𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

◤Keserédes ♡ Karma Akabane ◢

"Ez egy nagyon rossz vicc, (T/N)" mordult fel Karma, mintha annyira meglepő lenne ez a szituáció.

Teljesen ki volt kelve magából. Megijesztett, ahogy kezdte elveszteni a kontrollt.

Még is muszáj volt életedben először kiállni magadért. Eleged volt abból, hogy állandóan agresszív, hogy rád erőlteti az akaratát és hogy semmiféle gyengéd érzelmet nem tud kimutatni feléd, pedig már egy idő óta se veled, se nélküled kapcsolatban vagytok. Mit gondolhatott még is, hogy örökre elviseled ezt a bánásmódot? Azt lesheti.

"Komolyan mondtam, Karma" sóhajtottál fel frusztráltan. "Belefáradtam ebbe. Mik vagyunk mi egyáltalán?"

"Most tesztelni akarsz?" firtatta dühösen, arckifejezése idegességet sugallt, majd közel hajolt hozzád.

Pillantása ijesztő volt, tekintélyt parancsoló, így akarva akaratlanul is elmélyedtél benne. Kezét állad alá vezette, hogy megemelhesse, de ellökted durván.

"Befejeztem veled, Akabane" közölted vele a lehető legkomolyabb hanglejtéssel, elléptél tőle és igyekeztél minél előbb elhagyni a szobáját.

Az ajtó elé állt, hogy megakadályozhassa.

"K-komolyan?" kérdezte kétségbeesett hangján.

Úgy tűnt végre elérték őt fenyegető szavaid. Látszott rajta, hogy ingerült és zaklatott, de visszafogta magát.

"Komolyan" ismételted meg magad.

Karma nem tört meg. Remélted, hogy talán mond valamit... 

"Oké. Tűnj el, ha lehet minél gyorsabban!" parancsolt rád kíméletlenül. 

El állt az ajtótól és még csak utánad sem nézett.

Felkaptad cuccaidat és már ott sem voltál.

***

Egy hét telt el azóta, amióta kitetted Karma szűrét. Azt gondoltad könnyebb lesz tőle megválni, hiszen csak fájdalmat tudott okozni. Tipikusan az a pasi volt, aki soha sem tudta kimondani, hogy sajnálja vagy éppen hogy érzi magát, mi bántja. Sőt, sokszor úgy tűnt, nem is teszi boldoggá, ha körülötte voltál.

A szerelem erről szólna? Buta lennék, mert hagytam kihasználni magam annyiszor? Hiba lenne, hogy akit szerettem, mindenem oda adtam neki? Az egész lényemet.. még is.. be kell ismerjem.. nem voltam elég számára. Az én szeretetem kevés volt, hogy.. megváltozzon. Már nem is tudom mi fáj jobban a kudarc vagy hogy szeretem?

Egész idő alatt ezek a gondolatok jártak fejedben, miközben haza siettél suli után.

Hazaérve anyukád megállított.

"(T/N) jól vagy? Mostanság alig eszel és túl sokat kuksolsz a szobádban!" aggodalmaskodott szokásához híven.

"Kis magányra van szükségem, nincs baj" vágtad rá egy hamis mosoly keretében, majd szobádba siettél.

Mivel túl korán keltél és az idő is borús volt, kedved támadt aludni egyet.

Később arra ébredtél, hogy valaki hátulról szorosan magához húz, és nyakadba fúrja a fejed. Óvatosan pillantottál rá.

"Karma?" lepődtél meg kissé.

Beesteledett, ráadásul a szobádban is sötét volt. Nem tudtad hirtelen ki lehetett az, de gondolatban nagyon ajánlottad, hogy ő legyen az, mert ha valami perverz betörő, hétszentség, hogy elláttad volna a baját.

"Nem gondoltad komolyan, ugye?" suttogta megtört hangján.

Hála az égnek ő volt. 

Lesokkolódtál. Annyira sebezhető volt abban a pillanatban.

"K-Karma.." motyogtad halkan. "N-nem.. kelle.."

"De!" szakított félbe és úgy bújt hozzád, mintha soha nem akarná, hogy véget érjen ez a pillanat, vagy elváljatok egymástól. "Veled akarok lenni, nem akarok mást szeretni, mással lenni!"

"Micsoda?"

"Azt hittem magától értetődő, hogy te az enyém vagy."

"Ja, gondolom. Én a tiéd, de te flörtölhetsz más lányokkal a szemem láttára?"

"Sajnálom, jó? Egy seggfej voltam veled, te nem ezt érdemled, tudom, tudom" mondogatta feszülten.

"Ha tudod, minek vagy itt?"

Karma keze a derekad köré fonódott, hátad egészen a mellkasához tapadt, s érezted gyors szívverését.

"Mert szeretlek és amióta nem vagyunk együtt nem eszem, nem alszom és folyton a te mosolyod jár a fejemben, vagy hogy te mit csinálnál.. vagy ha látok valamit ami tetszene neked, te vagy az első gondolatom. Amikor reggel felkelek akkor is. Amikor lefekszem szintén. Nem tudom mi ez a borzasztó érzés ami ennyire köt hozzád, de..." vallotta be végre érzéseit, viszont mondandója végén elcsuklott a hangja a nyakadon pedig éreztél valami furcsa nedvességet.

Karma elsírta magát. Szembe fordultál vele és arcára illesztetted a kezed.

"De?"

"Pont.. ettől féltem, hogy elveszíthetek valamit, ami fontos.." dünnyögte halkan még is hallhatóan.

Karma alig győzte törölgetni könnyeit, de neked is kibuggyantak, hogy így kellett látnod őt.

"Talán becsüld meg kicsit jobban akit nem akarsz elveszíteni, te csípős piros arany" jegyezted meg sértődötten, még is mosolyogva.

Karma elnevette magát. 

"Szeretlek, (T/N)"