Team Infinity | MARVEL ff. |

- 2 -

A Central-ba érve sem változott meg a véleményem a bulikkal kapcsolatban. A hely fülledt volt, a disco fénytől meg lehetett vakulni, a hangzavartól pedig akár siketté is válhattunk volna. Holnapra totál rokkantak leszünk.. De a lényeg, hogy bulizunk! Juhé...
- Fogok valamit hinni! - hallottam meg Sarah hangját.
- Mit hiszel? - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Mi? - nézett rám még értetetlenebbül - azt mondtam hozok valamit inni! - mondta artikuláltan, így már megértettem.

Körbenéztem a tömegen, mindenki eszeveszettül ugrált, ivott és.. páran intim dolgokat is műveltek. Hirtelen a semmiből elém került egy fiú.
- Csá, baby - nézett rám perverzen és elkezdett felém közeledni azzal a szándékkal, hogy megcsókol. Aha, szeretné. Felpofoztam. Elég nagyot csattant.
- Ne merészeld! - mutattam fel az ujjam fenyegetően.
- Nyuga, baby. Gyere, keressünk egy szobát - fogta meg a kezem, mire undorodva néztem rá és erősen kirántottam a kezem.
- Bocs, de a taplók nem érdekelnek - tettem karba a kezem és vártam a reakcióját.
A fiú csak fujtatott egyet, majd otthagyott. Szerencsére.
Nem sokkal később megérkezett Sarah és a kezembe nyomott egy üdítőt.
- Mi ez? - kérdeztem, mivel a gyatra fényben nem láttam tisztán.
- Kóla. Nyugi, előttem bontották ki - mondta. Végre egy jó dolog ebben a buliban.
- Na gyere, táncoljunk! - ragadta meg Sarah a kezem. Már kezd fájni a hirtelen fogásoktól...
- Úgy érted ugráljunk, mint a többi idióta? - mutattam körbe - Kösz, nem.
- Elrontod a hangulatod - durcáskodott. Igaza van. Ha már eljöttem ide ne álljak úgy egy helyben, mint aki karót nyelt.
- Oké. Ugráljunk - adtam meg magam.

Egy darabig követtük a buliban lévő szokásokat, majd miután kissé elfáradtunk a pulthoz mentünk, ahol Sarah kért magának egy alkoholmentes sört (így legalább haza tud majd vinni engem)
Mivel ő is ivott én is felbontottam az addig tartogatott kólámat és beleittam.
- O-ó - hallottam meg Sarah-t és az arckifejezése is teljesen megváltozott - Gimis pasi a láthatáron - mondta én pedig kiköptem az italt. Szószerint.
- Mike? - kérdeztem és már terveztem megfordulni, amikor Sarah megállított.
- Ne, ne fordulj meg.
- Oké. Bujtass el. Vagy tudod mit? Menjünk haza.
- Baszki. Észrevett - mondta, mire a lélegzetem is elállt - Elindult felénk.
- Mi? Nem! Én nem beszélek vele! - ijedtem meg. Na nem mintha nem mernék vele beszélni, csak nagyon nem akarok az exszemmel diskurzust folytatni.
- Hello Lia - hallottam meg egy ismerős hangott a hátam mögül. Na basszus. Kénytelen voltam megfordulni.
- Mike! Micsoda kellemetlen meglepetés - üdvözöltem barátságosan.
- Én is örülök, hogy látlak - mondta - És hogy s mint?
- Hát tudod, egy perccel ezelőttig még tök jól voltam - mosolyogtam rá gyilkos pillantással.
- Nem gondoltam volna, hogy egy buliban fogunk összefutni - kezdett csevegni.
- Pedig én tényleg azon voltam, hogy ez ne történjen meg - mondtam közönyösen.
Láttam Mike arcán, hogy nincs sok kedve ehhez és komolyan akar velem beszélni, de én nem voltam rá kíváncsi.
- Figyelj, nem tudnánk ezt megbeszélni? - kérdezte.
- Nincs mit megbeszélnünk - mondtam fapofával.
- Szerintem van - mondta.
- Szerintem nincs - vágtam vissza.
- Szerintem inkább bulizzunk - szólt közbe Sarah, aki eddig csendben figyelte a történéseket. Ahogy kimondta megragadta a karom és kihúzott a kínos helyzetből.
- Köszi - hálálkodtam.
- Ha bántana vagy ha már nagyon eleged van belőle csak szólj és felrúgom - mondta, mire felröhögtem.
- Oké - bólogattam még mindig nevetve.
A Mike-kal való kapcsolatom pontosan két évig tartott. Szép volt, jó volt, mindaddig, míg ki nem derült, hogy megcsal. Azóta szóba sem álltam vele a mai napig.

