Farkasok (1. rész, A Kezdet)

8. Fejezet/2

Luciána éppen Gelu, Szél és Szarvastol vált le, járőrről visszatérve amikor beszélgetésre lett figyelmes nem távol a határtól.  Az erdő kezdett újranőni a tűz után, és a növényzet is sűrűsödött. Megállt és fülét hegyezve próbálta kihallani, hogy mit mondanak.

-El vagy veszve? Kérdezte valaki.

-Igen. Vagy hát... kerestem valakit- válaszolta egy hang. Luciána megdöbbent amikor felismerte hogy Szirt az. Elindult a beszélgetés felé, és egy bokor mögé rejtőzve hallgatózott tovább. Nem mert átmenni a határon, azzal megszegte volna a törvényt így nem tudott Szirtért menni.

-Kik a szüleid?

-Lakota és Moha.- Luciána kinézett a bokorból és meglátta Sziklát és Szirtet A lélegzete elakadt egy pillanatra, és aggódva figyelte testvére kölykét, remélve, hogy Szikla nem bántja. 

A fehér farkas megtorpant majd sértődötten nézte a kölyköt. Szirt kérdőn nézett rá, majd amikor Szikla elindult Luciánááék tábora felé boldogan követte. Luciána követte őket csendben "Vajon mit szól hozzá majd Alpha?" gondolta. Fű megállította őket a bejáratnál, de Szikla beszélt vele és a harcos tovább engedte őket. Szirt amikor megérkeztek a táborba, észrevette anyját aki aggódva szaladt át egyik barlangból a másikba. Észrevéve a két farkast Lakota megállt és odasietett. Szikla arréb hívta Lakotát, váltottak egy pár szót aztán feldúltan elment. Nyúl és Fűzfa, akik akkor a táborban pihentek morogva figyelték a másik falkábol jövő hímet. Mogyoró és Csillag a napon elterülve nézték a táborban zajló eseményeket. Luciána Szikla után pillantott aki elhagyva a tábrot szomorúan lehajtott a fejét és lassú, szinte nehéznek tűnő léptekkel indult vissza a saját territóriumára. Luciána észrevette hogy Lakota szomorúan nézett a fehér farkas után. Szirt fáradtan dőlt neki Lakotának. Luciána végül visszament saját kölykeihez, várva, hogy Drapp visszajöjjön. 

  Lakota fájó szívvel nézet Szikla után.

"Talán ma este megmondom neki.Nem ez butaság, hogyan tudnám itt hagyni a kölykeimet egyedül? De valahogy meg kell magyaráznom Sziklának hogy nem Moha kölykei. De vajon hinne nekem ezek után?"

-Szirt-  Szirt felnézett és bágyadtan figyelte. -Mit képzelsz hogy csak így el kóborolsz. Szerencse hogy az apád talált meg.- Szirt lehajtotta a fejét és szomorúan nyüszített egyet. Lakota dühösen figyelte fiát, "Most hogy végre elfogadtam hogy boldog család tudunk lenni, erre Szirt egy hazugsággal mindent megváltoztat" gondolta de egy hang, a lelkiismerete nem hagyta hogy dühös legyen fiára, hisz Lakota mondta neki hogy azt mondják az ő és Moha kölykei.

-Az volt Szikla? Akkor azért volt olyan dühös.- kérdezte Szirt és bocsánat kérő szemekkel figyelte anyját. Lakota megnyalta és minden dühe fia iránt szerte foszlott. Magához húzta kölykét aki hozzá bújt.

-Igen azért... most meg azonnal menj be a fészkedbe.- parancsolta 

 -Haragszol?- kérdezte Szirt bizonytalanul mire Lakota megrázta a fejét.

-Nem, csak máskor ne hozd rám a frászt, azzal, hogy eltünsz.- mondta Lakota őszintén és megnyalta Szirt fejét. Szirt utána bekullogott tesói közé és hamar elaludt. Lakota sóhajtott egyet majd kölykeihez bújt. Gondolatok kavarogtak Lakota fejében amikor egy hosszabb idő után meghallotta Hold hangját a háta mögül:

-Nyúzottnak tűnsz, segíthetek valamiben?- Kérdezte Hold majd végignézett a szomorúan fekvő Lakotán.

-Köszi de azt hiszem nem tudsz.-felelte Lakota s közben a földet nézte mintha a talajtól várna segítséget -hacsak...- itt abba hagyta a mondatot és felpillantott Holdra habozva -Ugye te senkinek nem mondod el hogy...- itt ismét szünetet tartott.