Raboskodó Angyal trilógia

II/ 3. fejezet

  Már azelőtt tudta, hol van, hogy kinyitotta volna a szemét. Eric mellkasának dőlve ébredt, egy kar gyengéden karolta át a derekát, és óvatosan tartotta őt egész éjszaka. A fiú még aludt. Halkan egyenletesen vette a levegőt, arcát a lány kócos tincsei közé temette, forró lélegzete simogatta Lisa érzékeny bőrét, és kellemes borzongás futott végig a testén. Halvány mosoly jelent meg az arcán, ahogy eszébe jutott a tegnap éjszaka. Nem tudta, pontosan mikor aludhattak el, de nem is ez volt a lényeg. Eric mellett aludt megint, és most is, mint legutóbb elkerülték a rémálmok. Szépen lassan, és óvatosan a fiú felé fordult, nem akarta felébreszteni, nagyon fáradt lehetett. Most végre nyugodtnak tűnt, a bőre kisimult, sokkal fiatalabbnak látszott ilyenkor gondtalan, tiszta arccal. Pillái néha megremegtek, szemhéja alatt a szeme izgatott táncot járt, álmodott. Azt kívánta, bár tudná, hogy mit, úgy szerette volna tudni, mi lakozik a fiú legszebb, és legsötétebb álmaiban.
Az ing, amit ledobott magáról még mindig az asztalon pihent szakadtan, véresen, így viszont a kidolgozott felsőtestét nem rejtette el semmi sem a lány szemei elől. Lisa az ajkába harapott, ahogy végig nézett a fiún, az izmos mellkasán, és a kockás hasán. Szerette volna újra érinteni, úgy mint az éjszaka sötétjében, de nem tehette, nem lehetett önző. Volt rajta pár élesen kitüremkedő fehér sebhely, de ezek sem csúfították el a látványt Lisa számára legalábbis nem, de úgy hitte, hogy semelyik nőnemű lénynek nem lenne ellene kifogása. A haja szokás szerint kócos volt, de most láthatóan rendezetlen. Újból elmosolyodott, pár tincs Eric homlokába hullott, kisimította őket onnan, de ahogy az érzékeny ujjbegye a bőréhez ért, már tudta, hogy hibát követett el. A fiú megmozdult, és ő ébresztette fel. Elmosolyodott, de a szemeit csukva tartotta.
- Mit csinálsz? - kérdezte álmosan, az alvástól mélyebb, reszelősebb hangon.
- Miért nem nyitod ki a szemed? - felelt kérdéssel a kérdésre Lisa.
- Talán álmodom - suttogta Eric. - Ha pedig kinyitom, félek, mindez köddé válik.
- Nem álom - simított végig a nephilim arcán Lisa. - Esküszöm neked.
Eric lassan kinyitotta a szemeit, és a lányra fókuszált. Féloldalas mosoly jelent meg az arcán, ahogy találkozott a pillantásuk. Csak a takaró takarta el a szemei elől, de ezen most nem volt ideje problémázni, és nem is érdekelte igazán. A fiú pillantása álmos volt, meg kába a fáradtságtól, és az alvástól. Lisát elöntötte a bűntudat, amiért felkeltette.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek - mondta félszegen.
- Semmi gond - nevetett fel halkan Eric. - Bár, amikor neked volt szükséged pihenésre, én meg se moccantam, nehogy felébredj, te meg itt simogatsz - a karjára támaszkodva egy vonalba tornázta magát vele, az arcán pedig csibészes mosoly suhant végig.
- Én nem simogattalak, csak... - kereste a szavakat Lisa, és érezte, hogy zavarba jön, elpirul, az arca egyre forróbb lett. - csak...
- Csak? - emelkedett meg az egyik szemöldöke kérdőn. Érezte a hangján, hogy milyen jót mulat rajta, és ez még inkább zavarba hozta.
- Inkább megyek - pattant ki az ágyból hirtelen.
- Ne! - ugrott utána Eric rögtön. - Ne siess!
Elkapta a csuklóját, és visszarántotta. Lisa elvesztette az egyensúlyát, és esetlenül a fiú karjaiba zuhant, így mindketten visszaestek az ágyra.
- Nem kell sietned - mosolygott rá Eric, és átkarolta.
- Elmegyek mielőtt a többiek felébrednek - mondta, és újra felállt.
- Ha így akarod - tárta szét a karját, majd a nadrágjáért nyúlt, de kopogás szakította meg a mozdulatot. Meglepetten néztek össze, majd Lisa felkapta a ruháit, és bemenekült a fürdőszobába, becsukta magára az ajtót, de azt még hallotta, ahogy Eric halkan kuncog rajta. Szinte amint beért, már nyílt is a másik ajtó, csak a nadrágját kaphatta magára. Lisa is felöltözött amilyen gyorsan, és amilyen halkan csak tudott. Aztán már hegyezte is a fülét, hogy tudja ki az, aki belépett, sajnos hamar rájött, hogy ki a látogató.
- Miért nem jöttél vissza este? - szegezte azonnal a kérdést a fiúnak az újonnan érkező.
- Neked is jó reggelt Felisz - válaszolt fáradtan. Az előbb még elemében volt, most meg hirtelen újra álmos lett a hangja. Eric nagyon jó színész, ha nem lett volna vele az előbb őt is becsapja. Lisa alig mert moccanni odabent, nehogy észrevegyék.
