Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

🎉Bokuto x Reader🎉

-De én meg szeretném hálálni neked ezzel. Szóval, melyik kávézóba üljünk be? Hallottam egyről, ami itt van a közelben és elvileg nagyon finom forró csokijuk van!

-Na jó.-Mosolyodtál el halványan, látván hogy a fiúnak ténylegesen ez a célja s hogy nem akarja nagyon feladni. 

Bokuto leengedte a karját a válladról, majd maga mellé helyezte azt. Ezt az egész cselekedetét végigkísérted a szemeiddel és kissé csalódottan rogytak le egy pillanatig az ajkaid, mikor elkezdted érezni azt az űrt, amit a fiú illata okozott és az, hogy nem érzed az érintését. 

///

-....És minden rendben van veled? Mit tervezel az őszi szünetre?-Igazság szerint kissé furcsálltad, hogy Bokuto most sokkal nyugodtabban és csendesebben viselkedik, mint az iskolában, de nem tulajdonítottál neki nagy figyelmet. A fiú kérdése alatt egyik kezét az asztalra helyezte, s fejét támasztotta meg a tenyerével, miközben tekintetét le sem vette rólad. Érezted, hogy a fejed egyre vörösebb lesz a folytonos bámulásától, de őszintén nem zavart...

-Persze, minden oké.-Zavartan a füled mögé tűrted egy hajtincsedet.-Mellesleg, nem terveztem nagyon semmit sem. Talán egy kis sorozatmaratont. Te?-Néztél fel rá, ő pedig pont abban a pillanatban tért magához. Ezt onnan következtethetted ki, hogy mikor rápillantottál egyszer csak megrázkódott, majd  tányérméretű szemekkel pislogott párat.

Kínosan elhúzta az ajkait, majd néhány másodperc után megszólalt.:-I-igen!

[E/3]

A fekete hajú fiú és társai, akik szorosan ott voltak mellette mind egyszerre csaptak a homlokukra. Akaashi már alig bírta nézni legjobb barátja szenvedését, mégsem akart közbe avatkozni, hiszen úgy gondolta hogy ez a része nem az ő és a többiek dolga. 

-Akaashi, ha így folytatja akkor nem fogja tudni elnyerni [Név]-et!-Morogta vészjóslóan Komi, miközben a mellette ülő, nála egy évvel fiatalabbra nézett.

-Ez már nem a mi dolgunk. Én még idáig sem akartam eljönni, csak az az idióta kényszerített.-Bökött szenvedő arckifejezéssel Bokuto felé, akinek jelen pillanatban izzadás cseppek gurultak le a homlokán, miközben vigyorogva próbált valamit kieszelni.

-Tőletek is kért amúgy udvarlási tanácsokat?

Mialatt a röpicsapat tagjai egyenként mondták el panaszaikat, hogy mit csinálhatnának most ehelyett, te egyre furcsállóbb pillantásokkal kezdted el megtisztelni az előtted ülő fiút, akinek láthatóan egyre kínosabb lett ez az egész.

[E/2]

-Bokuto, azt kérdeztem vissza, hogy te mit csinálsz majd a szünetben.

-OH!-Zavarodottan felnevetett, majd egy pár másodperc után büszkén mutatta fel azt a karját, amin  a fejét helyezte az előbb még kényelembe-Hát edzeni fogok! Tudod, a csapatunk ászaként nem vallhatok szégyent! Napi tizenkét órát is fogok majd edzeni.-Vigyorodott el.

-Meghiszem azt.-Motyogtad halványan elmosolyodva.-Bokuto...Minden rendben van? Olyan vörös a fejed...-Kérdeztél rá hirtelen mikor megláttad az egyre csak vörösödő arcát, de ő csak némán bólintott egyet.

-Tessék, a rendelésük.-Lépett oda hozzánk hirtelen egy pincér, majd közénk tett egy igencsak méretes poharat, amelynek a teteje le volt csukva egy fedőkével.

-Huh?...De hiszen még nem is rendeltünk semmit sem.-Néztél kissé furcsán először a pohárra, majd az elhaladó pincér hátára.

