Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

~ Clint x Reader ~

Figyelem.
Meghoztam még egy kérést és amint megírtam mindent egy kis időre ezt beszüntetném,  remélem nem baj.
• ______________________________________ •

Vannak benne helyesírási hibák, mivel telon írtam.  Holnap utazok és már elraktam a laptopom.  És bocsànat, hogy rövid lett.
• ____________________________________ •

Igértem Riverdale ff.  és, hogy át írom a Fire and Ice-t,  plusz a kérések na meg még egy pár dolog.  De emellett belekezdtem még egy Bosszúállók ff. -be szóval azért is bocsánat ha későn kerülnek fel részek. 
•____________________________________ •

Jó olvasást! 
~remélem tűrhető lett~

– Clint!  – kiabálod, keresve az említett személyt, ugyanis ígért neked valamit, de szinte felszívódott.  A Toronyban fel alá járkáltál és már kezdted unni, mikor a már közel egy és fél órája keresett személy betoppant.  – Hol voltál?  – vonod kérdőre, mire ő elmosolyodik. 
– Csak elintéztem pár dolgot. – illeszti kezeit a csípődre és egy gyors puszit nyom a szádra. 
– Ne puszilgas!  – tolod el magadtól, amit nem ért ezért kérdő pillantásokkal bombáz. – Nézd meg!  – kiabálod a karórádra nézve. – Megigérted, hogy eljössz velem a szüleimhez ebédre!  Erre eltüntél és le is késtük!  Már megint a bátyám és a felesége lesz az első helyen a szemükben!  Ez a dolog sokat jelenetett volna nekem!  – mondandód végére könnybelábadt a szemed. Clint büntudat érzete miatt a szájába harapott és bocsánat kérően nézett rád. 
– (T/N), sajnálom. – mondja halkan, mire hisztérikusan felnevetsz. 
– Még szép, hogy sajnálod!  Sajnáld is! – ezzel a ledülettel elindultál a lépcső felé, otthagyva magára Clinttet. Mérges voltál, nagyon. A szüleid kedvence mindig is a bátyád volt, de ezen a napon akartál a létrán feljebb lépni, ami láthatóan nem jött össze. Sóhajtva vágódtál be a szobátokba majd bele a puha ágyba.  A gondolataid üvöltöttek addig, amíg a fáradtság rád nem tört. Nem aludtál csak pihentél, letompítva az érzék szerveid és félálomban lévő énedet.  Csak arra lettél figyelmes, hogy egy erős kar magához húzz és forró csókot hint a homlokodra.  Felnézel meglátva Clinttet, akire még mindig mérgesen nézel.
– Ugyan már!  Ne haragudj.  – simította meg az arcod, mire elnéztél más irányba. Az istenért sem akartad, hogy elengedjen, mivel imádtad mikor ennyire védelmezően tart és ilyen közel van hozzád, még akkor is ha mérges vagy rá.  Clint nagyot sóhajt és a nyakadat lepi be puha csókokkal.  Bár az eszedett kezdte elvenni a bizsergető érzés,  de magadhoz térve megszólaltál. 
– Ezzel nem oldasz meg semmit. – mondod torkod megköszörülve a végén.  Még mindig keménynek és haragtartónak akartál mutatkozni, de a szédületes parfümje és forró bőre, ami a tiédre simul, na meg a lágy ajkai ezt kezdték megtörtni.
– Biztos? – mosolyodik el kajánul, mire morogsz egyet és ő tovább folytatja, amit abbahagyott. Ajkadba harapva próbáltál észnél maradni, de az érzékeny pontodat megszívva elengedtél egy jól eső sóhajt.
– Mit is mondtál az élébb?  – kérdi győzelem ittasan.  Megforgatod a szemed és mielőtt tovább csókolna vállánál fogva eltolod, hogy a szemébe tudjál nézni. 
– Tudod a szüleimnek, mindig is a testvérem volt a favorit és most alkalmam nyílt volna ezen változtatni.  – mondod, mire tekintette meglágyult. 
– Szerintem a testvéri versengést itt le is zárhatod.  Lehet, hogy a szüleidnek a tesód a favorit, de ez már ugyan nem számít. Egyikőtök sem lakik már a szüleiddel,  és most már csak te és én számítok. –  hajolt közelebb az arcodhoz. – És nekem te leszel mindig az első.  Mindig, jegyezd meg. – mondta ki az utolsó szavakat majd méz édes ajkaival, lágyan megcsókolt. Végülis igaza van, bár akkor is mérges vagy, hisz csak a szüleid, de csillapodni csillapodtál.  Jól tudod mennyire szerelmes vagy ebbe a férfiba és igen, egyetértesz vele.
Felkuncogsz csókotokat ezzel megszakítva, de Clint újra falni kezdi az ajkaid egyre hevesebben és addig amíg magatokra húzta a takarot. A többit csak is a hármatok titka. A tied, övé és a takarójé.