Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

~ Loki X Reader ~

•________________________•

Telefonról van írva!
Helyesírási hibák
előfordulhatnak.

Enyhén 18+
•_______________________•

Már rég besötétedett, pontosabban nem tudod mennyi az idő mert a telefonod lemerült és Asgardban nincs lehetőség arra, hogy újra élet erőt erőltes belé. Karórád pedig sikeresen otthon hagytad. Megpróbáltál elaludni, de csak forgolódtál, sose ment ilyen idegen helyen az alvás számodra. Felkeltél az ágyból majd kiléptél az arannyal beborított folyosóra. Elindultál az egyik szobához melyhez annyi emlék köt és mely már berögzült a fejedbe, hogy merre is van.
Mezítláb, kissé nagyon rövid nadrág és egy lenge, szürke póló van rajtad, ami pizsamaként szolgál jelen pillanatban. A pólód alját birizgáltad, még a jól ismert, most félelmetesnek tűnő ajtó elé állták és vártál. Nem mertél koppogni, sőt már most bele gondolva inkább vissza mennél a szobádba. A többiekkel mikor megérkeztél, oly annyira védtek ettől a személytől, tudva, hogy milyen fájdalmat okozott neked, de úgy érezted muszáj látnod.
Nem koppogtál csak simán a killincsre sinítottad a kezed és lenyomva kinyitottad az ajtót. Belépve nem láttál senkit, viszont nem akartál vissza fordulni sem, így bátorságod összeszedve beléptél és becsukta magad után az ajtót. Szét néztél az ágyon, melyen a takaró gyűrött állapotban volt található, rajta egy kinyitott könnyvel. Közelebb mentél és a könyvet a kezedbe vetted. Hiába nézted, nem a te nyelveden volt, de elképesztőnek találtad, ezért tovább tanulmányoztad.
– " Bár tudván tudva, hogy eszem elvesztem, a kapuimon beengedtem." – szólalt meg az ismerős hang a hátad mögül, ami miatt nem bírtál megmozdulni csak a falat bámultad. Szíved gyorsabban kezdett el dobogni, hisz mindvégig itt volt bent. Halk léptek közelebb értek hozzád, majd megérezted, ahogyan a lehelete felperzseli a szabadon lévő bőrfelületet a válladon. A lélegzetted kissé szaporább tempóra váltott, hisz olyan közel van hozzád. – Jó ötletnek tartottad, hogy csak így ide jössz? – kérdezte, mire vettél egy mély levegőt és a könyvét az ágyára helyezted. Már fordultál volna meg, mire karjaid elkapva vissza fordított téged. Nem is kicsit ijedtél meg a cselekedetétől, de egy mély lélegzetet vétel után, valamennyire megnyugodtál. – Nem félsz? – kérdezte kezét a válladra simítva majd lassan végig a karodon. A mellkasod fel-le járkált emiatt. –  Egy éhes, vadállat barlangjába merészkedtél be, megint. Talán elfelejtetted, hogy legutóbb megtámadott és darabokra szedett?  – csúszott másik keze a derekadra, még ajkaival a füledbe suttogott. Most még gyorsabb lett a lélegzet vételed és furcsa bizsergés töltött el, mely kívánta a hátad mögötti személyt. Újra megpróbáltál megfordult, de most hirtelen egyik karja a hasad előtt fonódott át még a másik felsiklott és ujjait a nyakad köré fonta. Nem szorította csak simogatta, birizgálta a vékony bőr felületett. Viszont kezdtél megijedni így egy kis erőt gyűjtve magadba megszólaltál.
– Tudom, hogy te sem úgy gondoltad, ahogy mondtad, sem azt amit tettél.
Halkan elnevette magát mögötted.
– Ugyan miből gondolod? – kérdezte és hangján hallottad, hogy mosolyog.
– Onnan, hogy szeretsz engem.
– Ne nevetesd ki magad. – nevetett fel most már hangosabban. – Még mindig itt vagy leragadva. Dolgozd fel, hogy nincsenek érzelmek melyek hozzád húznak.
– Hiába szedtél darabokra, mégis megmentettél. – lélegzetél mélyeket.
– Nem mentettelek meg semmitől. – mondta, mire karjaibó gyorsan kikászálódtál és felé fordultál. Bár semmilyen érzelem nem volt az arcán, mégis nehezen állta meg, hogy ne térképezen fel.
– De. – mondtad és nyeltél egy nagyot. – Magadtól.
