Team Infinity | MARVEL ff. |

- 12 -

- Az elkerülhetetlen katasztrófa - felelte Fury talányosan - Titeket rábízlak Taliara - intézte szavát ezúttal mindannyiónknak, ezzel eltérve a témától - Ő fog segíteni nektek - fejezte be, majd hátrálva elhagyta a termet.

Őt követően előlépett a már külsőre jól ismert barna fürtös lány, aki érkezésemkor is a többiekhez vezetett. Szóval Talia a neve.

- Mind megnéztétek a szobátokat? - küldött egy kedves mosolyt felénk.
- Én még nem - lóbálta a kezét Ethan.
- Értem - bólintott Talia, majd a karórájára pillantott - Rendben - nézett fel ránk - Az első feladatig még van 45 perc. Addig körülnézhettek.
- Első feladat? - vontam fel a szemöldököm.
- Felmérjük mire vagytok képesek.
- Hát, azt még mi sem tudjuk - célzott Ethan az újonnan kapott erőnkre.
- Nem arra az erőre gondoltam - kacsintott - Hanem a mentalitásotokra.

Néhányunk szeme elkerekedett, de jobban belegondolva, ha tényleg valami iszonyúan nagy tragédia közeledik, akkor nemhogy a fizikai erőnkre, még a gondolkodás módunkra is szükség van.

- Már ha valakinek van olyan - piszkálódott Esme a tesóján.
- Magadról beszélsz? - fordította ellene saját heccét Adam.
- Szóval 45 perc múlva legyetek itt - adta újból tudtunkra Talia, mi pedig szófogadóan azt tettük, amit kért. Azaz körbenéztünk.

- Ethy baby.. - mászott rá nyájasan Lisette - Meg tudom mutatni, merre van a szobád, ha szeretnéd.
- Ez kedves, de.. - hálálkodott kínosan, majd felém pillantott.
- Remek! - ujjongott kéretlenül a lány, majd magával húzta Ethan-t.

Lelombozódva álltam egy helyben tanácstalanul, szerencsémre nem maradtam egyedül.
- Mehetünk együtt, ha szeretnéd - ajánlotta fel kedvesen Ryan. Méltányoltam a gesztusát, bár magamban tudtam, hogy Ethan is velem tartana, ha nem "rabolnák el".
- Persze - bólintottam egy hamis mosoly kíséretében.

Átjártuk az egész bázis területét, és arra jöttem rá, hogy baromira hatalmas ez a hely. Öt szint, tele nagyobbnál nagy termekkel és kisebb szobákkal. Megannyi gépezet, fegyver és miegymás. Nagyon klassz ez a hely.

- Szóval, Manchester-ben élsz a szüleiddel és a három kutyáddal. Magántanuló voltál a gimiben, mert nem volt szándékodban a veled egykorú elmeroggyant társaidat bámulni. Nem űzöl semmilyen sportot, de mindig nézed a világbajnokságokat. És jelenleg a Harvard-on vagy harmadéves - elemeztem ki az utóbbi 40 percből hallottak fontosabb részeit.
- Szinte mindent hibátlanul tudsz - dícsért meg.
- Szinte? - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Már csak két kutyám van - helyesbített.
- Oh - húztam félre a számat - Tényleg! Három volt, de egyet az uncsidéknak ajándékoztatok - emlékeztem vissza.
- Így már minden helyes - bólintott, nekem pedig már fülig ért a szám.
- Úgy látom, mi vagyunk az elsők - jegyezte meg Ryan, ahogy megérkeztünk a találkozási pontra.
- Még maradt 3 perc - sandítottam az órámra - Egész úton fel sem hoztuk az új erők témát - jutott eszembe hirtelen.
- Úgy látszik, ennyire elragadott minket a hely "varázsa".
- Vagy a végtelen kövek varázsa - fintorodtam el - Én még mindig emésztem ezt az időutazós, meg a köves dolgot.. Az erőik immár bennünk vannak, és a nagy erő..
- Nagy felelőséggel jár - fejezte be gondolatmenetemet Ryan.
- Így van - bólintottam, majd tovább spekuláltam - Te kaptad a valóság kő erejét - elevenítettem fel a nemrégiben felsorolt variációkat - Valószínűleg Ethan kapta a tér kövét - gondoltam vissza arra, hogy Ethan említett egy bizonyos bunyót, amit Pekingben fejezett be. Vagyis utazott a téren keresztül - Viszont a többiek ereje még nem mutatkozott - fejeztem be.
- És mi van veled?
- Hát, majdnem felrobbantottam egy otthont, szóval az idő, elme, és lélek kő kizárva.
- Marad a hatalom - mosolyodott el büszkén - Erősnek hangzik.
- Nem vagyok feldobva.. - sóhajtottam, s eközben megérkeztek a többiek is.
- Wow. Voltatok az edzőteremnél? - ért oda hozzánk Esme és Adam, akik még mindig a hely hatása alatt álltak.
- Aha, tök jó - bólintottam.
- Még hogy jó! Elképesztően fantasztikus! - ámult Adam.

- Úgy látom mind itt vagytok - érkezett meg Talia is, a kezében egy kis szütyővel.
- Na, mi a feladatunk? - türelmetlenkedett Adam.
- Hamarosan megtudjátok. De előtte - lóbálta meg a kezében tartott holmit - Párokba szegődtök.

Na az ilyen sose kezdődik jól, és sose végződik szerencsésen. Ezt a megjegyzést alátámaszthatom a teremben kialakult felháborodás zajával.

- Ebben a tasiban a 3 fiú neve szerepel. Ti pedig - nézett ránk, lányokra - kihúzzátok kivel lesztek párban.
- Miért érzem magam az oviban? - szólalt meg Adam.
- Egy harc során fontos, hogy bárkivel összhangra leljetek, és ne csak egy baráttal tudjátok megoldani a problémát. Az egy fiú egy lány kombó pedig csak az igazságosságért  van - mondott el minden lényeges dolgot Talia - Lisette - szólt a lánynak, aki örülve első helyének, gőgösen Talia mellé kecmergett és kihúzott egy nevet - Adam - olvasta le unottan.
- Reméltem, hogy engem húzol - ironizált a fiú.

Ezek szerint én vagy Ryan-nel, vagy Ethan-nel tartok.

- Esme - nézett Talia a mellettem álló lányra.

Esme is belenyúlt a tatyóba és kihúzta a nevet, majd Ethan-re pillantott. Remek. A sors tényleg nem akarja, hogy kettesben legyünk. Vagy legalább azt, hogy beszéljünk.

- Ryan - mondta ki, amire felkaptam a fejem. Lehet, nem kéne elsőre ítélnem.

Ethan rám pillantott, én pedig rá. Párok lettünk...