The Divine Infection

Menekülés Kanadából

Evelyn alig ébredt fel, már érezte annak a szőrös állatnak a leheletét a nyakában, akivel összekényszerítették. "Még egy baszott nap ebben a baszott bázisban." Óvatosan mászott ki az ágyból, nehogy felkeltse "kedvesét". Kiment az erkélyre, s végignézett a belső gyűrűn. Egyáltalán nem látni át a magas falakon. A társadalmi rétegeket nagyon elzárták egymástól. Megszokott felállás: Gazdagok, elitista korcsok a legbelső gyűrűben, és természetesen az általuk választott "párok". Itt nincs szabad párválasztás, mindenkinek a bevétel pillanatában kiszabják a párjukat, akikkel le kell élniük életüket és szaporodniuk kell. Az emberek itt vagy hasznossá teszik magukat, vagy kivégzik őket. Három, illetve négy gyűrűből állt a támaszpont. Első gyűrű a régebben "nemes" korcs ivadékok. Második gyűrű a kiközvetítő hatalmak, itt még szabad döntéseket hozhattak a férfiak. Harmadik gyűrű a régi köznép. Negyedik gyűrűnél falnak sem volt mondható az a kacat, amit felhúztak, hogy elzárják a külvilágtól. Bűnözők, elítéltek. Őket korbáccsal verték és engedelmességre nevelték őket. Itt az őrök holmi pszichopata vadbarmok voltak, kik a nyilvánosság előtt is felvágták és kipakolták a lázadók belső szerveit.
- Felkeltél, édesem? - horkantott oda Evelyn "párja".
- Nem fogsz ma sem hozzám érni. - mondta neki fekete szemekkel.
"Ha valaha rájönnek erre a képességemre engem is feldarabolnak a negyedik gyűrűben.", gondolta szomorúan Evelyn. Összeszedte holmijait, felvette a csuklyáját és kimerészkedett a házból. Kisebb mellei lehetővé tették neki az egyszerűbb elvegyülést. Természetesen csinos arca hamar felhívta volna rá a figyelmet, ezért igyekezett rejtve hagyni.

Mellékutcákon át igyekezett a harmadik gyűrűbe átmenni. "Ha beledöglök is ma megszököm!" Lassacskán elérte a kaput, mely levezetett egy gyűrűvel lejjebb. Két őr volt ott.
- Az isten faszát... - Káromkodott a lány.
Tudta el kell csalnia az egyiket, mivel csak egyet tud befolyásolni. Telt múlt az idő, csak nem mozdult el az egyik sem. A férje már keresni kezdte, és elindult a hajtóvadászat. Az ideje egyre fogyott és fogyott. Ekkor egy erős kéz megragadta a vállát és hátrarántotta. Egy kés feszült szép fehér nyakához.
- Gyere és nem döglessz meg. - suttogta egy fenyegető hang.
Evelyn-nek csak egy pillanat kellett volna, hogy a szemébe nézhessen támadójának, de ő ezt megakadályozta. Elérkeztek egy ház ajtajához, ahol betaszította őt. Evelyn megfordult, hogy a férfi szemébe nézhessen, de az napszemüveget viselt. "Hát ismer engem?!" ijedt meg. Feloltotta a villanyt a férfi. Járása enyhén sántított, talán sérült?
- Ülj le, most. - parancsolt rá a lányra.
Evelyn levette a csuklyáját, holt fehér lett a férfi, miközben elhúzta a függönyt, mely a "kínzókamráját" rejtette el. A férfi kétségbe esett. Ha a lány kiszabadul, őt elkapják. Ha nem, keresni fogják.
- Sajnálom, de fel kell daraboljalak. - fintorgott a férfi és leakasztotta a húsbárdot.
Evelyn ijedtében az ajtó felé futott. Természetesen zárva volt. A hely túl kicsi volt. Evelyn feje mellett csapódott be az ajtóba az eldobott húsbárd. Fülét kicsit felvágta, haját megritkította. Barna haja a földre hullott. Nagy nehezen kitépte a bárdot az ajtóból, és az azáltal ütött lyukon kikiabált.
- Úgy sem fog téged senki komolyan venni. - vihogott disznóhoz méltó hangon a férfi.
"Picsába...", gondolta Evelyn. Kétségbeesettségében megfeledkezett a törvényekről, hogy a nőknek tilos akármilyen segítséget is adni. Ezért nem tehetett mást, szembeszállt a férfival.

