Raboskodó Angyal trilógia

III./ 6. fejezet

Kinyílt az iroda ajtaja és egy sötét öltönyös alak lépett be az ajtón, majd azonnal felkapcsolta a villanyt, háttal állt meg a szobának, mert a vizes esernyőjét a tartóba akarta helyezni.

- Azt hittem, hogy ez az apám irodája - jegyezte meg a kényelmes, bőr fotelben ülve, sáros bakancsát felrakta az asztalra, és úgy nézett az érkező férfira. Az kihúzta magát és kedélyes mosollyal az arcán fordult felé.

- Már vártam a látogatásod - mondta a férfi és elkezdet kipakolni a táskájából. - Hívhatnám az őrséget.

- Hívhatnád, de nem fogod - vonta meg a vállát a fiú, majd folytatta, s közben felállt és megkerülte az asztalt, hogy előtte állhasson meg az érkező mellett. - Furcsa mód rettentően emlékeztetsz rá. Olvastam valahol, hogy "két nagyon hasonló ember néha, sőt az esetek többségében nehezebben érti meg egymást, mint két különböző." Talán ezért gyűlöltétek egymást annyira.

- Ó - döbbent meg a férfi látványosan - miben emlékeztetlek rá?

- Ugyanolyan becsvágyó, hataloméhes pocája vagy, mint amilyen ő volt. Manipulatív, célratörő, arrogáns és nem válogatsz az eszközök közt.

- Igaz, ez esetben igazad van - értett egyet.

- De van köztetek egy óriási különbség Crusader - folytatta Chris. - Az apámat volt, aki vissza tudta fogni, és hidd el, nagyon szerencsés volt ezért.

- Az anyádról beszélsz - jelentette ki.

- Természetesen - bólintott. - A húgodról beszélek, bácsikám - vigyorodott el Chris gúnyosan.

A férfi most őszintén meglepettnek tűnt, igaz hamar rendezte a vonásait.

- Mióta tudod?

- Nem régóta - vonta meg a vállát a vadász. - Szerintem ugyanolyan az orrunk nem gondolod, bácsikám?

- Hagyd ezt abba! - parancsolt rá mérgesen, mire Chris vigyora még elégedettebb lett. - A húgom már akkor meghalt, amikor Peter elvette. Tudja még valaki?

- Csak én - válaszolt unottan. - Megnyugodhatsz, nem mondom el senkinek, nekem is kínos, hogy a rokonod vagyok, de ne hidd, hogy nem foglak ezzel idegesíteni, amikor csak tehetem.

- Te már azzal is idegesítesz, hogy létezel - vágta rá Crusader, és leült a székébe. - Téged és az öcsédet egyszerűen lehetett eltűntetni.

- Hát igen - támaszkodott az asztalra Chris. - Szívósak vagyunk.

- Csak azért jöttél, hogy nosztalgiázzunk vagy egyéb célod is volt a látogatással?

- Gondoltam, megölelgetnél, ha már így egymásra találtunk - válaszolt szarkasztikusan Chris. - Szóval, amiért jöttem, az öcsém nem akarja a Tanács vezetői székét, de...

- Csak nem te szeretnéd? - kérdezte felkacagva.

- Vicces, de inkább szúrnám át a szemgolyóm egy tűvel, mint hogy én legyek a főbarom ebben a csordában - gúnyolódott a vadász. - Viszont van egy tökéletes jelöltem, és nem te vagy az Crusader.

- Josh? - kérdezte ismét nevetve. - Nem bírná idegekkel.

- Nem, nem rá gondoltam - folytatta a fiú. - Majd megtudod, ha itt az ideje.

- Csak rám akarsz ijeszteni - dőlt hátra a férfi magabiztosan. - Nincs senki, aki vezethetné rajtam kívül a Tanácsot, az anyádnak hála rokon lettem, így ha mindketten meghaltok, rám száll a tisztség.