𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

◤A barna szemek mögött ♡ Kuroo Tetsurou◢

* én és a fiúk egy történetben, im kidding, én kurva nagy flegma tsundere hencegnő vagyok egy fiúval, ők szenvednek és nem én lel, kövi karma lesz, báj*

A baráti körödben mindenki, de szó szerint mindenki mázlistának talált, amiért Kuroo Tetsurouval szűrted össze a levet. Ők bezzeg nem tudták a fájdalmas valóságot, ami köztetek zajlott. Két éve, hogy belementél, hogy legyen köztetek némi barátság extrákkal dolog, ami eleinte elég jó volt, folyton azzal hecceltétek egymást, hogy valamelyikőtök beleszeret majd a másikba. Hogy szerelmes lettél-e? Nem. A szerelem egy olyan dolog, ami hamar elmúlik. Megszeretted őt. Ismered minden egyes mozdulatát, hogy hogyan szereti a kávéját, hogy mitől lesz stresszes, buta rigolyáit, a nagyon, de nagyon béna poénjait, ahogyan becézgetett, még ha neki..

.. semmit, de semmit nem jelentettek ezek.

Egyszer sem randiztatok. Annyiból állt néhány estétek, hogy pizzát ettetek, ittatok és lefeküdtetek egymással. Kuroo sosem szeretett veled aludni, egyszer sem fordult elő, hogy megtette volna. Ő nagyon tartotta magát ehhez a szabályhoz, igaz, néha akadt meghitt pillanatotok. Amikor az anyukája és az apukája élt át némi válságot a kapcsolatukban, akkor hozzád jött, kikérte a véleményedet és néha megmagyarázhatatlan szeretet félét árasztott feléd. Arcon puszilt, vagy homlokon, orron. Soha nem tudtál kiigazodni, hiszen ezek a gesztusai azt a hitet keltették benned, hogy szeret téged talán..

.. Ohh igen, mekkora, de mekkora ostoba gondolat volt ez.

Az a helyzet, hogy Kuroo akárhányszor ment el bulizni, lefeküdt mással is. Legbelül tudtad, hogy ez nem egy kapcsolat, még is a gondolat, hogy mással is úgy bánhat, mint veled.. felettébb lyukat öltött a szívedbe, még sem tudtál tőle elszakadni. Reménykedtél, hogy észhez tér és rá jön, hogy te vagy számára az igazi, akiben lelke otthonra lel. Ez a pillanat, még ennyi idő után sem érkezett el.

Szíved szakadt meg, hallottál sok pletykát Kuroo felől, hogy a nyári röplabda táborban lefeküdt pár lánnyal, rá is kérdeztél nála, ő pedig arcátlanul képedbe tudta mondani, hogy igaz ez.

Eljön mindenkinél a pillanat, hogy azt mondja elég. Te ebben a pillanatban érezted azt, hogy ebből nem kérsz. Természetesen azon a délutánon, körbe és körbe jártál a suli udvarán, noszogatva magadat, hogy megmondd neki a magadét, de .. nem ment. Feladtad és haza felé vetted volna az irányt, de akkor neked jött egy igen magas fiú. Egyből megismerted fura hajából ahogy felnéztél rá.

"Bokuto San?" 

"Ohhoho, ne haragudj, (T/N)!" kért bocsánatot szokásos energikus hangján, de egyben kedvesség sugárzott róla, hiszen örült, hogy össze futhatott veled.

"Semmi baj" legyintettél egyet kezeddel mosolyogva. "A többiek?"

"Ohh, jönnek. Bocsi, ideje lezúznom az iskoládat, vagy is.. a Nekomás fiú röpi csapatot!"

Megvontad a vállad unottan.

"Hát, nem mintha érdekelne. Hajrá nektek!" mondtad keserűen.

"Ohh, mi a baj? Nem szoktál te ilyen lenni!" lepődött meg Bokuto.

"Jól vagyok csak.. elfáradtam kicsit" közölted vele, ami nem volt hazugság. A lelked tényleg elfáradt.

"Nos, úgy tudom, nincs barátod, igaz?"

"N-nincs.."

"Akkor eljönnél velem egy randira, ugye? Tudom mi van köztetek Kurooval, de.. nem tűnik nekem úgy, mintha jelentenétek egymásnak bármit is" nevette el magát zavarában. "Mármint, tudom mennyi mindent csinált már Kuroo, ahogy azt is, hogy te se vetted túl komolyan ezt a kapcsolatot, de ha valami igazira vágynál..."