Raboskodó Angyal trilógia

III./ 34. fejezet

– Eric! – lépett be a szobájába Josh kopogás nélkül. A fiú felkapta a fejét, éppen az ingét igyekezett begombolni. – Feladatod van.

– Milyen? – ráncolta értetlenül a homlokát.

– Üzent a Tanács. Mozgolódni kezdtek – kezdte a magyarázatot –, a nephilimvadászok ártatlan embereket támadnak meg szerte a világban, nincs elég kapacitásunk rá, így a legjobb fiataljainkat is muszáj kiküldenünk.

– Rendben – bólintott a fiú, majd a szekrényéhez lépett és felcsatolta a fegyverövét rajta különböző kardokkal és tőrökkel.

– Felisszel mész, neki már megadtam a koordinátákat, a teleportnál vár.

Eric ismét bólintott, majd Josh magára hagyta. Legközelebb csak a dolgozószobában találkoztak, ahol éppen beállították a teleportot, aztán Felisszel már át is léptek rajta.

*

Chris végre visszakapta a motorját Vicktorie-tól, így azonnal rá kellett ülnie és mennie vele egy kört. Kiszellőztette kicsit a fejét, jól esett neki.

Nyújtózkodva lépett be a házba, amikor az emeletről izgatott beszélgetés hallatszódott le. Kíváncsian lépdelt felfelé a lépcsőn és benyitott a dolgozószobába. Rosie és Jason teljes harci díszben álltak a szoba közepén, arra vártak, hogy átmehessenek a teleporton.

Chris értetlenül összevonta a szemöldökét és kérdezett:

– Lemaradtam valamiről?

– Zavarognak a vadászok – tájékoztatta Jason. – Embereket támadtak meg, őket kell elkapnunk. Nephilim feladat.

– Milyen embereket? – vonta össze a szemöldökét a fiú.

– Változó, nem igazán van rendszer, csak bajt okoznak – felelte. – Nem olyanokat, akik fontosnak tűnnek, sima embereket. Volt köztük postás, mérnök, családanya, teljesen véletlenszerű.

– Miért ti mentek? – kérdezte aztán. – Tapasztaltabbakkal mi van?

– Már mindenki, aki elérhető küldetésen van. – A vadász nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de közben szóltak.

– Kész! Mehettek! – mondta Josh, de Chris elkapta az előre induló Rosie karját.

– Várjatok! – kért egy kis időt gondolkodni. – Nekem ez gyanús! Miért öldökölnének vadászok csak úgy ártatlanokat?

– Nem tudom, mert ilyen a természetük? – vonta meg a vállát Jason.

– Nem – felelte Chris –, nem ölünk csak heccből, főleg nem ennyire feltűnően, hirtelen ennyi támadás nem lehet véletlen.

– Mire gondolsz? – lépett visszább Jason is érdeklődve.

– Szerintem köze lesz a Richmond birtokon történtekhez – nézett a szemeibe Chris. – Ezek az embertestbe bújt démonok lesznek, valahogy érzem.

– De miért most? – kérdezett közbe Josh. – Már napok teltek el.

– Nem tudom – felelte őszintén a vadász. – De így van, ezt súgja az ösztönöm – aztán körbenézett és újabb rossz érzése támadt. – Hol van Eric?

– Már elment Felisszel – felelte Josh ledermedve. – Azt hiszik, hogy vadászokkal van dolguk...

– Utánuk kell küldened! – ugrott hozzá Chris kétségbeesetten. – Meg fogják őket ölni!