Evelyn nem emlékezett semmire. Már csak arra eszmélt fel, hogy ruhája csupa vér. A bal kezében egy fejet szorongat test nélkül. Nem tudta, hogy hol lehet. De a szagokból ítélve egy mészárszéken érezte magát. Rátört a hányinger. Ekkor berúgták az ajtót az őrök és vegyes puskáikat a lány fejére tartották.
- Ezért meg fogsz dögleni. - fintorgott rá egy véznább őr, és azzal a lendülettel gyomron térdelte a lányt, ki ennek hatására összeesett.
Evelyn utolsó emléke erről az esetről már csak annyi volt, hogy a fejére lépett az az őr. Jacob? Josh? vagy mégis mi lehetett a neve a kitűzője szerint?

Mikor magához eszmélt, a lány egy ketrecben volt, körülbelül a 3. szinten. Egy tükröződésből látta az előtte lévő táblán: "Nő eladó".
- Mi a csöcs?! - kiáltott fel Evelyn idegesen.
Majd felült egy ágyban. Nagyon kemény volt ez az ágy. Börtönben volt. Cellatársa szintén egy nő volt. Patkányok szaladgáltak mindenütt. A rothadás bűze árasztotta el az egész rácsokkal borított termet.
- Te hogy kerültél ide? - érdeklődött Evelyn felé az ismeretlen nő. Látszólag 45 éves lehetett.
- Előbb te, illetve maga... Vagy mi... - értetlenkedett Evelyn.
- Mert más vagyok, mint ők. - válaszolt a nő, miközben elharapta a kezét.
Lila vér csepegett a sebéből a földre. Evelyn jobban megijedt, mint bármikor életében. Nem tudta mégis mi fog vele történni, de ezek szerint közel a halál, ha egy ilyen emberrel rakták egy ketrecbe.
- Szóval hogy kerültél ide? - míg ezt a nő kimondta, addig a vére szétmarta a rácsokat, melyek immáron nyitva álltak előttük.
- Megöltem egy embert, elég brutális módon... - Evelyn igyekezett titkolni, hogy az ő ereiben is kering a dögök vére.
- Hmm... Kezdtem örülni, hogy a társam, akivel megszököm hasznos lesz odakint. - vetett lenéző pillantásokat a lányra. - Ég veled lányom. - majd a "véres" kezét Evelyn felé nyújtotta.
Evelyn megpróbálta átvenni az irányítást a nő felett, eleinte sikertelenül, majd megadta magát az elméjének. Miután kimaratta a maradék rácsot is vele, rávette a nőt az öngyilkosságra. Éppen távozni készült, mikor rálépett egy hihetetlenül keménynek tűnő hengeres tárgyra, és szerencsétlenül hátravágódott benne. A csordogáló lila vérben landolt bal kezével, melyet embertelen sebességgel marni kezdett a vér. Evelyn majdnem elordította magát, de akkor csak megölnék az őrök. Bal keze még használható állapotban maradt, de elszíneződött. Szinte vérvörössé vált a még foltokban fellelhető bőr. Vállától a könyökéig szinte teljesen belemart az az anyag (hiszen vérnek mégsem nevezhetjük). Miután leküzdötte fájdalmát, megnézte min csúszott el. Egy 50 ml es kis fiola díszelgett lába előtt. Össze kellett volna törnie az egésznek. Lehetetlen, hogy egy olyan vékony falú "üveg" fiola ne törne össze a lány súlya alatt. Habár Evelyn mindössze 166cm magas és kb. 55kg, ezért minimum meg kellett volna repednie. Valami arra vitte Evelyn-t, hogy megpróbálja megcsapolni a nőt. Sikeresen meg is csinálta. Bármiből is volt a fiola, semmi kárt nem tett benne ez a lilás folyadék. Felmerült a lányban, hogy mi van, ha lebukott? Mi van, ha tudnak a képességéről, és vizsgálni akarták? Ha nem tépette volna fel a torkát a nővel, meg tudná vizsgálni, hogy vettek-e vért tőle. De hát ez késő bánat.