Szemét összeszűkítette és feléd lépkedett, de te csak hátrált tőle még egy komód megnem állított ebben. Loki közelebb ment és az arcodhoz hajolt. Olyan csábítónak találtad, hullámos fekete tincseit, ahogyan a vállára omlottak, na meg persze a virító zöld szemeit. Nem volt semmi fény forrás a szobában csak a nyitott erkélyen beszűrődő hold fénye világított meg mindent. Loki a szokásos zöldes, fekete ruhája van, ami általában is.
Farkas szemet néztettek, mire megszólalt.
– Tapadós, egyben kitartó vagy. – egyenesedett ki.
–  Ugyan már! – csattantál fel. – Ne játszd a hülyét, hisz szeretsz vagy szerettél!
Loki elnevette magát már megint.
– Hát ez nagyon tetszik. Itt szó sem volt szerelemről. Legalább is az én részemről. – fordított neked hátát és elindult lassú léptekkel a szoba másik felébe.
– Mikor egyszer azt hitted, hogy alszom érzettem, hogy megsimogatsz majd sűrű csókok közepette ki mondtad. Hallottam! – mondtad mérgesen, mire a férfi a szoba közepén megtorpant. Ott állt egy helyben, amit nem tudtál, mire vélni. Megfordult és tekintette ijesztően méregetett téged. Hirtelen elindult felé, amitől megremegett a tested.
– Loki.. – védekeztél volna, de mikor eléd ért felkapott és a komód tetejére ültetett majd hirtelen megcsókolt. Vártál egy picit, de te is vissza csókoltál. Elváltatok és újra összefortatok, de most Loki sokkal durvább, hevesebb volt. Kezét a csupasz combodra simította, amitől kirázott a hideg. Másik kezével pedig a tarkódért nyúlt és annál fogva közelebb húzott téged magához.
– Itt nincs szó szerelemről. – mondta bele marva a combodba, mire felnyögtél, de nem kellemesen. Ennek nyoma marad.  Hirtelen felkapott és levágott az ágyra majd föléd mászott. – Bármi is volt az, álmodtad. – csókolta meg a nyakad majd kezével a pólód alá nyúlt melleid ért, amit előszeretettel gyömöszölt. Köd szállt le az élmédre és élvezted az érintését. – Nem szeretlek..– harapott bele az ajkadba. – ..még csak kedvelni sem kedvellek. – szorított egyet az egyik melleden.
– Rendben. – toltad el magadtól. – Ha ez így van...– halásztad ki a kezét a pólód alól. – ...biztosan megbarátkozol azzal a tudattal, hogy nem is érhetsz hozzám. – másztál ki a dőbbent Loki alól és hajadon az ujjaid végig szántva álltál meg a szoba közepén. – Mivel semmi érzelmi kötődésed nincs és nem is volt hozzám, hagynod kell , hogy valaki mással töltsem az éjszakát. Hogy valaki más fedezze fel a testem és a lelkem. – mondtad, mire az isten is fel kelt az ágyról. – További szép éjszakát. – indultál az ajtóhoz amit kinyitottál, de ő egyből be is vágta előtted az egyik kezével. Egy ideig, így állatattok, mire megszólalt.
– Francba! – préselt neki hirtelen az ajtónak. – Megőrülök miattad. – tűrte el a hajad és egy csókot hintett a tarkódra még kezei felfedező útra indultak.
– Csak mondanod és bizonyítanod kell. – mondtad mélyet sóhajtva, mikor keze a lábad közé siklott.
– Odinra, te vagy a mindenem! De nem lehetsz velem. – mondta és hallatszott, ahogyan az ő lélegzésse is felgyorsult.
– Dehogynem. – mondtad nagy nehezen, hisz már keze a nadrágodban volt.
– Bántanálak.
– Most sem bántasz. – mondtad, mire érezted, hogy nyakon csókol.
– Ohh a rohadt életbe! – kapott fel és az ágyra dobott újra. Feléd került és hevesen megcsókolt. – Szeretlek. – mondta kibújtatva téged a pólódból majd a meleg bőrödre csókokat hintett.
– Tudtam. – sóhajtottad és kezeit a fejed mellett összekulcsolta a te kezeiddel, amiket vészesen tartott ott.
– Mond te is. – nézett fel rád.
–  Szeretlek. – mosolyodtál el, mire újra megcsókolt.
– Én is szeretlek. – mondta és a nyakadba harapott.
Ezt most vagy meg fogod bánni vagy talán a dolgok megváltoznak.