Raboskodó Angyal trilógia

III./3. fejezet

Nem itt kereste először, hanem a boxzsák mellett, meglepő módon most nem büntette magát a haragjával. Leült mellé a tetőre és lelógatta a lábát.

- Hogy vagy? - kérdezte és végigsimított a karján.

- Mint aki most mondta azt a bátyjának, hogy bárcsak halott lenne - sóhajtott Eric.

- Túlteszi magát rajta - nyugtatta a lány. - Tudod, hányszor kívántam már Alex halálát? Többször, mint azt meg lehet számolni - Eric elmosolyodott. - De azt is sokszor szerettem volna, hogy Rosienak vágják ki a nyelvét, de attól még szeretem őket, ahogy te is a bátyád.

- Nem fog visszajönni - rázta meg a fejét a fiú.

- De visszafog - bíztatta Felisz. - Csak időre van szüksége.

- Remélem, igazad van.

- Nekem mindig igazam van - mondta magabiztosan, mire Eric felnevetett.

Pár percnyi csend állt be kettőjük közé. Felisz csak nézte az éjszakát és gondolkozott. Annyi mindent szeretett volna tudni, kíváncsi volt valamire, amit eddig sosem mert megpróbálni. Hirtelen a bátyja felé fordult és már kérdezett is.

- Kipróbálhatok valamit? - mondta még volt bátorsága, Eric meglepetten nézett rá, de bólintott.

- Persze. Mit?

Azonnal gondolkodás nélkül közelítette az arcát a fiúé felé, mielőtt még beijedne, de Eric elhúzódott.

- Mit csinálsz? - kérdezte gyorsan.

- Kiderítem végre, hogy hogyan érzek irántad - ragadta meg a felsőjét és visszarántotta a fiút, aki döbbenten hagyta.

Eric hamar megérezte a lány puha ajkait az övéin, Felisz lehunyta a pilláit. Bármennyire is próbált elvonatkoztatni tőle, hogy a húgával csókolózik, nem tudott. Lehet, hogy valójában nem voltak testvérek, de úgy tekintett rá. Mindig is úgy nézett rá, és eddig nem tudta, hogy Felisz nem így van ezzel, bár sejtette. Vagyis nem is ő vette észre, Alex mondta neki, de abban bízott, hogy ez már elmúlt. Aztán a lány elhúzódott, kinyitotta a szemét és elmosolyodott.

- Na, mi az ítélet? - kérdezte a fiú rekedten és félve.

- Csak a bátyám vagy - felelte Felisz, mire megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

- Akkor minden oké - kacsintott rá Eric.

- Ja, de jó lett volna, ha nem így van - suttogta, mire a fiú értetlenül nézett rá.

- Miért?

- Veled egyszerűbb lenne - mondta Felisz. - Neked is, meg nekem is.

- Ez igaz - értett egyet. - Könnyebb lenne, mint egy halottat vagy inkább soha nem is létezőt szeretni.

- Az én helyzetem se sokkal egyszerűbb - felelte a lány.

- Tudom - bólintott, majd átölelte a húga vállát, aki pedig a mellkasának dőlt, és úgy nézték a felkelő napot.

- Sosem értettem... - kezdte a lány aztán.

- Mit?

- Mindig én jöttem utánad, ha gáz volt és én próbáltam belőled legjobban kihúzni, hogy mi bánt, mégis mindent a tökfej bátyámnak mondtál el - panaszkodott, mire Eric felnevetett.

- Részben az ő hibája - felelte. - Egyszer elmondta, hogy hogyan érzel irántam és utána féltem belevonni téged a dolgaimba, mert nem tudtam, hogy hat rád.