Evelyn következő lépését tervezte. Meg kell szöknie, különben kivégzik. Kijáratot nemigen látott, csak egy erős fém ajtót, rajta egy kis ablakkal. A fájdalomtól jóval nehezebben mozgott, mint általában. Átnézett a kis ablakon. Műszereket látott. A nő véréből több fiolányi volt. Éppen egy "tudós" vagy mi tesztelte, hogy a nő vére mit mar át. "Különleges anyagok" címmel lévő feljegyzés még a látótávolságán belül volt az asztalon. De sajnos csak a címét tudta elolvasni. "Tehát ez egy labor.", keseredett el. Majd megpillantott egy kevésbé stabil ajtót. Alig volt összeeszkábálva. A már korhadó deszkákat könnyűszerrel átrúghatja. Átnézett az ajtó résein, és a vér megfagyott az ereiben. A kezéről lemart bőr fájdalmát sem érezte már. Egy lény volt az. Ismeretlen, de hát Evelyn számára az összes lény ismeretlen. Itt van mióta ez az egész elkezdődött. Az alig bevetülő fény megcsillant a lénybe állított kísérleti csöveken. "Mi a fasz?! Ezek lényeket "turbóznak?!"", gondolta magában kétségbeesve. Egy ajtó volt a lényen túl, melyen beszűrődött némi fény. Vélhetően a laborból is be lehetett nézni a lényhez egy harmadik helyen. "Rab lehetek, egy "lény", akit tanulmányozni akarnak? Vagy az ebédje ennek a lénynek?!"

Evelyn kétségbeesett. Nincs több ajtó, ezek szerint cellákra vannak osztva a termek. Az övé, a lényé, és a lényen túl. Az üvegen túl, a vizsgálóra aligha tudna hatni a minimális befolyásolásával. Csak a lényen mehet túl. Nehezen rászánta magát arra, hogy szétszedje az ajtót. Elég nagy rést tudott törni, hogy átkússzon. Mikor átkúszott, látta a lényen lévő szíjakat. A lény négy izomtól dagadó lábát, vaskos testét. "Ez nem ember volt", állapította meg magában. Szerencséjére volt egy hézag az ajtónál, így ha éppen benézett volna egy "kutató", akkor elrejtőzhetett. Vöröses szőr borította a lényt. Valami szárny szerűség díszelgett a lényhez kötözve, hogy véletlenül se tudja kitárni. De csak egy. Tehát a másikat vagy levágták, vagy pedig kifeszítették oldalra. A lény fejének volt némi helye nézelődni. Hangokat kezdett hallani Evelyn, mely egy hangfalból jött.
- Engedelmeskedj, te dög! - hallatszott a parancs.
A lény erősen felmordult, majd ebben a pillanatban a csövekbe a lilás folyadék kezdett leömleni. A lény ordított a fájdalomtól, ahogy az ereiben mozgott a maró anyag. De látszólag csak szenvedett tőle. Bizonyára a lényt úgy tenyésztették ki, hogy csak fájdalmat okozzon neki ez a "vér" szerű anyag. Miközben a lény üvöltött, Evelyn meglátta a pengeéles fogait. Egy arasz volt szinte mindegyik. Feje elnyújtott volt, nyaka izmos. Körülbelül a lény önmagában 300kg-ot nyomhatott. Majd megszólalt egy éles hang.
- Ebédszünet! - hallatszott a vidám felkiáltása a hangfalból.
"Ebédszünet?". Körülbelül egy órája volt, hogy meglépjen, majd nekik is hozzák az ételeket. Megpróbált hangtalanul elosonni a lény mögött, de a lény farka szabadon mozgott. körülbelül 2-2.5 méter hosszú volt. A lény testhossza ezzel együtt elérte a 7 métert. Rövid szőr borította ezt. A hátulja fele átmérője egyre kisebb lett. A végén 4-4 erős szaru-szerű dolog állt ki. Bizonyára a repüléshez kellett neki. Mögötte egy erős fém ajtó elreteszelve. A nő vérével egy kicsit lemart az ajtóból, hogy átnézhessen. A fiolából egyetlen csepp elég volt, hogy átmarja azt.
- Kurva okosak, mit ne mondjak... A nő akármikor kiszabadulhatott volna, és könnyűszerrel meglép... - fintorgott Evelyn.

