Team Infinity | MARVEL ff. |

- 17 -

Egy kisebb folyosó után megérkeztünk a hatalmas kiképző terembe. Akkora volt mint egy átlagos iskola teljes területe, beleértve az udvart is meg minden. A terem szélén futópálya állt. Közötte az egyik sarokban erőnléti eszközök, edző kellékek, a terem többi része nagyjából szabad volt.

- Khm.. - köszörülte meg a torkát valaki mögöttünk. Megfordultunk, s immáron előttünk egy kb. a harmincas éveiben járó férfi állt - Na igen, szerintem is elképesztő látvány - célzott a mögöttünk terülő kiképző teremre - A nevem Jack Portman, hívjatok csak simán Jack-nek - mosolyogva biccentett egyet, mi pedig bólintottunk - Ti pedig.. - lapozta fel a kezében lévő papírköteget - Esmeralda Martínez - nézett ránk, és szemével kereste, hogy melyikünk lehet a név tulajdonosa.
- Csak Esme - javította ki őt a lány.
- Értem. Szóval Esme. Madridból jöttél? - érdeklődött az újdonsült kiképzőnk.
- Fogjuk rá - mélázott.
- ¿Te gusta el Real Madrid? - kérdezte Jack.
- Sí, me encanta este equipo de fútbol - válaszolt Esme.
- Te tudod, hogy miről zagyválnak? - kérdezte féloldalasan Lisette. Azt hiszem, ez volt az első gúnynélküki megszólalása felém. Haladunk!
- Csak a fociról - legyintettem.

Jack és Esme még egy kis ideig elcseverésztek erről-arról. Persze mind ezt spanyolul, és a vége felé már meguntam a fordítást, így azt sem tudom miről folyhatott a csevely.

- Lia Johnson - folytatta a felolvasást Jack.
- Én vagyok - intettem kissé zavartan, mire Jack bólintba jelezte, hogy értette.
- És kizárásos alapon te lehetsz Lisette Rebane - nézett az említettre.
- Utolsó vagyok? Utolsóként szólítottál? - akadt fenn ezen a jelentéktelen dolgon...
- Névsorban vannak a neveitek, és te neved a harmadik helyen állt - próbálta Jack menteni a menthetetlent, de ez a lány reménytelen.
- Hallatlan - pöffeszkedett Lisette.
Jack segítségkérően ránk pillantott, hátha mi tudunk magyarázatot adni az előbbire, de nem szolgálhattunk túl nagy segítséggel. Mi sem tudunk kiigazodni rajta.

- Szóval, a kiképzés minden alkalommal három részből fog állni. Bemelegítés, tanulás, felmérés. Az első kettőt nem hiszem, hogy magyaráznom kell, azok egyértelműek. A felmérés pedig azt jelenti, hogy be kell mutatnotok mindazt, amit tanultatok - darálta le az egészet Jack.
- És ez mennyi ideig fog tartani? - érdeklődött Esme.
- Kétnaponta három óra - felelte az oktatónk.

Kíváncsi lettem, hogy vajon miért kétnaponta, és miért nem mindennap, de hamarosan úgyis fény derül rá. Legalábbis remélem.

- Rendben. Akkor kezdjük a bemelegítéssel. 5 kör a teremben - pördült meg Jack a tengelye körül, majd a hatalmas kiképző terem felé mutatott. Már említettem, hogy a terem nagysága beér egy iskola teljes területével, de hirtelen úgy éreztem, hogy ez legalább öt iskolának felelne meg. Vagy egy országnak.
- Az rengeteg - hervadt le a jókedv Esme-ről.
- De ettől lesztek fittek - bíztatott az edző.
- Inkább halottak - dünnyögtem magamban.
- Na, ne a szátok járjon, hanem a lábatok! Sőt ne is járjatok, hanem fussatok! A mozgás egészséges! - szavalta el lelkesítő beszédét a kiképzőnk.
- Én meg nem mozdítom a lábam - akadékoskodott Lisette.
- Ne hisztizz már, YouTube királynő! Inkább fuss az életedért! - ragadtam meg a kezét, majd a futópályára rántottam.
- Az életemért? - sandított rám kétségbeesetten.
- Igen, ha nem futsz, bölényeket engednek ránk, és ők könnyen eltaposnak - toltam meg magam előtt - Nem lesz több YouTube videó - bolondítottam tovább, s ennek hallattán végre futni kezdett. Asszem' rendesen beijedt.

Eleinte tartottam a felvett tempómat, de a harmadik kör után már kezdtem érezni, hogy fáradok. Előttem Esme egy körrel lehagyva rohant, mint egy gepárd, mögöttem pedig Lisette kocogott, két körrel lemaradva, hisz szinte minden egyes percben megállt.

Egy kis idő múlva végre valahára levágtattam azt az 5 kört, és kifújhattam magam. Eközben Lisette még mindig körbe-körbe szaladgált.

- Ha ennyitől kifáradtok, akkor inkább bele se merek gondolni, mi lesz veletek az óra többi részében - nézett ránk rosszallóan Jack.
- Csilivili királynő pankrációt csap - humorizált Esme. Legalább ő elemében van.
- Megérkezteem! - áriázott az emlegetett szamár.
- Szuper! Akkor hozzá is láthatunk a következő feladathoz! - vidult fel Jack, ellenben velünk, akik még jobban a kipucanás határára kerültek.

A kiképzés hátralévő részében még bemelegítettünk, extrán nehéz feladatokkal, majd megszakadtunk, de Jack elmondása szerint így válhatnak majd "jó harcosok" belőlünk. A kiképzés második pontjára érve Jack tanított nekünk néhány harci fogást, és egyszerű gyakorlatokat, amiket aztán több-kevesebb sikerrel próbáltunk leutánozni. És a nap végére hulla fáradtak lettünk.

Tegnap megígértem Ethan-nek, hogy edzés után vele tartok, és nem akartam becsapni, és csalódást okozni neki, így az edzésen szerzett kimerültség ellenére is készülődni kezdtem. Viszont előtte eszembe jutott valami, ami már régóta esedékes, hogy megtegyem...