Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Kuroo x Oc•-

Végül, egyik nap aztán...

-Sonya!-Hallottad meg Kuroo hangját, mire összepréselted az ajkaidat, hogy benned maradjon az a sok dolog, amit már rá akartál kiabálni, mégis úgy tűnt, már nem bírod magadban tartani.

-JÓ, TUDOD MIT?-Fordultál hozzá olyan hevesen, hogy a fiú szemei elkerekedtek, és hirtelen hátrább kellett lépnie egyet, mert különben lefejelted volna őt.-AZ ISTEN SZERELMÉRE, KUROO ELMEGYEK VELED, CSAK A MAI NAP NE KÉRDEZD MÁR MEG TÖBBSZÖR, MINT AZ ELMÚLT MÁSFÉL HÓNAPBAN!-A folyosó szinte zengett tőled, de nem vettél róla tudomást, ahogy a kíváncsi és egyben megvető tekintetekről sem, amiért nem bírtál halkabban beszélni.

Kuroo egy "én megmondtam" szerű mosollyal válaszolt a mondatodra,s immár magabiztos léptekkel közelebb jött hozzád.

-Az utolsó pillanatra hagytad, Sonya. De megmondtam, hogy el fogsz jönni velem. Nyolcra ott leszek előtted.-Majd ennyivel el is sétált, te pedig keresztbe tett kezekkel, dünnyögve próbáltál feltűnés nélkül a termedhez lépni, de nem igazán sikerült az előző alakításod után.

Nem hiszem el, hogy sikerült rávennie!-Morogtad, mégis, a szíved boldogan dobbant egyet, mikor tudatosult benned a tény; Te Kuroo Tetsurooval fogsz menni a bálra.

Mikor hazaértél, kissé idegesen kezdtél el turkálni a szekrényedben, hiszen tekintettel arra, hogy még soha nem voltál bálon, fogalmad sem volt, hogy milyen ruhát is kellene választanod. Beharapott ajkaddal ültél le az ágyadra, a szekrényedre akasztott ruhákkal szemben, és idegesen doboltál a lábaddal azon gondolkodva, melyikben tetszenél a legjobban Kuroonak.

Azaz, melyik lenne a legmegfelelőbb öltözet...-Pufogtál, vörösödő arccal."Nem érdekel mit gondol az az idióta!"

-Kincsem, hamarosan kész lesz a vacsora...-Nyitott be anyukád a szobádba, de megállt a mondandójában, azt látva ami ott bent uralkodott.-Minden...Rendben?

-Hm? Ja, igen persze...-Motyogtad, le sem véve szemeidet a ruhákról, majd egy nagy, fáradt sóhajtás kíséretében,-amely szinte már hörgés volt- hátadra vetetted magadat, az ágyadon.-Csak fogalmam sincs, mit vegyek fel!

-Lassan a pizsamát, nem?-Vonta fel egyik szemöldökét-Vagy tán mész valahova?

Ekkor esett csak le.

-Uh, anya, most gondoltam csak bele, neked nem is szóltam...-Mondtad és elővetted a sajnálkozó tekinteted-De Kuroo addig mondogatta, hogy menjek el vele, mígnem már mérgemből belementem abba, hogy a partnere legyek a mai, sulis újévi bálon.

-Az a  fiú akibe már két éve szerelmes vagy?-Csillantak fel anyukád szemei-De hát ez csodálatos, Szonya! Várj, segítek készülődni, végre, egy este amikor szocializálódsz egy kicsit!-Mikor rá néztél, észrevetted, hogy egy könnycsepp gurul le az arcán, majd melléd ért, és határozottan a jobb oldalon levő, [Kedvenc/Szín] egybe ruhára mutatott.-Az tökéletes lesz. Ah, segítek be hullámosítani a hajadat is, istenem, végre megértük ezt a napot!~-Dalolászva ment ki ezek után, te pedig csak elkerekedett, szörnyülködő tekintettel reagáltad le utolsó mondatát.

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

Éppen kész lettél, amikor meghallottad a bejárati ajtótok előtti csengő hangját. A szíved óriásit dobbant, és mindent félre téve kezdtél el lesétálni a lépcsőtökön, hogy köszönhesd Kuroot, aki már anyukáddal beszélgetett, egy mosollyal az arcán, majd mikor tekintete elért hozzád...

