Farkasok (1. rész, A Kezdet)

Bevezető

  Az erdőben csend volt, a lombkoronán átfénylett a késő délutáni fény, megvilágítva az utat a menekvő farkas előtt. Nagy termete miatt több bokorban is megakadt a szőre, de nem állt meg, jelzésként csak a bokrokba ragadt fehér szőrt hagyta, mutatva, hogy erre járt. Erősen lihegett, mellkasa minden levegővételnél egyre szorította, de a tudat, hogy nem messze falkája miatta hajlandó a halállal is szembe nézni fájó lábait tovább mozgatta. Egy tölgyfa árnyékában azonban lábai összeestek súlya alatt, miközben hasát a már órák óta tartó görcsök ismét elfogták. Mint minden nőstény ellés idejekor, jól tudta hogy nemsokára üdvözölheti kölykeit. Hogy valamivel elterelje gondolatait, abban a reményben, hogy ez enyhíti fájdalmait a nem messze lejátszódó csatán gondolkodott.

  Eszébe jutott Sólyom, szeretett párja és legjobb barátja, és az első találkozásuk. Boldogság töltötte el ahogy azokra a percekre gondolt, és jól tudta, hogy Sólyom ebben a pillanatban is kölykeiért harcol, hogy azok biztonságban születhessenek meg. Ám egy rossz gondolat is eszébe fúrta magát. Mi van, ha Sólyom már nem is él, és Fenyőnek sikerült a kitervelt bosszúja? Ettől a gondolattól elborzadt, jól tudva, hogy Fenyőtől bármi kitelik, főleg ha büszkesége védelmében cselekszik. 

  Egy görcs rántotta vissza a való világba, és szemei elkerekedtek amikor megpillantotta első kölykét. Gyöngéden értenyúlt, és hasához vezette, miközben közelebbről is megcsodálta. Szemeiben gyönyörű volt, szürke szőre alatt gyenge kis izmok lapulatak, és remélte, hogy egyszer erőteljes hím lesz belőle, akárcsak apja. Végül a teljes kimerültség fogta el Jeget, amikor hasa újra összerándult. Első kölykét három lány követte, de őket már nem tudta rendesen fogadni Jég.

  Egy erdei bagoly repült el az erdő fölött, zsákmány után kutatva, csak ő láthatta ahogyan az anyafarkas lélegzete eláll, és kölykei egyedül maradnak. A kölykök csendben nyöszörögtek, az életet adó tej után kutatva, és próbáltak felébreszteni az egyre hüllő anyjukat, de ő már nem válaszolt. Lelke már az örök vadászmezőkön járt.

  Amikor már feladták a reményt a kölykök egy másik falka járőre jött arra. Egy anya, aki maga is nemrég hozta világra kölykeit észrevette a három lányt. A fiú kölyköt nem vehette észre, ő a meleg után kutatva a fa törzse körül növő bokrok alá kúszott be. A három farkas a járőrröl tanakodva nézte a kölyköket, majd a szürke anya meghozta döntését. Visszavitték a kölyköket, ahol aztán az alpha engedélyével befogadta őket. Luciánának nevezte el a már most harcias természetű kölyköt, Lakotának a legjátékosabbat, a legnyugodtabbat pedig Holdnak.

-Tanya, ezeket a kölyköket akarod a sajátjaiddal nevelni?- kérdezte az Alpha.

-Ha bármi rosszat csinálnak vállalod a felelősséget?- szólalt meg párja mögül Dér, a nőstény alpha. Tanya tartotta a rangban fölötte lévő nőstény hideg tekintetét, nem nézett el.

-Igen.- válaszolt, ezzel pedig véglegesen meghozta döntését.