Farkasok (1. rész, A Kezdet)

3. Fejezet/1

Lakota arra ébredt hogy éhes. Kimászott fészkéből, a még mindig alvó Kavics és Kőre pillantott majd egy hosszú nyújtózkodás után elgondolkodott mit tegyen. Már ideje volt, hogy Alpha tanulóvá nyilvánítsa Lakotát és tesóit, de Alpha még nem tette meg így nem volt sok teendője. Úgy döntött, hogy megnézni a maradékokat tegnaprol ám amikor kilépett meghallotta Hold kétségbe eset kiáltását.

-Tűz, tűz van az erdőben!- A falka kirohant és Lakotát magával sodorták a tér közepéig. Tölgy hagyta el a tábor helyet elsőként, de pár pillanat mulva nyuszitve tért vissza. Az oldalán egy kissebb égés égtelenkedett. Alpha utat vágott magának és Lakota akkor vette észre a meleget és a fényt. Drapp hangja felharsant a tömegből.

-Menjünk arra ott biztonságba jutunk.- ordította Drapp orrával mutatva az irányt. A falka egyszerre fordult a kis falu felé, amit a tűz még nem ért el. Általában elkerülték azt a környéket, mert az emberek gyakran vadásztak a falu körül, ezért nem ismerték a környéket. Sokan ilyedten néztek össze. A falkán halk, rémült moraj futott végig. Nem egy falkatagukat vesztették már el, ahányszor csak megközelítették azt a környéket. Végül Galamb mondta ki mindenki félelmét.

-Ott az emberek még megölnek.-válaszolt Galamb halkan morogva, miközben a falka egyetértően bólogatott, de nem szoltak. Beta, egy szürke farkas elhallgattatta a nőstényt.

-Az az egyetlen menedék!- mondta, és Alphához sietett. -Ott talán megbújhatunk, amíg a tűz el nem alszik. Az ég nagyon sötét, csak addig kell kibirnunk, amig el nem ered az eső.-Mondta, mire Alpha beleegyezve bólintott.

Moha szürke farka be volt húzva a lábai közé. Sokatmondó pillantást vetett a mellette haladó Holdra. Észrevette hogy Hold kissé nehezebben jár mint máskor szokott.

-Mi a baj Hold? Segítsek?- kérdezte de mondatát csak halkan fejezte be mert Beta pillantása erősen szőrébe fúródott.

-Segíts, a kölyköknek ne a majdnem felnőtt falkatagoknak.-

  Hold még mindig remegett de már a falka között volt. Lábai nehezen tartották testét. Mocsár egy barnás hím, odaszaladt Holdhoz, és hagyta, hogy Hold rátámaszkodjon. Mag, a fia egy ugyan úgy barna hím elindult Alpha és Beta után.

-Drapp vezess!- mondta az Alpha.

Drapp elindult az emberek közé. Alpha eközben egy beszélgetésbe mélyedt. Hold többször is kihallotta az ő és a Vidra nevét. Hold megérezte a Drappból áradó feszültséget, és az Alphába is volt valami nyomasztó amit Hold az utóbbi időben már többször is érzett rajta. Közelebb lépett, hátha sikerül kihalania valamit a beszélgetésböl. Alpha ránézett és oldalba lökte Drappot aki azonnal elhallgatott. Hold elfordult, és végig nézett a mögötte haladó falkáján. Pitypang Menyétet és Bogárt a szájában vitte. A két kölyök ilyedten kapálódzott a levegőben. Már egy pár perce mentek amikor lövés hallatszott. Füst csípte Hold szemét, de nyitva tartotta őket. Fürkészve nézte az erdőt, remélte megpillantja honnan jött a lövés. A bokrokban mozgást észlelt. Több vadász feküdt ott, nem sokkal mögöttük egy óriási szirénázó kocsi. Emberek rohantak be az erdőbe, fura hosszú indákat vonszolva maguk mögött. A falka megállt ahogy többen is észrevették az embereket. Tölgy hátra fordult de a hímet a tűz megakadályozta a menekülésben. Még két lövés hallatszott és Kő a földre esett. Pánik tört ki a falkában ahogy Kő teste összeroskadt. Kavics szaladt át testvéréhez és megkönnyebülten felnézett.

-Él!- mondta. Hold látta, hogy vér folyik a földre Kő mellé, ám élt a hím és az volt a fontos. Hold fülei zengtek a lövésektől. Ijedten Lakotára nézet aki mellette állt mereven, de Lakota felé éppen egy golyó suhant.