Farkasok (1. rész, A Kezdet)

6. Fejezet

  Hold egész nap fent volt még éjszaka is hogy a sérülteket gyógyítsa. Kölykeire közben Luciána vigyázott. Szil a kis fehér farkas nyugtalanul ült a barlang bejáratánál, anyját várva. Lakota kint volt az erdőben.

-Szil! Gyere ide- Mondta Luciána immár harmadszor Szilnek.

-Nézd Luciána ott van valami repülő dolog!- Terelte el a szót Szil. Eddigre Vidra is ott termett.

-Te buta az egy repülő farkas- mondta tesójának. Luciána elnevette magát

-Az egy bagoly, repülő farkas nem létezik!-

Kis idő múlva a hét kis kölyök végre el aludt. Luciána mikor látta hogy minden farkas alszik és hallotta hogy a barlangot halk szuszogás tölti be, ő is álomba merült. Kintröl halk neszezés hallatszott. Hold volt az. Végre vissza tért a barlangjába és most halkan, nesztelenül tologatta arrébb az alvó gombócokat hogy beférjen fekhelyére.

Ekkor valami átvillant az agyán és ismét a gombócok közé fúrta magát.Csak hat kis gombóc volt a földön, meg Luciána.

Hold körül járta az alvó társaságot. 

-Vidra!!!- esett ki száján rémülten, de rögtön meg is bánta, mert az alvó kis farkasok mocorogni kezdtek. Luciána fülei is megmozdultak és kinyitotta szemeit.

-Mi a baj Hold?- kérdezte. Hold csak a 6 kölyök felé nézett és Luciána is megértette.

-Nagyon sajnálom, Hold. Nem lett volna szabad elalud...- kezdte ám Hold félbe szakította

-Nem kell bocsánatott kérned Luciána. És nem, nem kell segíteni megkeresni Vidrát, te vigyázz a tesóira és magadra.- mondta Hold. Luciánya bólintott majd a hat kölyök köré tekeredett. Hold még tett a barlang körül néhány kétségbe esett kört majd belátta hogy nincs esélye. Úgy döntött holnap reggel folytatja a keresést. Hold nehéz szívvel tért vissza fekvő helyére és bár egész éjjel fent volt mégsem jött álom a szemére.

  Lakota Sziklától tért vissza és épp a folyóhoz indult amikor egy beszélgetésre lett figyelmes.

-Eltévedtem.- Motyogta egy kis vékony hang. -Anyát kerestem és eltévedtem.- mondta ismét a kis hang.

-Ki az anyád?- Kérdezte egy sokkal mélyebb hang. Lakota felállt és közelebb osont és meglátta Vidrát és egy másik farkast. Döbbenten jutott eszébe hogy a farkas aki most tesója kölykével beszél a csatában harcolt ellenük.

-Hold a neve.- Vágta rá Vidra. Cseppkő el gondolkozott.

-Hogy néz ki?- Faggatta tovább Vidrát. Lakota előrébb kúszott. Vidra gyorsan beszámolt reménytől csillogó szemmel. Lakota amikor odaért felállt. Vidra amikor észrevette gyorsan oda ment hozzá.

-Ez a kölyök a mi falkánkból van, hazaviszem.- mondta Lakota. Cseppkő bólintott majd elfordult és elindult a másik irányba. Lakota hazakísérte Vidrát és amikor látta hogy Hold alszik anyja mellé fektette a kölyköt.

Reggel Hold mérgesen a kis Vidrára förmedt

-Hol voltál, a frászt hoztad rám- morogta Hold.

-Elvesztem.- Mondta Vidra szipogva. Hold hangja meglágyult és megnyalta kölykét, akinek a szőre csapzott volt.

-Nem esett bajod?- Kérdezte. Hangja tele volt aggodalommal.

-Nem- Felelte Vidra kicsit alrébb állva, hogy anyja ne tudja nyalogatni.

-Nem látott meg senki?- Kérdezte Hold most már picit nyugodtabban. Tudta hogy este nem szabad elhagyni a barlangot