The Divine Infection

Elveszve

Mina a gép roncsai mellett ébredt.
Az, hogy mégis hogyan élte túl egyedül több kérdést is vet fel. Hol vannak a többiek? Mivel a gép mellett nem voltak ott barátai tetemei. A gépben sem. Illetve a fél gépben.. A rakéta a gép törzsét kettétépte. A rakéta nem robbant fel szerencsére. Mina a gép hátuljában utazott. Nem volt olyan hosszú a gép. A túlzsúfoltság miatt a gép alapból nem jutott volna messzire. Senkit nem akart Josh elhagyni. Majd Mina nagy fájdalmak közepette elvánszorgott egy fáig, hogy nekidőlhessen. Hedvig alakja bukkant fel a fák közül. Kis lénye a vállán valamiképpen furcsa hatást keltett. Hiszen le volt szakadva az egyik csápja. Innen érthető a gép végén lévő fekete vér.
-Mi történt Hedvig?
Kérdezte a lány két köhögés közt erőtlenül.
- Szerintem egyértelmű, hogy valami kettétépte a géptörzset. A rakéta nem robbant fel. Szerencsénk volt. A Csonkító a gép farkán elkezdett lassítani minket, miután a szárnyak leszakadtak. Akkor szakadt le a csápja, amikor a géptörzs is kettévált. Az orr rotorja viszont lerántotta a gép első részét. Majd azt valami elkapta és elvitte.
Mesélte az idomár miközben egy vattapamaccsal tisztította kis társa sebét.
Aztán elhangzott a kérdés...
-Többiek?
Kérdezte erőtlenül.
-Az imént mondtam, hogy elragadta őket valami.
Egy napjuk maradt, mire Mina tudott önállóan járni. Este volt. Az ég tiszta. A hold ezüstös fénye beragyogta a sötét erdőt. De valami nem volt rendben.. Látszottak a rakéták, melyeket Kanada megcélzott a totális pusztulás miatt. Fellőtték őket. Valaki fellőtte őket.
- Azt hiszem ennyi volt.
Mosolyodott el Mina, oldalát fogva.
De a rakéták nyil egyenesen a légkör felé tartottak. Illetve az a kettő amit láttak.
Leültek, és várták a végítéletet. De az nem jött el órákig. Tehát megállapították, hogy valami nincs rendben. Utána kell járniuk, hogy mégis mi történt. Együtt indultak útnak. Az úton egyikük sem szólt a másikhoz. Mindössze a túlélés hajtotta mindkettejüket. Majd eléjük tárult maga a pokol egy szelete. Éppen egy kis emberi települést ostromoltak a lények.
- Ez itt a Telihold állomás.
Mondta Hedvig, majd megindult tovább.
- Nem kellene segítenünk nekik?
Méltatlankodott a lány.
Hedvig szó nélkül enyhén visszalökte Minát ki eldőlt.
-Így csak mi is meghalunk.
Válaszolta majd ment tovább.
A sikolyok és a fegyverropogás átszakította az éj csendjét. Így ők nyugodtan mehettek, de egyre több lény tartott oda. Esélyük nem lett volna Minával sem.
Majd miután a zajok megszűntek, Hedvig visszaindult.
-A Rádió!
Kiáltotta oda Minának
Mina szó nélkül követni kezdte.
Mást nem is tehetett volna. Mivel a fákon a kis lények recsegése hallatszott. Pirkadatig vártak végül, mire a lények tovább indultak. Mina addig aludt egyet. Szomjúság és éhség kínozta. Hedviget is, de őt kevésbé érdekelte.
Majd elindultak a táborba. Vér... Csak vér. Minden testet magukkal vittek a lények melyek ehetőek voltak. Kivéve a savas vérű élőlényeket. Illetve a tetemeiket... Mina lendületből megcélozta a raktárnak vélt helyiséget. Az ajtót kinyitva egy lövés dörrent el. Majd hatalmas sajnálkozás hallatszott. Mina kitért, csak megkarcolta oldalát a töltény.
Egy már megőszült öregasszony lépkedett oda hozzá botjára támaszkodva.
- Kérlek ne haragudj! Törölgette közben könnyeit a vénlány
-Semmi probléma.
Mosolygott vissza Mina korgó gyomorral
-Kérsz valamit enni?
Kérdezte a vénlány Minát, ki bólintással felelt és széles vigyorral.
Hedvig eközben a központban lévő lakókocsihoz sietett. A fa falakon nehezen jöttek át a lények. Némelyik csapdában még kecmeregtek a korcsok. Szenvedtek. Majd elért a rádióhoz.
-Hall engem valaki?
Hangzott el a kérdése.
-Telihold? Mi történt Varennel?
Jött az ingerült válasz.
-Nagy eséllyel mindenki halott. Nemrég érkeztünk. A nevem Hedvig, az Új Nap támaszpontról.
Magyarázkodott Hedvig az ismeretlen embernek.
-Azonnal induljatok..... Délt.....Sie...
Majd a jel megszakadt.
Mi a francért szakadhat meg a jel? Gondolta Hedvig. Majd kiérve néhány visszatérő lény várja. Ezek mások voltak. Erősen rovarra hajaztak.. Mint a majmok a toronynál volna kitinpáncélokkal melyek a bőrükből nőttek ki. Majd Nina lépett elő a pusztító mögül.
- Meglepetés.
Hallatszott az embertelen hangja
-Azthittem rondább nemigen lehetsz.
Gúnyolódott Hedvig komor arcával.