Túl sok kedvem ehhez a bulihoz alapból sem volt, de az a kicsi is elszállt Mike feltűnésének hatására.
- Jól vagy? - kérdezte Sarah.
- Persze - hazudtam.
- Aha, én is úgy látom - mondtam. De jó, átlát rajtam. Elmosolyodtam, de ez rögtön le is hervadt, mivel  megpillantottam azt a fiút, aki nemrégiben meg akart csókolni. És ami rosszabb, felénk közeledett.
- Basszus - mondtam - Nekem végem.
- Miért? - kérdezte Sarah, majd hátrafordult.
- Az a srác az előbb le akart smárolni - mondtam.
- És el se mondtad? - fordult vissza a barátnőm döbbenten.
Válaszolni már nem volt időm, ugyanis a csávó ideért.
- Nem gondoltad meg magad, szöszi? - intézte felém a szavait.
- Bocs, de nem - mondtam.
- Nem érdekel. Felizgattál - nézett a szemembe, nekem pedig egyre hevesebben kezdett verni a szívem.
- Hé, állj már le - szólt rá Sarah, mire a fiú odébb lökte nem túl kedvesen.
- Normális vagy? - förmedtem rá.
- Te most szépen velem jössz - ragadta meg most a derekam és magához húzott.
- Hagyj már békén! - üvöltöttem a képébe.
- Hagyd békén - hallottam meg Mike hangját.
Körülöttünk egyre többen kezdték figyelni az eseményeket.
- Na mi van, megjött a pasid? - kérdezte lenézően a srác.
- Nem a pasim - tagadtam azonnal.
- Akkor leszek én - mondta és hirtelen.. megcsókolt!!
Azonnal ellöktem magam tőle és rögtön be is vertem neki egyet, majd hirtelen Mike is ott termett mellettem és elkezdte ütni-vágni a fiút.
- Álljatok már le! - szóltam rájuk, de nem hallgattak rám. Miért hallgattak volna? Majd hirtelen csodával határos módon a csávó megszólalt.
- Oké, oké. Békén hagyom - adta meg magát, mire meglepődtem.
- Azt ajánlom is - játszotta a hőst Mike.
A fiú elment és a körülöttünk kialakult tömeg is kezdett feloszlani.
- Kösz - mondtam Mike-ra se nézve.
- Nem kell köszönnöd. Nem hagyhattam, hogy kikezdjen veled - mondta, mire felhúztam a szemöldököm.
- Mike, már nem vagyok a barátnőd. Elég régóta nem. Nem kell megmentened engem! - akadtam ki.
- Oh elnézést! Bocs, hogy törődök veled! - mondta én pedig hirtelen nem is tudtam mit mondani.
- Mike.. - kezdtem.
- Mindegy. Felejtsük el - szólt közbe.
- Mike.. beszéljünk - mondtam arra utalva, hogy ő akart először beszélni velem.
- Mi? - lepődött meg.
- Csak ne itt, kezd elmenni a hangom a folytonos ordítástól - mondtam.

Kimentünk a szórakozóhelyről és egy hozzá közeli park egyik padján telepedtünk le. Na akkor ugorjon ki az a macska a zsákból...