•Pietro Maximoff•

1.9K 95 4
                                    

Ezt még régebben írtam, de remélem tetszik, mégha ilyen rövid is.

A hatalmas ablak előtt ülök. Látom az égen cikázó villámokat majd hallgatom az azt követő mennydörgéseket. Te jutsz róla eszembe. A viharról. A villámról. Az azt követő hurrikán és ég zengésről. A gyorsaságod a villám és az azután hagyott káosz a hurrikán és az égzengés. Egyszerűen imádom, ahogy téged imádlak. De már nem vagy itt velem. Fentről figyelsz engem és én a vihart szeretném be tudni annak, hogy ilyenkor vagy a legközelebb hozzám. Az együtt töltött idő, az volt a legcsodálatosabb, bár kevés jutott nekünk ebből az időből, mégis felejthetetlen és bármit megtennék, hogy újra találkozzzunk és több időnk legyen. Menjek utánad? Kinyírnál engem, mégha ez lehetetlen is. De látni akarlak, látni hófehér hajadat, kék szemeidet, gyönyörű rózsaszín ajkaidat. Telhetetlen vagyok, mert ha lehetne nem engednék hozzád senkit sem egy jó darabig, mert csak magamnak akarlak tudni. Pietro...te nem tudod, de eljátszadoztam a Mrs.Maximoff névvel. Milyen lenne ha ez lenne a nevem....hiányzol szerelmem.

Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020  •Where stories live. Discover now