Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

~Tony Stark x Reader~

Kicsit rövid lett. Bocsánat!

-Jó reggel!-siet le Tony a lépcsőn. Te éppem a reggeli kávédat fogyasztod. Mosolyogva figyeled, ahogy a zseni feléd siet, majd egy puszit nyom a homlokodra.
-Nagyon boldog vagy ma.-mondod és újra kortyolsz a feketeségből.
-Így van.-mondja és ki tölt egy adag kávét magának is.
-És miért?-kérded szemöldök ráncolva. Tony csak vállat ránt, miszerint ő sem rudja.-Fura.-jegyzed meg majd az üres poharat a mosógatóba helyezed.
-Én most megyek és elintézek pár dolgot. Addig bele ne halj ebbe a nagy örömbe.-mondod hozzá lépve.
-Megpróbálom.-mondja és egy rövid csókot nyom az ajkadra.
Elköszönve tőle, indultál el elsőnek is bevásárolni. Csak tíz percesre tervezted, de lett abból egy óra hossza is. Végül elindultál a munkahelyedre csak pár dologért, mikor veled szemben Banner és Natasha jött.
-Sziasztok!-köszöntél nekik vidáman és ők is neked.
-Hogy vagy?-kérdi Natasha mosolyogva.
-Meg vagyok.
-Hallottuk babát vársz.-mondja Banner, mire Nat oldalba vájga, te pedig kikerekedett szemekkel nézzel rájuk. Senkinek nem szóltál még erről eddig, ezért eléggé meglepett a dolog, hogy tudnak róla.
-Kitől?-kaptál észbe.
-Tony mondta el. De nem tőlünk hallottad.-mondja Nat. Még egy kicsit beszélgetettek, végül mindenki ment a saját dolgára. Ezek szerint Tony túrkált a cuccaid között.
Az elején mérges voltál, aztán mikor egyre közelebb értél a Torony elfogott a pánik, hogy vajon Tony mennyire lehet mérges. Talán annyira, hogs kidob? Ez cikázott az agyadban, végül gyomorgörccsel és gombóccal a torkodban álltál a liftben. A lift ajtaja kinyitódott és egyből megpillantottad Tony. Mély levegőt véve indultál el felé.
-Szia.-álltál meg előtte.
-Szia.-nézz le rád értetlenül.-Jól vagy?
-Igen, persze.-hadarod el majd a konyhába sietsz.
-Besélhetnénk?-kérdi, mire mégrosszabbul lettél, mint az elébb voltál.
-Csináljak valami kaját? Milyen kaját kérsz?-hadarod és elkezdesz a konyhában sürögni-forogni.
-Az elébb ettem.-válaszolja.
-Nem baj, akkor majd később megeszed.-mondod és már kezded csinálni az éttelt, de pontosabban te se tudnád megmondani mit csak neki láttál valaminek.
-Rendben. Akkor beszélhetnénk?-kérdi újra, de te meg se hallod amit mond.
-Milyen napod volt? Képzeld az enyém katasztrófa.
Nem is volt katasztrófa csak rá vágtál valamit.-Be mentem egy boltba és egy tíz perces, betervezett vásárlás helyett egy órás sikerült.-hadarod és levegőt ia alig kapsz.
-Jól vagy?-áll fel Tony a székről aggódva.
-Persze. A legjobban. Szóval utána bementem a munkahelyemre ahol a főnökkel beszéltem és a szabimmat elvette szóval mehetek holnaptól dolgozni...
-(T/N).-szólít meg Tony.
-Akkor nekem jöttek az utcán, aztán majdnem kiment a bokám és....-hadartad és csak hadartad addig amíg elnem vágtad a kezed. Tony melléd sietet és betapasztotta a sebed.
-Üljünk le inkább.-javasolta a szerelmed majd a kanapéhoz invitált. -Szóval most már beszélhetünk. Tudod tegnap este találtam valamit a dolgaid közt...
-Sajnálom! El akartam mondani, de féltem és lehet, hogy elhagy szóval utálom magam, nem akartam, hogy...-nem tudtad végig mondani, mert Tony egy csókkal elhalgatatott.
-Soha nem hagynálak el. De azért szólhattál volna.-mondja és újra megcsókol.
-Szóval nem haragszol?-kérded félve.
-De hogy haragszom. Apa leszek!!-mondja és újra megcsókol majd a hasadat is megpuszilja.