Raboskodó Angyal trilógia

III./ 27. fejezet

Alex az ágyában feküdt falfehér volt és mozdulatlan, de élt. Egyenletesen vette a levegőt, de még mindig nem tért magához, pedig Ifaril meggyógyította.

– Miért nem ébred fel? – kérdezte Eric aggódva. A legjobb barátja ágyánál ült. A kezei még mindig véresek voltak, egy pillanatra se hagyta magára.

– Felébred, ha készen áll rá – tette a vállára nyugtatóan a kezét az angyal. – Én meggyógyítottam, de attól még pihenésre van szüksége. Aludnia kell. Ne zavarjátok! Hagyjátok pihenni! – mondta még utoljára, majd eltűnt.

Rosie felállt a földről, ahol eddig ült és megdörzsölte az arcát.

– Igaza van – kezdte. – Hagyjuk pihenni! – megfogta Eric karját és felhúzta az ágyszéléről, a fiú kábán hagyta, hogy bevezesse a fürdőszobába és lemossa a kezét. A rászáradt vért nem volt könnyű eltűntetni, de a lány nem nyugodott. Közben a bátyját vizslatta aggódva.

– Jól vagy? – kérdezte. Eric mély levegőt vett, majd megrázta a fejét, mintha egy álomból ébredt volna fel.

– Jól leszek – bólintott és elhúzta a kezét, maga folytatta a vér ledörzsölését. – Csak nem hagy nyugodni a tudat, hogy nekem kellett volna ott lennem és nem neki. Helyettem ment oda és majdnem meghalt.

– Nem te vagy a bűnös – fogta meg a karját Rosie, a vér már lejött a kezeiről, ő mégis dörzsölte tovább, de a húga leállította. – Ne hibáztasd magad! Egy valaki tehet erről és az John, ő pedig meg fog fizetni ezért. Rendben?

Eric bólintott és halványan elmosolyodott, mire a lány megnyugodott kissé. Sóhajtva fújta ki a levegőt, majd a saját szobájához tessékelte.

– Pihenned kellene – mondta.

Chris és Vicktorie a folyosón beszélgettek elmélyülten. Joshhoz Jason ment elvinni a hírt, hogy mi történt, és hogy most már minden rendben lesz. Stephanie Felisszel Alex ágya szélén ült, mikor kiléptek.

Az ifjú nephilim pár perccel később ki is nyitotta a szemét, bár kissé kába volt, úgy tűnt, teljesen rendbe jött, csak fáradt volt még.

Viszont Jason egy bő óra múlva rossz hírekkel tért vissza. Sietve nyargalt át a portálon és állt meg Alex szobájának kellős közepén, ahol nagyjából mindenki tolongott.

– John éppen most kapott szót a Tanács ülésén – lihegte.

– Nem bújt el? – szólt közbe döbbenten Eric.

– Nem – rázta meg a fejét –, sőt úgy adja elő az egészet, mintha ő lenne a jófiú, Alex pedig az áruló.

– Tessék? – kérdezték egyszerre többen is meghökkenve.

– Kihallgattam valamennyit, de inkább jöttem figyelmeztetni – folytatta Jason. – Tanács hisz neki és szörnyülködnek azon, hogy hogyan lehetséges ez.

– Beszélek velük – kezdet el felkászálódni Alex az ágyból.

– Semmi értelme – vette át a szót Chris. – Csak lecsukatnád magad, nincs bizonyítékunk John ellen, Crusader pedig úgyis neki hisz. Fel kell szívódnod, ez az egyetlen, amit most tehetsz.

– És mégis hová kellene eltűnnöm? – háborodott fel Alex.

– Tudsz motorozni? – kérdezte vadász aztán.

– Mi?

– Hagy fogalmazzam át a kérdést – mosolyodott el Chris –, tudsz kapaszkodni egy motoron?