Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

• Stony •

Steve és Tony veszekedve sétáltak be a konyhába, nem törődve a többi bosszúállóval.
- Nem Steve! Én fel nem ülök a motorodra! - töltött ki magának egy pohár narancslevet Stark. Steve sértődötten ült le az asztalhoz. Tony bele ivott a pohara tartalmába és a Kapitányhoz sétált, akinek egy puszit nyomot az arcára.
- Ennyire nem bízol bennem? - kérdezte Steve elfordítva a fejét. Az arcuk majdnem összeért olyan közel voltak egymáshoz. Tonynak hevesen kezdet el dobogni a szíve és a levegő vétel is nehezebbre eset neki. Megrázta halványan a fejét ezzel elűzve a hirtelen felgyülemlő érzéseket.
- Én bízom benned, de nem ülök motorra. Nem akarok halál érzetet érezni. - egyenesedett ki Stark és kiitta a pohara tartalmát.
- Ugyan már! Rengeteg veszélyes bevetésre megyünk, ráadásul a levegőben repkedsz és pont egy motoron lesz halál érzeted? - mondta Steve elkapva szerelméről a tekintetét. Bosszantotta az érzés mivel, úgy érezte, hogy Tony egyáltalán nem bízik benne.
- Ha azt mondom repkedj az egyik páncélomban, megteszed? - nézett rá Tony, de Steve semmit nem szólt csak a barna szemekbe mélyedt. Megtenné? Dehogy.
- Rendben. Elküldöm a címet, ahova majd gyere el..a páncélodban vagy kocsival. - állt fel az asztaltól a Kapitány és a lifthez indult. Mikor beszállt és várt Tony és Steve keményen nézték egymást, majd a lift ajtó szakította meg a szemkontaktust. Tony felsóhajtva megtámaszkodott a konyhapulton és elgondolkodott.
- Igaza van. - hallatszót Natasha hangja, mire Tony megfordult. Értetlenül nézett rá Stark.
- Persze, hogy az ő pártját fogod. Az enyémet soha. - nevetett fel erőltetetten.
- Nem, most tényleg igaza van Steve-nek. Ha megbízol benne nem lesz halál érzeted. - sétált ki a konyhából Natasha. Tony makacs személyiség ezért, sem ment Steve-vel inkább a páncéljában ment el az elküldött címre. Egy kis faházhoz érkezett messze a várostól és annak zajaitól. A Kapitány motorja a ház előtt parkolt. Tony kibújt a páncéljából és befelé vette az irányt. Bent halkan szólt a tv, amerre elindult Tony. Steve a kanapén előtte pedig az asztalon egy nagy szatyor helyezkedett el. Tony lassan oda sétált a Kapitányhoz és leült mellé. Nem szólt hozzá a szőke hajú, sőt rá se nézett a Zsenire csakis a tv képernyőjét nézte. Tony is makacskodott és nem szólt Steve-hez, tekintetét elkapta és inkább végig nézett a ház falain. Régi típusú mégis szép és egy kicsit modern. Viszont Stark elgondolkodott azon amit Natasha mondott neki és a végén csak felsóhajtott. Nem bírta tovább, hogy szinte levegőnek nézi Steve, hogy érzelmileg zsarolja.
- Ha megyünk vissza a motoroddal megyünk. - mondta Tony majd elfordította a fejét. A Kapitány is őt nézte, bár kételkedő pillantást kapott tőle.
- Biztos? - kérdezte Steve, mire Tony bólintott.
- Annyira, minthogy én itt ülök. - felelte Tony majd az asztalon lévő zacskóra nézett.
- Vettem kaját. Gondolom éhes vagy. - nyúlt volna érte Steve, mire Tony megfogta és a vállánál fogva nyomta le a kanapéra.
- Majd később eszünk. - felelte a zseni és vadul csókolni kezdte a Kapitány, aki viszonozta. Hevesen dobogó szíve talán most még jobban dobogott és a lélegzetük is felgyorsult. Tony levette magáról a pólót és mellkasán Steve óvatosa végig simított. Tovább csókolóztak közben Tony a Kapitányt is kibújtatta pólójából és izmait tapogatta. Végül senkin nem maradt ruha és a ház belsejét hangos nyögések lepték el.

Reggel kissé kócosan lépet ki Tony a házból és sétált Steve mellé, aki a motorjánál állt.
- Kész vagy? - kérdezte a Kapitány, mire Tony bólintott.
- Péntek! Vidd haza a páncélt.
- Igenis, Mr.Stark!
- Bezárom az ajtót. - mondta a Kapitány fülig érő mosollyal. Amint Steve vissza tért felültek a motorra és elindultak vissza. Tony pulzusa az egekbe szökött, Steve hasánál erősebben kapaszkodott és arcát a hátába temette. Egy idő után lenyugodott és felmert nézni majd már nem is szorította annyira a Kapitányt, aki lehetőleg valamilyen csoda módon nem fulladt meg.
Vissza érve a Bosszúállók szállására a garázsba gurultak. Steve leállította a motort és megvárta még Tony leszáll utána pedig ő is leszállt.
- Milyen volt?- kérdi mosolyogva a szőkeség.
- Nem is rossz. - mondta Tony, mire Steve lassan elé sétált és magához húzta a derekánál fogva.
- Látod, nem kell félned. Mindig vigyázni fogok rád. - mondta Steve, mire Tony megcsókolta, ő pedig erősebben húzta magához.