Farkasok (1. rész, A Kezdet)

11. Fejezet

Borostyán, Lakota kölyke jóllakottan kinézett a barlangból. Megakadt a szeme az új Betán, aki éppen Alphával beszélt. Fura érzés volt. Nem is volt olyan jó látni Drappot aki még mindig kidüllesztett mellkassal járt, mint Mohát, aki mindig szeretettel teljesen nézet rájuk akárhányszor elment mellettük. Hátra nézet Mohára aki felállt és megnyalta kedvesen. Mohát majdnem úgy szerette mintha saját apja volna.Talán épp azért mert apjával nem gyakran találkozott. Moha nem volt olyan szigorú mint Drapp. Kökény mesélte hogy még Dérre is rámorgott amikor nem Betának hívta. Persze azért kapott is a fejére. Borostyán elmosolyodott. Moha felállt és futva elindult Beta felé.

-Drapp! Drapp.- kiáltott Moha, és lefékezett a Beta előtt.- Azt szeretném mondani, hogy ha...

-Beta, neked Beta.- morogta Drapp majd Moha elé állt, hátán emelkedő szőrrel.

Moha nem hátrált. Elharapta mondata végét és Drappra függesztette szemeit.

-Nekem Drapp maradsz.- mondta Moha végul.

-Én vagyok a Beta, tehát én mondom meg, hogy hívhatsz és hogy nem.- mondta Drapp szikrázó tekintettel.

-Értem - hagyta rá szórakozottan Moha. -Pedig csak azt akartam mondani, hogy ha kérdésed van az új rangoddal kapcsolatban szívesen segítek. Elvégre azért mert az Alpha jobbnak látta neked szánni a Betai rangot még lehetünk barátok. De látom már kifejlesztetted sajátos taktikádat az általam nem megnevelt tagok megnevelésére.- jegyezte meg Moha majd kilógatta nyelvét szórakozottan. Drappnak túl messzire ment ezzel a mondattal.

-Ha bajod van velem azt Alphának jelezheted.- Mondta és dühösen végig karmolta Moha arcát. Borostyán megszeppenve nézte őket. Moha elkapta fejét és lenézett. Borostyán látta hogy vér csöpög a földre. Moha Betára morgott majd neki ugrott. Beta kibújt alóla és lenyomta Mohát.

-Tanuld meg hol a helyed a falkában Moha.- morogta Beta majd ott hagyta Mohát aki behúzott farokkal, de mérgesen felállt. Borostyán eddig észre se vette hogy Kökény ott gubbaszt mellette.

-Mióta vagy itt? -kérdezte Borostyán.

-Hold mondta hogy jöjjek.- mondta Kökény -Gyere menjünk el sétálni az erdőbe -tette hozzá Kökény. -Kicsit neked is jót tenne a kimozdulás.-

-Jó szerintem jobb nem Beta útjában lenni most.- mondta Borostyán egy kis undorral a hangjában.

-Ugyan Borostyán, ne bánkogy Moha miatt.Szerintem meg lesz a rangja nélkül is. Ami pedig Drappot illeti, majd benő a feje lágya.-felelte Kökény és nevetve feltápászkodott.

-Ne hívd Drappnak.- Sugta Borostyán Kökénynek. -A végén még te is kapsz az arcodba.- Kökény körül pillanott, és szeme találkozott Hold szemével.

-Gyere Borostyán. Lakota keres- Mondta Hold,és hozzátette -Kökény te is gyere Szil keres.-

Szirt körülnézett. Amióta elkóborolt és apja vissza hozta egy dologra tudott gondolni. "Lehet hogy miatta volt Lakotára dühös Szikla?" gondolta. Megrázta fejét "Nem gondolkodhatok így. Apa nem lehet anyára dühös csak azért mert anya meg akarta védeni."

-Szirt gyere.- szólt Hód. Szirt tesójára nézett majd sóhajtva megrázta a fejét

-Nem akarok.- mondta Szirt, majd lefeküdt.

-Jó akkor maradj itt!- mondta Hód sértetten majd elment. Szirt felállt és lerázta bundáját. Hirtelen egy kép fészkelte magát a fejébe. Szirt látta magát egy idegen falkában. Szikla mellette állt és megnyalta őt. Szirt aztán újra a barlangot látta. Kinézett az estébe és ekkor, mintha valaki más dirigálna lábainak, elindult futva. Egy kis idő alatt elérte a határt. Itt megállt. "Mit fog anya szólni? És a tesók?" ám most a szíve győzött nem az esze. Remélte, hogy senkit sem sodor ezzel bajba. Azzal hogy szüleit összehozza. Átlépte a határt egy nagy levegővel és újra elindult.