Nos, szó szerint elállt a lélegzete.

-Hmm?-Motyogtad, egyre csak vörösödő arccal, ugyanis a szíved már kitörni készült, mivel a fiú egyáltalán nem akarta levenni rólad a szemeit.-M-Mehetünk?...

Egy perverzebb mosoly jelent meg az arcán, majd az utolsó lépcsőfok elé állt, és a kezét feléd nyújtotta.-Mehetünk.-Szinte érezted, ahogy a tekintetével levetkőztet téged, de ösztönösen fogadtad el a kezét. 

Elköszöntetek anyukádtól, aki szinte már fangörcsölni kezdett kettőtökön, majd miután kiléptetek, Kuroo egyből megszólalt.

-Rohadt szexi vagy ebben a szoknyában.-Motyogta csábítóan, közelebb hajolva hozzád, a füledbe.

-N-ne mondj már ilyeneket, idióta!-Morogtad, majd akaratlanul is végignéztél rajta. Egy fekete farmer volt rajta, és egy feszülősebb póló, amelytől kilátszódtak a bicepszei. Beharaptad az ajkadat, és félrenéztél, paprika vörös arccal.

Kuroo csak felröhögött, hiszen végigfigyelte, mit is csinálsz. Végül összekulcsolta az ujjaitokat, és elkezdtetek a sulitok felé sétálni szépen, lassan. 

A percek teltek, a kezdeti némaság pedig már teljesen birtokolni kezdett mindkettőtöket. Te nem tudtál mit mondani, Kuroo pedig azon agyalt, vajon kimondja-e azt, amin gondolkodott...Végül, úgy döntött, elmondja...

-Tudod...-Nézett rád, immáron komolyan-Amikor azt mondtad, tudod milyen hírek szólnak rólam, és amiatt utasítasz vissza, azt hittem viccelsz. Hiába ilyen a külsőm..-Motyogta-Azok a hírek nem igazak.

-Kuroo...Igazából nagyrészt azért nem akartam menni, mert ott...Túl sok ember van.-Nyögted ki nagy nehezen, s már mindketten hallhattátok az iskolátokból szóló, nagy hangerejű zenét.-Nem szeretek sok ember közelében lenni, egyszerűen fészkelődni kezdtek a közelükben.

Kuroo ekkor megállt, és kissé megszorította a kezedet. Kérdő tekintettel fordultál felé.

-Odabent fel akartalak kérni táncolni.-Kezdte-De így már nem. 

-Mi?...-Kérdezted, s érezted hogy a mellkasod szomorúsággal telik meg, de ekkor, a fiú közelebb húzott téged magához, a derekadnál fogva, és a szemeidbe nézett.

-Legalábbis bent. Itt senki sem láthat minket, szóval? Felkérhetlek egy táncra?-Vonta fel egyik szemöldökét, mire lehajtottad a fejedet, elnyomva egy idióta vigyort, s végül bólintottál. A zene ekkor egy lassúzó ritmusra váltott, ti pedig azt követve, táncolni kezdtetek.

A másik kezedet a fiú mellkasára tetted, és a homlokodat is rá támasztottad, így hallhattad a szíve dobogását, mely mosolygásra késztetett. 

-Sonya..-Suttogta, a fejedre támasztva az állát, mire rá emelted a tekintetedet.-Ne már, olyan kényelmes volt.-Morogta, majd egy "na mindegy" pillantással, újból szólásra nyitotta a száját.-Most meg foglak csókolni.

Elkerekedtek a szemeid.-Ho-ogy mi-micsoda?

De nem válaszolt, hanem helyette rá hajolt az ajkaidra, és még közelebb passzírozott magához téged, te pedig lehunytad a szemeidet.
Kuroo kezdte elmélyíteni a csókot, mely egyszerre volt heves, követelőző, és érzelmes, amely teljesen levett téged a lábadról. Ha a fiú nem tartott volna meg, akkor valószínűleg már összeestél volna, a csodálatos érzéstől...

Végül is, megérte elfogadni Kuroo ajánlatot, nem igaz?