Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

~Dr.Strange x Reader~

Melinda0506. Nem tudom mennyire lett olyan amilyet kértél és elképzeltél, de remélem tetszik majd. 😊

Többiek! Gyors mondandó. Ha valaki tudd nekem segíteni azt megköszönném mivel a Thorki-val bajba kerültem. Én nem tudok eltérni a testvér szereptől, úgyhogy ha van bármi tanács azt megköszöném.

Halkan osontál ki a konyhába teljes sötétségbe majd mikor oda értél a mosogató felet lévő ledcsíkot felkapcsoltad. Megtámaszkodtál a pulton a két kezeddel és csak nézted egy ideig az ott lévő csempéket a falon. A fejed fájt a szemed alatt, pedig hatalmas nagy karikák foglaltak helyet. A szekrény felé nyúltál, hogy ki vegyél egy poharat. Megint nem tudsz aludni és már nem vagy olyan fitt, mint napokkal ezelőtt voltál.
-Nem tudsz aludni?-szólalt meg egy hang, mire ijedtedben elejtetted a poharat, viszont Strange megmentette. Vissza kaptad a poharat, amibe töltöttél vizet és lassan iszogatni kezted.
-Miért vagy ébren?-kérdezted a férfire nézve. Sötét barna haja, ami most feketének tünt, összevissza állt a fején. Szemeivel állmosan pislogott miközben melléd sétált és a pultnak dőlt.
-Nem vagyok álmos.-rántotta meg a vállát. Tudtad, hogy hazudik eléggé kivehető róla, hogy fáradt.
-Hm.-hümmögsz egyet, miközben iszol a pohárból.-Legalább Wong alszik.
-Szerintem neki nincs szüksége alvásra. Még sose látam aludni.-nézz rád szemöldök ráncolva, mire elmosolyodsz. -Miért nem tudsz aludni?-kérdi miközben eléd áll. Leteszed a poharat és felnézzel rá, viszont ő ebben a pillanatban ültet fel a pultra.
-Tisztára gyereknek érzem magam, így.-mondtam Strange-nek, ami alkarjával a két oldaladnál támasztotta magát. 
-Esetleg nem vagy éhes? Megetesselek?-kezdet elgügyögni neked, mire te mérgesen néztél rá, ő pedig abba hagyta és elnevette magát.
-Gondoltál már arra...-vezetted kezed a hajában és játszani kezdtél tincseivel.-...,hogy mi lesz a jövőbe? Ki tudja mi fog még jönni a mi földünkre? Hogy élünk vagy halunk vagy ,hogy a postás egyszer tényleg elkap-e?
-Tudtam, hogy zaklat már akkor látam, mikor sanda szemmel nézett rád.-kezdet el mérgelődni, mire két kezed közé fogtad az arcát.
-Komolyan Strange? A postás maradt csak meg?-kérdezted, egyik szemöldököd felvonva. Strange komoly arcra váltva húzódott közelebb hozzád majd ajkait a tiednek nyomta és lágyan megcsókolt. A tested bizseregni kezdet, érezted, hogy forr a vérred és epedezel az érzés után.
-Te vagy a legfontosabb.-dönti homlokát a tiednek majd újra megcsókol. -Azt a postást...-csúszot le a szádról a nyakadhoz, amit lágy puszikkal hintett be.-...elfogom kapni.-mondja és vég szóra bele harapott a nyakadba. Az érzés miatt a halk nyögés kicsúszott a szádból, mire paradicsom piros fejedet, Strange nyakhajlatába fúrtad.
-(T/N), nem tán baj van?-kérdi és érződik a hangjában, hogy mosolyog. Közben egyik kezét a derekedra a másikat, pedig a hátadra vezeti.
-Dehogyis.-suttogtad, de még így is hallatszott  ahogy a hangod megremeg. A hevességtől és az ahogyan vágysz az érintésére meglátszik, mivel a karod is megremegett néha, ahogyan a lábad is. Strange-t nem akadályozza, hogy éppen rejtegeted magad előle, továbbra is puszikkal hintibe a csupasz vállad, amiről a bő póló része lecsúszott, kezeivel pedig simogatni kezdte az oldalad. A másik kezével a tarkódnál simogatott, te pedig teljes mámorba esve támasztottad magad a mellkasán. Strange a derekadnál lévő kezét pólód alá csúsztatta és, amint megérezted az ujjait csak egy kicsit megremegett a tested. Felemelted a fejedet majd ajkaira tapadtál vadul. Sosem voltál ilyen, és msot nem érted mi ütött beléd. Egyik kezedet Strange pólója alá csúsztattad és megérezted a feszes, kockás hasát. Ő is most már a vágytól vakon, neki esett a nyakadnak, amit szívni kezdett, te pedig mintha nem is ezen a világon lennél. Kezét levezette a combodra és lassan simogatni kezdte, de inkább a combod belső részét. Nem bírtál tovább csendben maradni egy halk sóhajt hallatál, mire a férfi a nykadba mosolygot. Újra vissztért a szádhoz és vadul megcsókolt a kezeit, pedig ugyan ott hagyta ahol voltak. Te az egyik kezed a tarkójához vezetted és úgy húztad le magadhoz még a másikkal a hasát simogattad. A mellkasotok úgy járt le-fel, mintha futni voltatok volna, viszont ebben a pillanatban a nagy villany felkapcsolódott, mire az ajtóra kaptátok a tekintetteket. Wong állt ott és unalmas arcot vágva nézett titeket.
-Wong.-tárta ki a kezét Strange és egy amolyan "miért" nézzéssel figyelte.
-Ne a konyhába.-mondta egy hangúan miközben beljebb jött. -Itt még enni szeretnék.
Strange a combod alá nyúlt és felkapott, te pedig erősen kulcsoltad a derekára a lábad, kezeidet, pedig a tarkójára. Ott csüngtél rajta, mint valami kismajom az édesanyján. Elindult veled ki a konyhából, mire rá néztél Wongra.
-Szia Wong!-integettél neki mosolyogva.
-Szia (T/N)!-intett vissza neked vigyorogva.
Strange bevitt a szobájába, majd az ágyán hanyat döntött és hevesen megcsókolt miközben lehámozta rólad a bő pólót. Bár kezeiddel takarni próbáltad magad ő nem engedte. Csuklóidat az ágyhoz szegezte és csillogó szemmel végig mért. A nyakadtól levele haladt a hasadig majd a hasad aljánál állapodott meg. Hasad görcsbe rándult és az élvezet miatt néha néha megremegtél, hallatva sóhajod, nyögésed. Strange a nadrágodtól is megszabadított és meg tovább kényeztetett, te vártad mikor érezheted őt és mikor eljött a pillanat az az érzés, talán még egy könnyed is végig folyt az arcodon.