Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Reakciójuk mikor...#1•-

Tsukishima Kei

-Mit csinálsz?...-Kérdezte unott hangon Kei mikor visszafordult hozzád-Fél perc sem volt, hogy elfordultam tőled...
Te csak ránéztél, azzal a tipikus ártatlan mosolyoddal, hátha nem veszi észre, hogy pont ebben a pillanatban vetted fel az ő kedvenc pulcsiját. 

Összeszűkített szemekkel meredt rád egy pillanatig, végül kacéran elmosolyodott, és egyik kezét tarkódhoz rakta, s így húzott magához közelebb, hogy egy gyors csókot nyomjon az ajkaidra. Éppen, hogy összeértetek Tsukishima már fordult is vissza a házija fölé egy mondatot hátrahagyva.:

-Az én cuccaim sokkal jobban álnak rajtad, mint a sajátjaid. 

Yamaguchi Tadashi

-Yamaguchi~Szerinted egy tízes skálán mennyire áll nekem jól ez a ruha?-Vigyorogtál barátodra aki eddig háttal volt neked, ám mikor feltetted ezt a kérdést rögtön feléd fordult, érdeklődő és egyben kíváncsi tekintettel. 

Ám mikor meglátott rögtön félrenyelte...a semmit. 

-Ehhh?? Jól vagy?-Ugrottál rögtön oda hozzá de ő csak bólogatott. Fél perc múlva már úgy állt melletted, mintha az előbbi meg sem történt volna, így te is szinte elfelejtetted ezt a kis akcióját.

-Tudod..N-nagyon meglepődtem hogy felvetted a ruhámat...-Kezdte vakargatni tarkóját,majd elmosolyodott-Mert kicsit sokkolt, hogy e-ennyire szép is lehetsz...

Kozume Kenma

-Legközelebb azért szólj, ha..Ilyet csinálsz...-Motyogta a -mostmár- zavarban levő Kenma, szemeit erőteljesen a padlóra szegezve. 

Te csak kuncogni tudtál a fiú reakcióján, óvatosan megfogtad a pólójánál fogva és magadhoz húztad őt, s adtál arcára egy puszit. Immár rád szegezte tekintetét.

-Nagyon szép vagy.-Vette fel veled a szemkontaktust s ez alkalommal ő adott ajkaidra egy csókot.

Kuroo Tetsurou

-Oya?Ősszeszűkített szemekkel fordultál a hang irányába, s egy perverzen vigyorgó Kurooval találkozott a tekinteted. Morgósan eltakartad mellkasodat, hátha így nem veszi észre, hogy éppen most csórtál el tőle egy pólót, de terved nem járt sikerrel. Szemöldökét húzogatva lépett hozzád egyre közelebb és közelebb, mígnem karjai közé nem zárt, és nem adott homlokodra egy puszit.-Nagyon vonzó vagy a pólómban, tudsz róla?-Mosolygott kacéran-De tudod...-Ekkor közelebb hajolt hozzád-A padlón mégiscsak jobban mutatna...

S mielőtt bármit is mondhattál volna, elhallgattatott téged egy csókkal.

Haiba Lev

-Pfffff...-Ne nevess, Haiba!-Ezt ugye nem gondoltad komolyan, [Név]?-Törölgette könnyeit mosolyogva Lev, miközben egyre közelebb araszolt feléd.-Mármint, szép vagy benne meg minden,de... Ez a póló a térdedig ér!

-Éééééés?-Nyújtottad el a szót és kinyújtottad a fiúra a nyelvedet-Ez már az enyém!

Lev csak nevetett, és szoros ölelésbe font téged. Persze le sem tagadhatta, nagyon is tetszett neki a látvány...

Oikawa Tooru

-Hmm~ [Név]-chan az csak nem az én pólóm?~-Szólalt meg barátod az ajtóban állva, mosolyogva nekidőlve az ajtófélfának. -

Nem!-Válaszoltál hátra sem nézve habár jól tudtad, hogy nem tudod elrejteni az igazságot. Hallottad, ahogy közelebb lépked hozzád, de egy tapottat sem mozdultál.

-Jól áll~-Szólalt meg újból, immár sokkal közelebbről, mint az előbb.-De remélem tudod,hogy csak előttem lehetsz majd így.

Értetlenül összeráncoltad szemöldöködet-Huh? Miért is?

Nem mondott semmit sem, csak elmosolyodott és csókot lehelt az ajkaidra, s miután elváltatok, csak akkor volt hajlandó megszólalni:-Mert nem akarom, hogy mások is lássák ezt a kilátást~.

Bokuto Koutaro

-Hé [Név] mondd hova tettük a-Nyitott be szobádba Koutaro de amit látott attól rögtön elvörösödött, és a tekintete sokkal csillogóbb lett, mint amilyen volt.-AAAAAAAAWWWW [NÉÉÉV]!!

Te ártatlan tekintettel fordultál a fiú felé, mint aki mit sem tudott arról, hogy mitől kiálthatott fel szerelme ilyen hangosan.

 A következő pillanatban viszont Bokuto már a földön feküdt, széttárt karokkal és lábakkal. Elkerekedett szemekkel néztél rá pár másodpercig, végül odaguggoltál hozzá és ébresztgetni kezdted.

-Hogy lehetsz ilyen aranyoos....?-Motyogta félig nyitott szemekkel mire elvörösdtél és zavarodban leejtetted a fejét -amit időközben felemeltél a földről-. -AUCS!