𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

◤Az egyetlen, avagy mégsem? ♡ Karma◢

* mielőtt olvasod: ez nagyon nem lesz egy boldog rész, aminek nem lesz boldog vége, sorre, sorre így kérték, sajnálom, chill a kövi részben lesz boldogság meg cukiság, amibe beleteszem Karmát is, okéj, okéj *

Azt mondják egy nő, megérzi ha a párja sumákol, vagy más karjaiba menekül. Veled sem volt másképp. Karma egyre kevesebbet és kevesebbet akart veled lenni, pedig régen még le sem tudtad vakarni magadról. Együtt aludtatok, néztétek a horrorokat, amiket kiválasztott mindig, animéztetek együtt, mangákat cseréltetek aztán kibeszéltétek vagy megtanított késsel bánni, sokszor megosztotta a legfurább és legijesztőbb álmait. Minden bensőséges dolgát tudta, hogy veled megoszthatja. Mostanság pedig semmi ehhez hasonlóhoz nem volt kedve, mondván, hogy nem érzi magát jól, ami még inkább fúrt legbelül, hiszen mindig elmondta neked, mi nyomja a lelkét, mivel egy rendes és normális kapcsolatban ez el is várható. Távolság tartó lett veled, te pedig minden egyes nap zaklattad azzal, hogy neked elmondhatja és ha van valami amin változtatni akar, mondja el, de legtöbbször figyelmen kívül hagyott. Ezek után már teljesen kezdted elveszíteni a fejed. A suliban volt egy lány, akivel Karma felettébb sok időt töltött el, valamint úgy mosolygott rá sokszor, ahogy rád már rég nem. Elkezdtél féltékenykedni, ami még nagyobb lyukat ütött közétek. Bármikor, ha sikerült össze egyeztetni valami randi félét, vitába torkollott. Míg egy nap a barátnőd be nem nyögte, hogy látta Karmát és azt a titokzatos lányt fagyizni.. és hogy felhőtlenül el voltak, arról nem is beszélve, hogy csókkal váltak el.

Tehát, még sem csak beképzelted. Fogalmad sem volt, hogy kezeld a helyzetet. A szomorúság teljesen magába szippantott és egyáltalán nem tudtál helyesen gondolkozni. Azon járt az agyad, hogy nem vagy számára elég jó, hogy nem vagy olyan csinos, hogy az a lány biztos viccesebb, menőbb, több mindenre képes, mint te. Hogy teljesen lenyűgözte a barátodat, s bájával megragadta őt. Elvette tőled azt, ami a legfontosabb számodra. Még is.. mi a fenét tegyek? Talán.. talán, tegyek úgy, mintha mi sem történt volna?  

Otthon a szobádban a földön kuporogva zokgtál, majd kopogásra riadtál fel.

"(T/N) nem akarlak zavarni" hallatszott Karma hangja a túlsó oldalról. "Cs-csak.. beszéljünk, jó?"

"E-egy pillanat" szóltál, majd a fürdőbe loholtál, hogy megmosd a arcodat.

Véletlenül sem akartad, hogy lássa, hogy sírtál. Vissza mentél az ajtód elé, vettél egy nagy levegőt, kinyitottad, majd beengedted. Egyből válladra hajtotta fejét és megölelt. Füledet megütötte szipogásának hangja. Hajába túrtál és adtál feje búbjára egy puszit. Megsimítottad hátát, ezzel nyugtatva őt.

"Mi történt, hm?" suttogtad fülébe.

"Szörnyű vagyok!" fakadt ki szomorúan.

"Miért.. m-mondod ezt?" kérdezted normális hangnemben, nagyon igyekezve, hogy tartsd magad.

"Sajnálom, annyira, de annyira!" nézett veled szembe, homlokát tiédnek döntötte, könnyei pedig lepotyogtak arcáról. 

"Még is mit sajnálsz, hm?" firtattad immáron megtört hangodon.

"Hadd ne mondjam ki, könyörgöm.."

"Tudom jól, Karma.."

"Igen?" kérdezte meglepetten.

"Nem én vagyok az egyetlen, igaz?"

Elhallgatott. Érezted rajta, mennyire szégyelli magát. Elhúzódott tőled és hátrált egyet. Megrázta fejét, ezzel megválaszolva kérdésedet.

