Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

° Tony Stark I. °

Sziasztok! Na hát, jó régen volt már rész és szerintem minden kérdést letudtam még a múlt korábban, szóval igen.. (2019.11.07 - 2020.01.07)

Bár hétvége van és a legtöbben bulizni vannak, én még most is a munkámat végzem. Mikor elkezdtem nem gondoltam, hogy ennyi melóval fog járni. Na jó. Ez egyáltalán nem igaz, tudom, hogy mire vállalkoztam. Szóval most feleslegen hisztizek még várom a drága fegyverkereskedőimet, akik még ma a rács mögött fognak ülni.
Egy raktár helységben lesznek úgy tíz perc múlva, akkorra meg már itt fogom őket várni. Hogy mi a munkám? Majdnem megegyezik a Bosszúállókéval, de inkább Peter Parker munkájával, azért annyira nem érek fel hozzájuk, még a kölyökhöz sem.
Elrejtőzve a raktárban vártam őket és szépen gyülekezni is kezdtek. Nem voltak többen most vagy öt - hatnál, de nekem még ez is megerőltetést okozott.
Láttam, ahogyan két férfi az egyik ajtón távoznak majd egy a furgonnal hagyja el a helységet.
- Gratulálok Shana! Hagy őket elmenni, igazad van. - szidtam magam suttogva, majd gyors és halk léptekkel a maradék három férfi közelébe lopoztam.
A combomhoz rögzített késekre simítottam a kezem és egyet a kezembe is vettem mikor kiléptem az árnyékból. Támadtam volna és ők is ahogy észrevettek, de mindegyikünk figyelmét elterelte valaki más. Hiába volt sötét a páncél így is jól látható volt.
- Vége a bulinak. - felelte a páncél belsejében bújkáló illető, amint egyik kezét felénk tartotta. Remélem tudja, hogy nem velük vagyok.
A három férfi elővették a fegyverüket, közben én is hátrébb léptem egyet, nehogy a hirtelen felindulásból valamelyik meglőjön. Igaz a három közül egy se lőt meg, de aki fent lebegett, megoldotta, hogy ki ne maradjak ebből a fantasztikus élményből.
A golyó eltalálta a vállamat, a hirtelen fájdalomra pedig oda kaptam. Mérges voltam, bele trollkodik a munkába.
Fájdalmas érzés miatt kezemet rá szorítottam és a biztonságot nyújtó, karton doboz halom mögé bújtam. Szép vagy Shana. Ez igazán biztonságos hely.
Nagy hangoskodás után csend lett egy időre. Ugyan is a páncélos már nem a levegőben volt, hanem leszállt és sétálgatni kezdett. Minden bizonnyal engem keres, én pedig el is hittem, hogy nem fog rám találni.
- Gyere hercegnő, neked is van egy külön cella. - tartotta rám a világító mancsát.
- Ugyan miért lenne? - hangom bágyatt és erőtlen volt. Talán a sok vér veszteségtől. - Az én dolgom lett volna, hogy elkapjam őket.
Mondatom végére felnyögtem majd a vérben ázott kezemet figyeltem.
- A te munkád? Kinek dolgozól? A rendőrségnek? - mondta kissé lenézően és meg mertem volna fogadni, hogy a páncél alatt még a szemöldökét így felhúzta.
A fejem zsongott még a látásom homályosodott. Nem tudtam megszólalni csak egy fontos dolgot közöltem.
- Shana. Shana Daytail. - mondtam ki a nevem majd szemeimet lecsuktam.
Tudtam, hogy elájultam és fel voltam készülve arra, hogy egy kórházban fogok fel ébredni, amiből minél hamarabb elkéne szöknöm, de a kórház helyett egy idegen helyen voltam, vagy talán mégsem olyan idegen?
Körül néztem viszont egyedül voltam egy nappali féle helységben, mégnem a lift csillingelve nyílt ki.
A páncélosom, aki jól elbánt velem, pont akkor lépett ki a liftből.
- Örülök, hogy végre hajlandó voltál felébredni. - sietett el mellettem és az asztalán heverő gépek elé ült. - Ellátam a sebed, nem nézki jól, de nem is halsz bele. - közölte rám se nézve, mintha ez nem lenne olyan nagy probléma.
- ó, szóval ennyi? -kérdeztem felháborodva.
- Ennyi. - legyintett rám se nézve.
- Maga egy hős, Mr. Stark. - forgattam meg a szemeim majd a mellettem heverő dzsekimet magamra vettem.
- Ellentétben veled. - fordult felém. Talán most bajban vagyok. - Kicsit utánad néztem. - állt fel majd sétálni kezdett felém. - Shana Daytail, aki katona volt, jó pár évig és egy igen titkos projektben vett részt. Furcsa képesség nincs, vagy csak kis mértékben. Tudja, hogy hőst próbál játszani?
- Én nem játszom a hőst. Nem akarok az lenni, csak azt teszem amit jónak látok. - álltam fel indulatomba.
- Ezzel magát és másokat veszélybe sodorva. Miért nem hagyja ezt másokra? - szűkítette össze a szemeit.
- Nem most kezdtem és nem is most fogom abbahagyni, ha erre akart volna kilyukadni. - szedtem össze magam és elindultam a lift felé. - Köszönöm, hogy le lőtt aztán befoltozott, kedves volt öntől.
- Tudom, én is elégedett vagyok magammal. - húzta el a száját. Kínomban sóhajtottam majd újra megiramodtam a lifthez.
- Várjon.
Ebben a pillanatban, valamiért szót fogadva megálltam és a férfi felé fordultam.
- Ha tényleg komolyan gondolja ezt, akkor van egy ajánlatom. Segítek magának, egy amolyan..társ féle dolgot képzeljen el, de én általában szólóban nyomom.
Alig jutott el az eszemig amit mondott.
- A társa lennék?