A lyukon átnézve meglátta, hogy a legbelső körben van. Egy magasba emelkedő pontján, méghozzá. A Középpontban. Evelyn nem tudta mi tévő legyen. Átment a lény farka mögött, mikor meglátta, a szárnyfesztávolsága majdhogynem 15 méter. A lény teste akár egy lóé, de mégsem olyan. Sokkal izmosabb, és vaskosabb. Lábai, melyek le voltak szíjazva kb fél méter magasságot adott a lénynek. Evelyn a következő ajtóhoz vette az irányt. Átnézve kis híján síró rohamot kapott. Vér mindenhol. De nem a lények fekete vére... Embereké. Belek lógtak mindenhonnan. Egy vizsgálóasztal volt ott csövekkel felette. Emberkísérleteket folytattak. Bizonyára ő lett volna a következő. Kétségbeesésében hátrálni kezdett. HIrtelen elfelejtette a mögötte leszíjazott lényt, és megbotlott a szárnyában. Erre a lény szinte megbolondult. Evelyn ijedtében mozdulni sem tudott. A csövek régóta a lényben voltak, látszott a már beleforrt tűk feje. Az irányítórendszere a teremben volt. A lény egyidős lehetett a toronnyal. Bizonyára már akkor tervezni kezdték ezt a projektet, amikor még csak előszele látszott ennek az egésznek.

Még a fertőzés előtt 2 évvel elkezdték felhúzni a falakat. Tudták mi készül itt. Az irányító rendszerrel kiszedte a lényből a tűket, melyre a lény egy hatalmas sóhajtással reagált. Mintha megkönnyebbült volna. Egy pirosas fény pislákolt fel az irányítóteremben. A nő vérével lemarta az ajtó azon részét, mely lezárta azt. A négy rögzítő hiányában az ajtó leszakadt, és hatalmas csattanással a földbe vágódott, éppen a katonák táborhelyére, körülbelül 15 embert temetve maga alá. A riasztó megszólalt. Hadiállapot lépett érvénybe. A katonák a helikopterek felé rohantak. Evelyn kiszabadítani készült a lényt, hogy elterelje a katonák figyelmét. Evelyn nem gondolt bele, hogy könnyűszerrel széttépheti a lény. De a lény őszinte, zöldes szemeivel, melyek már nem vérben forogtak a lány szemében nézett, és lehajtotta a fejét. Nyilván azt akarta, hogy felüljön rá. Evelyn gondolkodás nélkül felugrott a lény hátára, majd az kiugrott a "kapun" és gyorsulásba kezdett, kiterjesztette szárnyait, és hatalmas sebességgel tört előre. Evelyn kétségbeesetten markolta a lényt. Könnyei folytak a lánynak. Mire a helikopterek felszálltak, Evelyn és a lény már eltűntek.

A toronyban

- Az isten faszát srácok, a jó kurva anyátokat! - ordította a vezető a hangosbeszélőből.
Nagy volt a téboly, mindenki oda vissza rohangált. A tébolyban Nathan megölt három tudóst, akik éppen őt vizsgálták. Tudta, ha nem kapcsolja ki a rakétarendszert óriási pusztulás lesz a világon. A sugárzás mindent és mindenkit megölne. Nathan egy alakváltó. Nincs megkötött kinézete. Ha volt is, ebben az egy évben a feledésbe merült. Felöltve a vezető tudós alakját elindult a rakéta vezérlő terembe, elkerülve a beszélgetést mindenkivel. A retina szkennelésen átjutott. "Jó is az alakváltó élet". A tudósok értetlenül álltak, mit keres ott Igor, a vezető kutató. Majd Nathan-ből pengék lövelltek ki, melyek átrepültek a tudósok koponyáin. Gépelésbe kezdett, majd kiiktatta a rakéták irányítását, és új célpontnak a Holdat vette célba. Habár a rakéták addig nem mennének el, a légkörből kikerülve sodródnak majd az űrben a végtelenségig. Vagyis, míg valaminek neki nem ütköznek. Ekkor egy gépkarabély végigsorozta őt hátulról. Összeesésében, ahogy átlőtte a gerincét egy töltény, ráfejelt a kilövő gombra. A rakéták elindultak.