Team Infinity | MARVEL ff. |

- 27 -

- Ennyi - fejeztem be a hosszas monológomat, amit az előbb adtam elő az elmúlt 16 év, vagyis jelenleg az elkövetkezendő 16 évről. Ahogy bejeztem a szövegelést, síri csend telepedett az egész helyiségre. Mindenki emésztette és átgondolta az imént halottakat, én pedig vártam a végítéletre.

- Szóval.. fasírtban voltunk a Kapitánnyal, és lényegében ezért veszítettünk - szólalt meg először Vasember.
- Öhm.. Nem ismerem a részleteket, de nem hiszem, hogy ez volt az oka - szabadkoztam. Hiába követek mindent, ami a tv-ben, vagy az internetes hírportálokon megjelenik, én sem vagyok mindennel teljesen tisztában. Vannak olyan dolgok, amiket most is szigorú titkok fednek.. mindenki előtt.
- Nekem még nem teljesen világos ez a végtelen köves, meg Thanos-os szitu - zavarkodott Banner - Hány kő is van?
- Hat - feleltem határozottan.
- Hat kő miatt tűnt el az univerzum fele? - hitetlenkedett Steve.

Bizonytalanul bólintottam egyet. Nem azért, mert nem voltam biztos a tényekben, hanem mert eléggé hülyén hangzott.

- Ez elég abszurd - jegyezte meg a milliárdos - Az meg még inkább, hogy feltaláltam az időutazást - folytatta.
- Na igen.. Ez az, amiért itt vagyunk - vallottam be.
- Ezt hogy érted? - kérdezte a Kapitány.
- Lisette és én az idő kő által kerültünk ide a jövőből, de azt nem mi birtokoljuk, így nem tudunk haza menni - válaszoltam.
- Szóval azt akarjátok, hogy építsek egy időgépet? - kérdezte furán Stark.
- Azt - biccentettem.
- Oké, majd 11 év múlva gyertek vissza, és meglátom mit tehetek - mondta, én pedig megilletődve néztem rá.
- Mi? - hitetlenkedtem - Nincs annyi időnk. Vissza kell mennünk, mivel szükség van ránk ott. Nem véletlenül kaptuk ezeket az erőket - akadtam ki.
- Figyelj, végtelen csajszi, nem rég kirepültem a világűrbe egy féreglyukon keresztül, marslakókat pörköltem és szembenéztem egy félistennel. Jelenleg szívesebben henyélnék Hawaii-on kókuszlevet szürcsölve, és nem pedig nyomni a szakmai cuccokat.

Na jó, ez teljesen jogos.

- Így belegondolva.. ez igaz, de.. ez lenne az egyetlen módja, hogy hazajussunk - keseredtem el.
- Ez nem egészen igaz - szólt közbe Banner.
- Tessék? - néztem rá meglepetten.
- Ha a kövek még mind megvannak, az egyik a hasznotokra lehetne - mondta, mire kitisztult előttem a kép.
- Az időkő! - csaptam a homlokomra.
- Egyúttal megszerezhetnénk az összeset - mondta a Kapitány - És megelőzhetnénk Thanos-t.
- És az egész csetepatét - tette hozzá Stark.
- Nincs más, amiről tudnunk kéne? - mérlegelt engem gyanakvóan Steve.
- Öhm.. - hezitáltam - Nincs - hazudtam, mert valójában volt egy-két dolog, amit nem kötöttem az orrokra. Például a következményeket... De ehhez se szándékom, se szívem se volt, hogy megosszam velük.

- Most akkor.. keresőhadműveletbe kezdünk, vagy mi van? - kapta fel a fejét Lisette, aki eddig bambán hallgatott.
- Van ötleted, hogy hol lehetnek a kövek? - fordult felém a Kapitány.
- Fogalmam sincs - tártam szét a karom, miközben egy lemondó sóhaj hagyta el a számat.
- Tudsz egyáltalán valamit róluk? - idegeskedett Banner. Gondolom felzaklatta őt a sok infó, és még nyugtalanabb lett a megválaszolatlan kérdések miatt.
- Öhm.. - törtem a fejem erősen - Fogalmam sincs hol lehetnek, néhányról azt sem tudom, hogy mire képes, de.. megpróbálom összeszedni magam - mondtam bizakodva.
- Arra most nagy szükség lesz - bólintott Steve megértően, majd Stark felé fordult - Pierce-ék épségben megérkeztek a jogarral?

Ahogy meghallottam ezt a nevet, rossz érzés járta át a testemet, mert emlékeztem a névre, tudtam, hogy valahonnan nagyon ismerősen cseng, de az elmém nem akart rávezetni a válaszra.

- Aha, negyed órája landoltak - nézett fel a kütyüjéből Vasember, amit addig megállás nélkül skubizott.
- Miről van szó? - kérdeztem előre félve.

Mindenki rám sandított, ugyanis a Bosszúállók nem voltak biztosak abban, hogy ezt a bizalmas információt megosszák velünk.

- Ne már, a jövőből jöttünk. Nem tudnátok meglepni minket - érveltem.
- Először is. Mit tudsz a 2012-es New York-i csatáról? - lépett felém Stark.
- Oké, most úgy érzem magam mintha egy vallató bizottság előtt állnék - hátráltam, de ők nem tántorodtak el, így jobbnak láttam belevágni - Oké, oké. Emlékszem a fekete-lyukra, az onnan kisereglő idegen.. lényekre, rátok, az összes Bosszúállóra, Loki-ra, a nevetséges maskarájára és a botjára...
- Úgy érted a jogarra? - vágott közbe Steve - Loki jogarára? - kérdezett újból.
- A bot? - vontam fel a szemöldököm - Aha, gondolom. Bár arról nem tudok sok mindent. De mielőtt folytatom, előre leszögezném, hogy a S.H.I.E.L.D.-esek közé Hydra-sok épültek be.. mint Alexander Pierce! - ugrott be maga a fickó, és az a hír amikor a két szervezet összeomlásáról beszéltek.

- A rohadék. Tudtam, hogy nem kóser a csávó - szólalt meg egy idő után Stark, miután a teremben kialakult sokk hatása kezdett csillapodni. És még nincs vége a napnak...
- Mégis gond nélkül átadtad neki - jegyezte meg a Kapitány.
- Mit is mondtál, hol volt az Ultron-os csata? - szólalt meg mögöttem egy hang.
- Szokóviában - feleltem.
- Szokóvia.. Szokóvia.. - mormolta magában Banner, és hamarosan hasznos infókkal tudott előállni nekünk - Ha a gamma sugárzást sikerül bemérnem, be tudom azonosítani azt a helyet, ahol a jogar előfordulhat.
- Meg tudja csinálni? - kételkedett Steve.
- A szükséges felszerelés megvan, már csak időre van szükségem.

- Szuper. Addig feltupírozom a páncélt, és szólok a többieknek. Ti pedig készüljetek - nézett hirtelen Lisette-re, és rám - Velünk jöttök.
- Mi?!?! - döbbentünk le tökéletesen egyszerre Lisette-vel.