The Divine Infection

Az atomvándor meséje

Az atomerőművek zenéje mindig is a legcsodálatosabb dolgok közé fog tartozni. A reaktorrobbanások pedig megadják hozzá a finálét. Syrus és Eva viszont a világot járják, hogy ezt a csodálatos dolgot megfékezzék.
Ez az ő történetük.
A fertőzés mindössze fél éve tombol. Syrus sietve vezet egykori munkahelyére, a Mirror-ban található atomerőműhöz. A katonaság háromnegyede átváltozott és a bázis amin eddig élt elesett. Kocsija motorja több golyót kapott, mikor egy megbomlott elméjű katona az erődből golyózáport nyitott a menekülő emberekre. Felfüggesztése nyikorog. A motor furcsán bőg. A benzin szivárog. Az út felét tehát gyalog kell megtennie. A hatos sztrádára tévedt ahol úttorlasz várta. A még ki nem égett lámpák világítottak a közeli városban. Ez jó jel, tehát a Mirror nevezetű támaszpont még él. Körülbellül 30 km út vár rá gyalog. Kilépett hát járművéből és a csomagtartó felé vette az irányt. Kék öltönyét vér borította. Borostás arcán egy mély vágás húzódott állától a bal szeméig. Már a vér megalvadt. Legjobb barátja a szeme láttára változott át, és támadta meg. Eszméletét vesztette, ezért egykori barátja figyelmen kívül hagyta, mikor Syrus felesége ijedt sikoltásba kezdett. Mikor magához tért Syrus már csak húscafatokat látott. És egy gyűrűsujjat ami épen megmaradt. Ijedten felrohant a bölcsőhöz melyben régebben kisfia aludt. De ehelyett egy elkorcsosult kis lényt pillantott meg. A járvány tehát elrántotta. Mikor nekirugaszkodott a szemtelen, kopasz pengés végtagú lény becsapta az ajtót ami így annak ugrott neki. Ijedtében lerohant a kocsihoz majd mit sem törődve a garázsajtóval áthajtott rajta.
Így menekülhetetz meg ő egyedül. Ha alkonyatkor nyugogóra tért volna akkor a korcsok felzabálják őt is. Ebben a világban nem lehet sajnálkozni. A gyengék elhullanak és senkit nem fog érdekelni. Nos tehát felnyitotta csomagtartóját kivette kis revolverét és hozzá a maradék 13 töltényét. Az út Mirror-ig csendes volt.  Eltekintve a halásikolyoktól melyek a többi bázisról hangzottak a környéken. Immáron a világ körülbellül 89%-a átváltozott vagy meghalt. Mindössze négymillió ember ha maradt. Ebből mindössze 500.000 ember holléte volt ismert. Az út 3 órába telt Syrusnak. A bázison emberi holttestek és néhány korai átváltozásban lévő holttest volt. Az egész bázis népességét fejbelőtték és szabályosan piramist építettek a 3000 holttestből a főtéren. Syrus kétségbeesve nézte néhány repülő hárpia miként ragadja el a holttesteket. Megpróbált nem odafigyelni. Remegő lábakkal lépett be az erőműbe. Elindult a vezérlő terembe. Emlékezve néhány parancsra mellyel lekapcsolhatta. A rendszrrek össszeomlottak csak egy öreg gépet tudott működésbe hozni. Ez mindössze parancssorral működött. Végül a reaktor lekapcsolt. Illetve majdnem. Egy hűtőrúd nem működött megfelelően. Beragadt. A sugárzás rendkívül nagy odabent. Egy H.A.Z.M.A.T. védőruha volt raktáron. Megbízhatatlan márka. Kicsit turkált a még meglévő készletekben, majd talált egy újgenerációs testre simuló "páncélt" de ez bekapcsoláskor belefúrta magát a hátába. Ordított a fájdalomtól. Majd syrus idegrendszerére kapcsolódtak a vezetékek. A páncél kinyílt. Kicsi volt Syrusra. De a testéből kinyerte a szükséges energiát amivel átépítette magát. Sisakja is szépen lassan helyreállt. Fülébe a következő szöveg szólt bele.
-Üdvözlöm Ernesto parancsnok. Projekt E.V.A. megfelelően működik.
Syrus nemtudta hova tenni, mivel a világon egyetlen ilyen szerkezet létezett, az is a világ vezető hatalmának tulajdonában állt. Majd a páncél felismerte, nem a beprogramozott gazdája használta.
-Vészhelyzet, agyi interfész alkalmazása.
Majd syrus éles fájdalmat érzett és elájult. Egyenesen állt tovább ahogy a szerkezet tartotta.
-mi történt? Miért nem tudok mozogni?! Az első kérdését még nyugodtan a másodikat már szétrobbanó idegekkel ordította.
Majd a ruha engedte mozogni. Halucinációt látott. Felesége állt elötte.
-Az agyad nem képes reagálni a küldött jeleimre csak ilyen formában.
Jelentettr ki érzéseket és sajnálatot kifejezve a halucinációja.
-Te.... Meghaltál! Ordított rá Syrus
Barna szemeiben vérerek kezdtek kirajzolódni.
-Nincs erre időnk. Javítsd meg a hűtórudat vagy vége mindennek.
Ne feledd, a ruha megvéd.
Mondta a látomás majd hirtelen megszűnt.
-Remélem. Ez egy rohadt sárga ruha volt... Mostmeg.. Miez? Ólom? Ezüt?? Hogy védhetne ez meg a sugárzástól?
De nem volt ideje utánajárni mindezeknek. Elindult a véssziréna. A kilincs nem nyílt az ajtón. De a vállával áttörte az ajtókat. Van amit hatodszorra de sikerült. Eljutott a célig. Manuálisan helyrehozta a hibát, és kiment az erőműből.
Mikor biztonságba ért, a ruhája visszacsattant a hátába. A látomások újra kísértették. Most egykori főnöke Eduard Spike állt vele szemben, egy hazmat védőruhában.
-úgyvélem ez a forma jelenleg helytállóbb. Az öszes erőművet le kell kapcsolnod. Jelenleg a műhold komunikáció szerint 4 működik. 3 már menthetetlen Afrikában. A következő oroszországban van. Szerezz repülőt.
Adta ki a parancsot volt főnöke rideg modorjával és hangjával EVA.
Sok kérdés, de nincs válasz. Most Syrus irányítja a MI-t vagy fordítva.
A MI látja Syrus gondolatait, de ez fordítva nem működött.
Elérkeztünk napjainkig.  Afrika lakhatatlan. Az orosz erőmű  hatástalanítva lett. Hogy hogyan jutott el Syrus odáig? Milyen kalandokat élt át? Majd holnap elmesélem gyerekek.

Majd Abraham felállt szakállát vakargatva a tábortűztől mely körül a Rebel-Station apró gyermekei ültek.
-Habár személyesen volt szerencsém ismerni őt, mégsem érzem, hogy mikor találkoztunk még ember lett volna.
Jelentette ki majd elindult kis háza felé.
-szerinted igaz Tika? Kérdezte a fiatal Tyson a mellette ülő nővérétől
-Ez csak egy mese. Nem kell komolyan venni. Mosolygott rá majd ő is hazatért. Szobájába érve becsukta ajtaját és maga elé motyogta.
-Igaz... Mert meg kellett ölnöm.