𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

◤Reménytelen ♡ Juuzo ◢

*kicsi Suzuyánknak fekete lezs itten a haja, hiszen úgy lett kéjve, bár én jobban is szeretem így*

Szíved a torkodban dobogott, még talán hangosabban, mint a házból üvöltő zene. Egy házibuliba csöppentél és ahogy megláttad kiszemeltedet kimerészkedni a verandára utána loholtál. Ott ült a hinta ágyban, te pedig bátorságot vettél magadon és mellé ültél. 

"Szépek a csillagok, nem igaz?" firtatta kissé szomorkásan.

Szőke haja kócban állt, smaragd zöld szemeivel pedig rád pillantott és elmosolyodott..

"I-Igen.." 

"(T/N) San, ennyire nem élvezted a benti bulit?" 

"É-én.. nem igazán" helyeseltél félénken. "Meg aztán, lenne itt valami, amit.. megosztanék veled."

Nagyot nyeltél. Itt az ideje. Hosszasan néztétek egymást és már kikívánkozott, hogy kimondd az érzéseidet. Tetszett neked és remélted, hogy eljönne veled randizni.

"Én a helyedben nem tenném" szólalt fel előttetek állva Suzuya vigyorogva, ezzel megtörve meghitt pillanatotokat.

"Juuzo, menj innen" sziszegted dühösen, gyilkos tekinttel.

Miért kellett megjelennie?

"Ugye tudod, hogy fogadásból mondana igent a vallomásodra? Hallottam őket trécselni oda bent" közölte Juuzo szemrebbenés nélkül, kezében késével játszadozva. "Van egy listájuk azokról a lányokról, akiket még nem sikerült behálózniuk és bizony rajta vagy (T/N) chan! Arról nem is beszélve, hogy ezt a csinos fiúcskát" hallgatott el hirtelen, majd kését a srác álla alá illesztette. "Elég fura dolgok indítják be, nem igaz?"

Fogtad a fejedet, de láttad, hogy nem ellenkezik. Csalódottság kapott el. A srác akiről azt gondoltad, hogy rendes, kedves és jó fej egy igazi.. seggarc. Tudtad jól, hogy Juuzo ilyeneket nem talál ki, ráadásul elég komor volt, amikor óvva intett. A srác remegve emelte fel a kezét ezzel megadva magát és kérve, hogy Juuzo húzza el a pengéjét tőle. Kézen fogtad őt és elrángattad. Hazafelé sétáltatok a kertvárosból ő pedig egyszer csak undorodva húzta el tőled kezét.

"Nem kell fogni a kezem, (T/N)" mondta sértődötten és zsebre vágta. 

Végig előre vezette a tekintetét és érezhető volt, mennyire feldúlt.

"Nem kell ám ilyen gorombának lenned" motyogtad orrod alatt halkan még is hallhatóan.

"Aztán miért ne? Talán figyelmeztetnem sem kellett volna téged" zsörtölődött előszeretettel.

"Most miért vagy velem ilyen?" törtél ki hevesen és hangosan. Megtorpantál, ahogyan ő is. 

"Hányingerem van, hogy ilyen selyemfiúk után loholsz" lépett közelebb, arcodhoz hajolt, vörös szemei pedig megvetően izzottak. "Mit vársz az ilyenektől, hm? Azt gondolod, hogy a tenyereden hordoznának, mint egy kibaszott hercegnőt?" 

"És ha én erre vágyom?" ennyit sikerült csak kicsikarni magadból váratlanul.

"Miért mindig a rossz embereket próbálod megválasztani erre a szerepre?" firtatta lágy hangján immáron és megsimította arcod. 

Hajadba túrt finoman és egy csókba húzott. Szemeid kikerekedtek, ellenkeztél volna, de olyan finoman csókolt, hogy térdeid is beleremegtek. Belekapaszkodtál fekete öltönyébe és elvesztél a pillanatban. Csókja mámort keltett szívedben és lelkedben. Felemelő érzés volt és túl jól csókolt. 

Észbe kaptál, megtörted azt és elhúzódtál tőle.

Barátok voltatok már az ovi óta és nem akartad túlkomplikálni vele a kapcsolatodat. Szomorúan nézett rád és csak ingatta a fejét.

"Cseszd meg, így szeretsz játszani?" kérdezte fenyegető hangján.

Figyelmen kívül hagytad és lassú léptekkel megindultál előre. 

"Menj csak" kiáltott utánad. "Senkinek sincs szüksége rád! Miért nem mész vissza a buliba és fekszel le mindegyikükkel? Biztosan élveznéd, mert egy hülye ribanc vagy" ordította torka szakadtából, mire megfordultál.

"És kinek lenne szüksége egy fura és őrült alakra, mint te? Minden porcikám tiltakozik ellened!" harsogtad kikelve magadból.

"Az előbb szerintem nem így volt" jegyezte meg pimaszul vigyorogva.

"Annyira, de annyira utállak! Azt hiszed te megtudnád nekem adni azt amire vágyom?" üvöltöttél rá mérgedben.

"Mert azok a nyomorultak igen?" 

"Azt hiszed tudnál szeretni úgy, ahogy vagyok?" kiabáltad teljesen reménytelenül, könnyeid pedig utat engedtek maguknak.

Suzuya felsóhajtott és kitárta kezeit.

"Már rég úgy szeretlek" kiáltotta immáron boldogan, arra várva, hogy oda rohanj hozzá.

Ledöbbentél. Talán.. sosem vetted a jeleket, de hisz... kiskorotok óta ilyen volt veled. Már szinte természetesnek bizonyult, hogy védelmezitek, támogatjátok egymást.. még is.. ő.. teljesen máshogy érzett. Nem gondolkodtál, csak cselekedtél. Oda rohantál hozzá és nyakába ugrottál. Szorosan ölelted át.

"Biztos menni fog ez nekünk?"

"Tch" nevette el magát. "Annyira reménytelen vagy, (T/N) chan. Még szép, hogy menni fog."

*kövi remélhetőleg Aizawa sensei-vel lezs*