"Egyet mondj el, kérlek.." néztél rá kérőn. "Mitől.. jobb ő nálam? Mit.. mit rontottam el?"

"Semmit, basszus" nyögött fel fájdalmasan. Csípőjére tette kezét és földre szegezte tekintetét. "A-annyira.. más ő, mint te. Te tökéletes vagy és rendes mindenkihez, ez a te jellemed, gondoskodó és a többi.. ő pedig olyan, min-mint én.."

"És azért jöttél ide, hogy ezt közöld velem?"

"Nem tudom, miért jöttem ide!" kiáltott fel. "É-én.. vele akartam lenni, de téged látva, m-már nem tudom! Szeretlek, basszameg.."

"De őt is, igaz?"

Nem válaszolt, te pedig megelégelted, hiszen hallgatás, beleegyezés.

"Próbáld meg vele. Eleve az, hogy bolondot csináltál belőlem.. és hogy a hátam mögött tetted.. mi már nem vagyunk ugyan azok és te már nem szeretsz engem, akármit is próbálsz beadni magadnak.." közölted vele, de ő úgy tűnt nem ért ezzel egyet.

"Nem akarom, hogy vége legyen!"

"Már elintézted, hogy az legyen.. és nem fogok a szeretetedért versengeni más lányokkal."

"(T/N), t-talán el-elrontottam kicsit, de..."

"Megcsaltál a kurva életbe is" csattantál föl mérgedben. "Hogy lehetne ezt elnézni csak úgy? Azt hiszed olyan akarok lenni, már most, mint az a sok feleség, akik tudják, hogy a férjük vérig csalják és alázzák, de ettől függetlenül sütikével várják haza?"

Váratlanul megcsókolt. Karma veszélyesen gyors tempót diktált, amit nehezen ugyan, de követtél. Ebben a csókban szenvedély és fájdalom egyaránt dúlt. Mindkettőtök arcán legurult némi könnycsepp közben. Karma előrébb lépett, te pedig hátráltál ezáltal egyenest az ágyadra estetek. Föléd kerekedett, de még így sem törte meg a csókot. Kezeit összekulcsolta tieiddel, úgy támaszkodott meg. Végül levegő hiány végett, abba maradt. Karma csillogó szemekkel nézett rád. 

"Szeretlek, (T/N)."

Elmosolyodtál.

"Biztos vagyok abban, hogy így van, de.. a mi utunk immáron ketté szakadt. Mi úgy tűnik, nem illünk össze, Karma."

"Csak azért mondod ezt, mert csináltam egy.. butaságot?"

"Egyet? Ki tudja mennyit tettél még.."

"Csak egyet" állt ki igaza mellett makacsul.

"Mit szólnál, ha a helyemben lennél? Velem maradnál, ha más iránt is éreznék valamit?"

"Igen."

"Dehogy. Annyira rosszul hazudsz. Most pedig.. ideje.. hazamenned, Karma. Boldoggá tettél engem, ne aggódj. Ennek ellenére is szeretlek, de nem tudok veled maradni. Mindig.. te leszel az első számú nagy szerelmem, érted?"

Szépen akartad ezt lezárni, nem akartad, hogy elfajuljanak a dolgok.

Karma immáron sírva fakadt. Küzdött magával, hogy visszatartsa, szóval ez amolyan férfias könnyfakadás volt.

Elengedte kezeidet, te pedig letörölted könnyeit.

"Ha így tettem, kérlek, mondd te is."

"(T/N).."

"Nem nagy kérés, igaz?" csuklott el a hangod.

"Te.. te voltál a legjobb dolog az életemben és a legtökéletesebb személy. Annyira sajnálom, bocsáss meg nekem ezért! Sosem akartalak megbántani téged! Te lennél az utolsó a világon, é-én.. melletted voltam a legboldogabb, esküszöm!"

"Köszönöm, Karma" mosolyogtál rá. "Megbocsájtottam neked és hiszek neked, de.."

"Vége, igaz?" látta be immáron ő is.

Aprót bólintottál.

"Nem tehetem már jóvá?"

"Így lesz a legjobb."

És ezzel meghoztad életed legnehezebb döntését.