-É-én igen.-Hallottad meg a fiú kissé remegő hangját, mire rá irányítottad a figyelmedet.-Tegnap bent voltam, és foglaltam magunknak asztalt, illetve előre rendeltem számodra egy forró csokoládét, hiszen tudtam mennyire szereted. E-egy üzenet is van benne...

Némán, halvány pírral az arcodon pislogtál párat, majd lassan levetted a fedelét, a mellkasodban dobogó szíved pedig olyan gyors tempót kezdett el diktálni, mint még soha.

"[Név], lennél a barátnőm?"-Rajzolódott ki kisebb mályvacukor darabkákból a szöveg, mire érezted hogy az egész fejed olyan meleg lesz, mint egy vulkánnak a belseje. 

-Már...Elég régóta kedveltelek, konkrétan mióta megismertelek.-Kezdett bele mosolyogva Kotaro-Elég furcsa érzéseket váltasz ki belőlem még most is, és először nem is értettem mi ez. Egyből Akaashihoz mentem aki végül sikeresen megértette velem, hogy beléd estem...Bár lehet, hogy nélküle is ment volna. -Forgatta meg szemeit, továbbra is mosolyogva-A lényeg, hogy szeretlek, [Név]. Mindennél jobban...

A világ szinte megszűnt létezni körülötted. A fiú konkrétan most tárta fel előtted azt az énjét, akit talán eddig csak neked mutatott meg. Egy csendes, kissé félő s izgatott Bokutot, s először nem is merted elhinni azt, amit látsz s amit hallasz, de egy két perc után sikerült felfognod azt, amin most keresztülmentél.

Az arcodhoz kaptad kezeidet, hogy megpróbáltad eltakarni a teljesen vörös arcodat, s cselekedetedet a fiú végignézte, kissé megszeppent tekintettel.

-[Név]?

-Azt hittem, hogy te...Hogy te nem érzed...Ugyanazt mint én.-Motyogtad az ujjaid között, így a fiú is csak úgy tudott megérteni, hogy teljesen odafigyelt rád. Szerencsére, ez már a kezdetektől így volt, szóval megértette minden szavadat...-Én is..Én is szeretlek téged, Bokuto.-Lassan leeresztetted a kezeidet.-És igen, lennék a barátnőd.

A fiú elvigyorodott, majd immár magabiztosan kihúzta magát. Mielőtt elgondolkodhatott volna azon, hogy mit is fog csinálni, felkiáltott és kiugrott a székből.

-HEY HEY HEEEEEEEEY!-Úgy lóbálta a kezét, mint egy kisgyerek, aki nemrég kapta meg a kedvenc játékát karácsonyra. Szemei, melyeket ekkor rád villantott csillogtak, akár csak a legsötétebb éjszakában levő csillagok, majd odahajolt hozzád, és egy csókot lehelt az ajkaidra. Mosolygott, s egyik kezét nyakadhoz tette. Boldogan csatlakoztál bele a csókjába, melynek fél perc után véget is vetettetek, a levegőhiány miatt.-Én vagyok a legszerencsésebb a földön.-Vigyorgott, miközben homlokotokat összeérintette. 

Ekkor hirtelen eltávolodott tőled, majd megfogta a kezedet s maga mellé rántott, természetesen nem túl erősen ahhoz, hogy fájjon neked bármennyire is.-OI OI OI AKAAAAAAAAASHI!!! SIKERÜLLT!

Csak annyit láttál, hogy egy kissé távoli asztalnál levő fiúk hirtelen az arcuk elé emelnek egy random újságot, úgy téve mintha nem is ismernék Bokutot, amin elnevetted magadat.

-Te komolyan elrángattad szerencsétleneket ide?-Nevettél..-Mellesleg, már értem miért nem akartál leszállni arról, hogy eljöjjek veled forrócsokizni.

-Bizony. Ma mindenképpen el akartam mondani neked.-Húzott hirtelen magához, s felemelte egyik szemöldökét, s egy forró, ám mégis lágy és szeretetteljes csókot adományozott neked.