𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

◤Maradandó emlék ♡ TodoDabi◢

*yandereTodoOnkicsitbetegbáj*

Dabi sosem volt az a fajta ember, aki szeretne elköteleződni valaki mellett, még is sikerült neki. Hogy szerelmes volt-e a srácba, akivel járt? Nos, erre Todoroki tudna rácáfolni, akit a barátja mellett úgymond szeretőként tartott számon. Todoroki mindig remélte a szíve mélyén, hogy megtöri majd a Dabi és közte lévő jeget és egyszer talán egy párt alkothatnak. 

Akkor csillant fel benne ez a fajta remény a leginkább, amikor Dabi dühösen rontott be szobájába.

"Az az idióta. Ki kéne dobnom, nem? Így is kezd untatni a sok szarral, ami kijön a száján, de komolyan" panaszkodott Dabi ingerülten és fel alá járt Todo szobájában.

Todoroki elmélyült az olvasásban és figyelmen kívül hagyta a hisztijét.

"Figyelsz te rám?"

Todoroki eldobta a könyvét.

"Dobd ki akkor. Te amúgy sem vagy az a fajta ember, aki szeretne annyira elköteleződni. Sőt, el sem kötelezted magad tudtommal" jegyezte meg epésen Todoroki, amit Dabi félmosollyal reagált le.

"Sosem hallottalak még ilyen bosszúsnak, csak nem féltékeny vagy?" incselkedett vele előszeretettel.

Todoroki látszólag nagyot nyelt, de megőrizte hidegvérét.

"Féltékeny? Rá? Ne nevettess!" 

"Miért, ha azt kérném, hogy járj velem, járnál velem?" folytatta Dabi.

Todoroki szíve nagyot dobbant, de nem adta meg magát.

"Nem kellenél nekem, hiszen lenne egy olyan unaloműződ mellettem, mint én most a barátod mellett, ugye?"

"És ha azt mondom, te kevésbé untatsz?" váltott komorabba és Todoroki arcához hajolt, aki természetesen ezt csak egy csókkal reagálta le.

***

Pár nap elteltével úgy tűnt, helyre állt a világ békéje. Legalábbis, Dabi szívében. Todorokiéban szinte tornádó dúlt, úgy kavarogtak benne vegyes érzelmei. Utálta a srácot, aki Dabival járt. Nem feltétlenül amiatt, mert azzal járt, akibe szerelmes.. Todoroki az antiszocialitása ellenére jó ember ismerő és úgy ítélte meg a srácot, hogy egy igen sunyi és szar alak. Persze nem állt messze Dabitól a természete, még is, veleéjig romlottnak tartotta Dabi barátját, ami be is igazolódott. A téli szünet előtt szakított Dabival és minden belső infót, minden titkát megosztotta a közösségi oldalakon, így az egész suli derült Dabi privát dolgain. Őt nem izgatta a dolog, hiszen nem érdekelte soha sem, ki mit gondol róla. Tisztában volt magával, s azzal, hogy az emberek sokszor még nála is rosszabb dolgokat rejtegetnek.

Kinek nem tetszett ez a kis kavarás?

Todorokinak. Ő élte meg inkább fájdalmasan ezt a korszakot, neki jobban ártott ez, mint Dabinak, hiszen oda meg vissza volt érte. Todo nem sok mindenkit szeret, de ha azt a kevés embert bántják, bizony megbánják. Kerül amibe kerül. Elő is készült, fekete ruhát öltött, valamint fekete kesztyűt és ugyan ilyen színű símaszkot.

Havazott azon a bizonyos estén, amikor Todoroki tettre készen várta, hogy (random srác neve lol) kijöjjön és elkaphassa. A kloroformos textil zsepi már a kezében volt és sikerült is lecsapnia rá, amikor végre kijött. A suli pincéjébe vonszolta. Várt némi időt, amíg a suliból mindenki távozott. Akkor keltette fel egy jól célzott ütéssel. A srác a székről leesett a földre, természetesen arccal, hiszen még ahhoz is béna volt, hogy előre tegye a kezét és megakadályozza, hogy megüsse magát. Reflex nulla.

Todoroki elő vette a kését, belerúgott egyet a földön fekvő fiúba, aki hátára fordult. Megragadta kabátjánál fogva, lerángatta róla majd gondosan kötözte ki. A srác immáron nem nagyon tudott ellenállni, hiszen erősen szédelgett még a vegyszertől, valamint az ütésektől. 

Todoroki nem az a fajta ember, aki szereti vesztegetni az idejét, így hát belemarkolt a fiú csinos állába, késével pedig belevésett az arcába. A homlokába azt vájta, hogy homofób és ehhez hasonló dolgokat, hiszen szerette volna megtéveszteni ezzel a suli embereit. Dabiról tudták, hogy az, de ők ketten sosem mutatták ki, hogy járnak, ezért tette ezt, így bemocskolhatja a srác emlékeit. Érthető és ésszerű, hiszen az emberekkel az lesz elhitetve, hogy azért járatta le Dabit, mert homofób. Levetette fölsőjét, és hátába is hagyott némi üzenetet. Todoroki látva a sok sebet rajta - amit ő okozott -, teljesen lázba jött, sőt, izgatott lett. Egyszerre félt, hogy talán lebukhat és élvezte látni, hogy szenved előtte az a személy, aki elvette tőle azt, akit oly áhitattal szeret. Ezek után a srác kezdte vissza nyerni a maradék eszméletét. Feleszmélt a fájdalomra a lábánál tocsogó vérre és elordította magát.

"Oi, megértem, hogy fel vagy villanyozva, én is, de jobb lenne, ha kicsit befognád!"

A srác Todoroki szemeibe nézett és ahogy tudott, kiabált, sipítozott, ordítozott, addig, míg végül Todoroki el nem vágta a torkát.

"Basszameg" állt fel dühösen, elvágta a kötelet, amivel a székhez láncolta, majd lábánál fogva kezdte el húzni kifelé. Jobban mondva a suli elé. 

A hóban is húzta félmeztelen testét a srácnak, ami vérétől izzott immáron olyan vibrálóan a csodás fehér pompában. Todoroki előre bekészített kötelet, hiszen beakarta csalogatni először és felakarta akasztani, de úgy gondolta, hogy így is jó lesz. A suli bejárata előtt lógott a bizonyos kötél. Todoroki gyorsan csinálta, nyakára tekerte a hurkot, felhúzta a kötelet, s elégedetten mosolyodott el, amikor látta, hogy ott lóg a hullája annak a szerencsétlen szar alaknak. 

***

Milyen a jó gyilkos? Sosem hagy nyomot. Todoroki sem tette, hiszen alaposan felkészült. A véres cuccait azonnal elégette, fegyveréről is gondoskodott, valamint alibijéről is, így a gyanú hamar leterelődött róla. Inkább Dabira irányult, de neki is volt alibije, így más felé kezdtek el kutakodni. Azon a délutánon Todoroki és Dabi együtt volt.

"Te voltál, ugye?" kérdezett rá Dabi egyből.

"Micsoda?"

"Tudod jól."

Todoroki szembe nézett vele és elmosolyodott.

"Meglehet" suttogta ajkaira. "Most talán félsz tőlem?"

Dabi boldog mosolyra húzta a száját.

"Dehogyis. Ez inkább arra késztet, hogy elvegyelek" suttogta Todoroki fülébe. "De addig inkább.. leszel a barátom?"