𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

▵Reakciójuk... ▵

Q: karakterek reakciója amint ők és reader chan először lefekszenek, de reader chan a végén sírva fakad, mivel fájt neki az egész aktus?

* valaki legyen olyan jó fej és adjon még ötletet ide, meg a kpop imaginesbe, tenkyú *

* elkezdtem egy ficit obsessed címmel, akit érdekel, lessen beeee *

* vajon, elkezdjem végre abba a kva életbe azt a jikookos ficit?*

BÁJDÖVÉJ JÓ SZAR VOLT A TOKYO GHOUL, EGYÉK KI A LEÉGETT KUGLÓFOS TEPSIT, AMIÉRT ÍGY ELMERÉSZELTÉK RONTANI.

┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Dabi, Kacchan, Todo, Kageyama, Levi, Akaashi, 

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

Dabi

Tudtad jól, hogy fájni fog az első, de nem gondoltad, hogy ennyire. Annyiszor olvastál már róla történetekben. Az a tipikus, elsírja magát a csaj, nehezebben veszi a levegőt, de úgy egy perc eltelik és már élvezi, és már kéri, hogy lökje magába erősebben a lomposát a párja.

Valami ilyesmire számítottál, de köze nem volt hozzá, nem múlt el az egész, még akkor sem, amikor vége volt. Amint megtörtént a fürdőbe rohantál és sírva fakadtál.

"Hé, (T/N).." kopogtatott az ajtón Dabi. "Jól vagy?"

"J-jól.." remegett meg a hangod.

"Hallom. Mi a baj? Nem velem akartad az elsőt, igaz?" kérdezte csalódottan.

"DE, veled akartam, cs-csak... fájt. Nagyon.."

"Akkor miért nem állítottál le?"

"Mert nem akartam elrontani a pillanatot!"

"Idióta" sóhajtott egy nagyot. "Gyere ki, hadd öleljelek meg."

Levi

Levi a lehető legjobb dolog ami történt az életedben és igyekezett különlegessé tenni ezt az alkalmat, csak hogy számodra ez inkább pokoli volt, mintsem felhőtlen és boldog. Levi megkérdezte tőled, hogy hagyja-e abba, de te nem akartad, mivel azt szeretted volna, hogy neki jó legyen.

Az egész történés végén magadra aggattad pulcsidat és szótlanul totyogtál a fürdőbe. Még mindig éreztél némi fájdalmat, de nem akartad Levi tudtára adni.

"(T/N).. minden rendben van?"

Beharaptad alsó ajkad.

"Aha.."

"Hallom. Engedj be." 

"Most hagyj magamra egy kicsit.." kérted megtört hangodon.

"Addig nem, amíg nem mondod el, mi a baj."

"Hülyén érzem magam... fájt az egész, d-de.."

"Ahh, és miért nem mondtad, hogy álljak le? Direkt rákérdeztem!"

"MERT AZT AKARTAM, HOGY NEKED JÓ LEGYEN!"

"És szerinted én nem ugyanezt akartam? Mindkettőnknek jó kell, hogy legyen."

Kinyitottad az ajtót és megölelted.

"Sajnálom."

"Te?" nevette el magát. "Inkább én."

Kageyama

Kageyama kissé tanácstalanul nézett maga elé, mikor magára hagytad. Nem tudta, mit tegyen. Hiszen, nem mindig jó, ha rá kérdez az ember ilyen dolgokra, de erőt vett magán és utánad sétált a konyhába. Háttal álltál neki, sőt, nem is mertél a szemébe nézni.

"V-valamit.. rosszul csináltam?"

"Dehogy.." nyögted ki, s elcsuklott a végén a hangod. 

Sírásban törtél ki.

Kageyama hátulról ölelt át.

"Sajnálom, ha elrontottam.."

"Nem, nem, nem a te hibád.. csak.. annyira fájt és nem akartam, hogy így emlékezzünk erre, de csak elrontottam az egészet!"

"Shhh, ez nem igaz. Inkább én voltam az, mivel nem hagytam abba...sajnálom. Legközelebb jobban oda figyelek rád."

Kacchan

Kacchan az aktus végén kissé átesett a ló túloldalára, elveszítette az irányítást maga felett és kicsit durvább volt veled a kelleténél. Ez csak akkor realizálódott benne, amikor meglátta megtört arcodat, s amint igyekeztél minél előbb lelépni tőle. 

"Sajnálom.." motyogta orra alatt.

Nem szóltál egy szót sem, csak tovább öltöztél. 

"HALLOD? SAJNÁLOM, BASSZAMEG!" kiáltott rád, de semmi. 

Kacchan is magára aggatott némi ruha darabot és amikor kiléptél volna a szobájából, karodnál fogva húzott magához. Mélyen a szemeidbe nézett.

"Nem akartam.."

"Nem baj.."

"De baj, nem akarom, hogy így menj el innen... nem akarom, hogy..."

"Hogy?"

"Elmenj. Jóvá.. tehetem?"

Todo

A lehető leggyorsabban szedted a sátorfádat, miután Todóval lefeküdtetek. Onnantól kezdve kerülted őt és nem is beszéltél vele. Nem viselte ezt túl jól, szóval egyik este átment hozzád.

"T-Todo?"

"Elmondanád, hogy miért kerülsz engem ennyire feltűnően?"

"É-én.. ne-nem is.."

"De igen. Mit csináltam rosszul? Mivel bántottalak meg?"

"Se...semmivel.."

"Mondd el.."

Vettél egy mély levegőt és kibukott belőled.

"Sosem akartam ezt elmondani, de nagyon.. fájt.. amikor.. lefe.."

"Komolyan?"

"Igen.."

Todo látványosan esett át szomorúba.

"Sajnálom.. egy idióta vagyok, nem akartalak bántani, én.."

"Todo, nem bántottál, csupán.. ez egy.. rossz élmény volt számomra és nem tudtam, hogyan mondhatnám el.."

"Sajnálom... kaphatnék egy új esélyt? Vagy hogy jóvá tegyem?"

Akaashi

Akaashi a világ legédesebb sráca, aki mindig mindent megad neked és igyekeztél te is viszonozni ezt, és hiába fájt vele az első, nem akartad leállítani. Fontosabb volt neked, hogy neki jó legyen a végén pedig felöltöztetek, de te az ágy végén sírtál.

"(T/N)?" szólított Akaashi. "M-mié..miért sírsz?"

"Jól vagyok. Csak.. a bo-boldogságtól.."

Akaashi felsóhajtott és az ölébe emelt. A vállára hajtottad fejed, mivel nem mertél szemeibe nézni.

"Engem nem versz át. Mi a baj?"

"Nem tudtam, hogy ennyire fájhat az első.." nyöszörögted halkan.

Akaashi simogatta a hátadat és puszikkal nyugtatott.

"Miért nem szóltál? Tudod jól, hogy nekem bármit elmondhatsz. Nem változtat azon, hogy szeretlek-e.."

"Biztos?"

"Biztos. És sajnálom, bárcsak jóvá tehetném.."

"Már jóvá tetted. "