Team Infinity | MARVEL ff. |

- 1 -

" A világegyetem születése előtt létezett hat szingularitás, majd az ősrobbanás után a régi rendszerek maradványai lassan összefortak végtelen kövekké és szanaszét szóródtak az univerzumban. Ezek a kövek irányítják a lét alapvető aspektusait: hatalom, tér, valóság, elme, lélek és idő."

És én kaptam meg az egyik erejét. De hogy ez hogyan is történt? Kezdem az elejéről...

- Jó napot! - üdvözöltem izgatottan a közönségemet, bár ők nem mutattak túlzott érdeklődést irántam - A nevem Lia Johnson és az elkövetkezendő egy hétben én fogom segíteni önöket - monológomra csak néhány unott és ásításoktól gazdag fej volt a válasz, de kénytelen voltam folytatni - Szóval. Azt mondták beszéljek egy kicsit magamról, én pedig kérdeztem, hogy erre miért van szükség, de ők csak azt felelték, mert meg kell, hogy ismerjenek - idéztem a felettesem szavait, de nagyon kínosan éreztem magam - Na igen. Öhm.. 2003-ban születtem, de csak 20 éves vagyok, hiába írunk 2028-at. Ez köszönhető annak, hogy én is az univerzum annak a felében voltam, akik 10 évvel ezelőtt eltűntek a csettintéssel, így 5 év kimaradt az életemből.
- Senkit sem érdekel az élettörténeted, itt mind érintettek vagyunk és vágjuk a szitut! - kiáltotta be egy középkorú férfi. Szavai hallatán az önbizalmam kissé lecsökkent.
- Oh, oké. Akkor..inkább ismertetem a.. dolgokat - néztem a kezemben tartott papírra, amin az itt lévő emberekkel való elvégezendő feladataim álltak.
Mivel már elég kellemetlenül éreztem magam gyorsan ledaráltam az egészet, majd sietős léptekkel levágtattam a színpadnak nevezett emelvényről és az önkéntes társaim mellé álltam.
- Hát, ez pazarul ment - jegyeztem meg.
- Ha neked a pazar szó egyenlő a trével, akkor igazad van - nézett rám az egyik társam.
- Ezt ironikusan mondam - néztem rá vissza értetlenül, mire a srác csak bambán stírölt.
Hirtelen megcsörrent a mobilom, a kijelzőn az egyik barátnőm, Sarah neve jelent meg.
- Na, milyen a meló? - kérdezte köszönés nélkül.
- Borzalmas. És azt hiszem nem lettem a közönség kedvence.
- Jaj, de sajnállak - mondta gúnyosan. Igazi barátnő - Én mondtam, hogy ne vállald el ezt a munkát és igazam is lett - fejezte be mondandóját én pedig csak a szememet forgattam.
- Oké, legközelebb talán hallgatni fogok rád - gúnyolódtam vele én is.
- Arra kíváncsi leszek.
- Amúgy miért hívtál? - kérdeztem, mivel tudtam, hogyha hívott valamit kérdezni akar. Ismerem Sarah-t és nem szokása csakúgy random érdeklődni a hogy-létem felől.
- Este buli lesz a Central-ban. Gondoltam lazulhatnánk egyet - mondta.
- Ezt te jól átgondoltad? Hétig műszakom van - feleltem.
- Jaj, ne már. Nem lóghatsz egész nap azzal az "5 év után még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy egy ideig nem léteztem" nyomorékokkal.
- Ne hívd így őket. Nem tehetnek róla - szóltam rá, mert irritál, ha valaki a kicsit gyengébb áldozatokból viccet csinál.
- Jó, oké. Ez tényleg durva volt, ne haragudj - kért elnézést és hangján hallatszódott, hogy tényleg megbánta.
- Mindegy - sóhajtottam és belegondoltam, hogy attól függetlenül, amit mondott ő is ugyanúgy járt, mint akiket leoltott, csak könnyen feldolgozta. Miután visszatért folytathatta az életét ott ahol abbahagyta, nem érte nagyobb veszedelem, úgy ahogy engem sem - Hánytól lesz ez a buli? - adtam be a derekam.
- Tudtam, hogy eljössz - örült meg - Kilenctől. Este érted megyek - mondta és lerakta a telefont. Király. Munka után lesz még összvissz két órám elkészülni és abból fél a hazajutás időtartama.
- Buliba mész? - kérdezte a mellettem álló srác. Kicsit flegmán néztem rá, mivel nem értettem, hogy neki mi köze van ehhez, de nem akartam bunkó lenni.
- Aha, az egyik barátnőm hívott - lóbáltam meg a telómat a kezemben.
- Az klassz - bólintott a srác. Egy darabig még néztem őt várva valami újabb okos kérdésre, de nem történt semmi, így a többi önkéntes után mentem és végeztem a teendőimet.

Hazaérve volt még másfél órám elkészülni az indulásig. Alapjáraton utálok buliba járni, nem az én stílusom, de egyszer-egyszer mégis megadom magam és Sarah kérésére (vagy inkább utasítására) meglátogatok egy-két szórakozóhelyet. Az egyetem miatt és mert szerettem volna egyedül is érvényesülni az életben elköltöztem a szüleimtől, de azóta egyedül élek és sokszor unatkozom. Ezért is megyek bele néha az ilyesféle rossz ötletekbe.

Miután lezuhanyoztam felkentem egy nem túl erős, de nem is túl gyenge buliba való sminket és a sima fehér, rövidujjú felső és szakadt farmer páros mellett döntve huppantam le az ágyamra és egy könyvet olvasva vártam Sarah-t.
Nem sokáig élvezhettem az Elfújta a szél társaságát, mivel a barátnőm 10 percen belül megérkezett.

- Na készen állsz egy kis disco zenére? - kacsintott Sarah.
- Úgy érted arra, hogy megsüketüljek a hangzavartól? - néztem rá - Persze, már alig várom - forgattam a szemem.
- Akkor gyerünk! - hagyta figyelmen kívűl Sarah, amit mondtam és beletaposott a gázba.