- Látod, ha nem tűntél volna el egész estére, nem volnál most hulla fáradt - oktatta ki a lány.
- Ha nem vertél volna fel, csak azért, hogy leszidj, most aludnék, és nem lennék hulla fáradt - feleselt vissza a fiú, majd elnyomott egy ásítást. - Szeretnél esetleg tombolni, vagy ezt átugorhatjuk, én pedig visszamehetnék esetleg aludni?
- Mit csináltál? - kérdezte Felisz még mindig parancsoló hangnemben.
- Aludtam, és folytatnám - háborgott értetlenül a fiú. Lisának mosolyt csalt az arcára, ahogy megpróbálta lerázni.
- Találtál valami hasznosat? - kérdezte kedvesebben.
- Semmit.
- Sajnálom - válaszolt halkan, majd megölelte, legalábbis Lisa erre tippelt. Tovább nem hallgatózhatott, mert a háta mögött kinyílt az ajtó. Ijedten fordult meg, Alex éppen belépett a fürdőszobába.
- Jó reggelt! - köszönt ásítva a lánynak, majd felcsapta a wc ülőkét, és elvégezte a dolgát. Aztán a csaphoz lépett, hogy kezet mosson. Lisa nem mert megszólalni, teljesen leblokkolt, most már csak abban reménykedett, hogy nem fogja fel a fiú, hogy itt van, de ez az aprócska remény hamar tovaszállt. A tükör pont szemben volt vele, ahogy felpillantott, meglátta a háta mögött, és tökéletesen látszott az arcán a felismerés, hirtelen megvilágosodott.
- Lisa! - mondta döbbenten. - Te mit? Hogy? Miért?
A lány hirtelen mozdult, a fiú szájára csapta a kezét, nem túl gyengéden, hogy elhallgattassa. Meglepetten, és egyben fájdalmasan felnyögött. Lisa nem kímélte, rögtön kilökte őt a szobájába, majd becsukta a fürdőszoba ajtaját, és csak ekkor volt hajlandó elengedni végre. Alex pedig rögtön hangosan méltatlankodni kezdet.
- Aú! - kiáltotta elnyújtva. - Ezt mégis miért kellett?
- Bocsi - mosolygott bűnbánóan a lány.
- Jó nagyot tudsz ütni - masszírozta az arcát fájdalmasan.
- Tényleg ne haragudj, csak nem akartam, hogy lebuktass - dőlt az ajtónak fáradtan Lisa, és hangosan kifújta a levegőt.
- Ki nem láthat? - emelkedett meg Alex szemöldöke.
- A húgod - húzta el a száját a lány.
- Gondolom, Eric hazajött az este - mosolyodott el a fiú mindentudóan.
- Ne fantáziálj! - rázta a fejét Lisa. - Nem történt semmi, csak aludtunk.
- Értem - bólintott -, akkor hát gyakran hordod fordítva a felsődet?
Lisa ijedten nézett le, és szembesülnie kellett vele, hogy a fiúnak igaza van, tényleg a hátulja van elől a pólójának, a nagy kapkodásban nem figyelt rá, hogy hogyan is áll.
- Én legalább alszom valamiben, nem úgy, mint te - bökött Alex felé.
- Hé! - emelte fel védekezően a kezeit a srác. - Tanultam a hibámból, vettem fel alsógatyát - mosolyodott el pimaszul.
Lisa megrázta a fejét, majd visszabújtatta a kezeit a póló ujjain, és megfordította.
- És most? - kérdezte, miközben leült az ágya szélére, majd intett a lánynak, hogy ő is tegye ugyanezt.
- Kimész, és kideríted, hogy ott van-e még a húgod - adta ki a parancsot Lisa.
- Eh! - nyögött fel Alex kedvtelenül. - Hogy nekem sosem lehet nyugtom. Tönkretesznek a nők a kéréseikkel - sóhajtott fel színpadiasan, majd felállt, és az ajtóhoz lépett. El is tűnt mögötte, de nem csukta be teljesen, hogy a lány mindent hallhasson. Tett pár lépést, de hamar visszajött.
- Még beszélgetnek - dugta vissza a fejét -, zárva az ajtó. Szerintem nem fognak észrevenni.
- Köszönöm - nézett rá hálásan a lány, és kilépett a szobából.
- Lisa... - szólt utána a fiú halkan.
- Hmm? - fordult hátra.
- Felisz nem olyan borzasztó, mint amilyennek most mutatja magát, igazából nagyon rendes, csak félti Ericet. Egyáltalán nem gondolta komolyan azt, amit tegnap mondott neked. Kérlek, ne haragudj rá!
- Nem haragszom - lépett vissza Lisa a fiúhoz. - Szeretnék vele jóban lenni, és én is féltelek titeket, de Christ is. Félreismeri őt.
- Tudom - bólintott Alex. - De amíg Eric nem hajlandó beavatni sosem fogja másképp gondolni, bármit is mondasz neki.
Lisa halvány, sajnálkozó mosollyal bólintott, majd megfordult, hogy elmenjen. Érezte a hátán a fiú pillantását, de nem nézett rá vissza. Tudta, hogy jót akart, szereti a húgát, de Felisz akkor sem látja a dolgok valódi oldalát, ez ellen semmit sem tehettek, magától kell rádöbbennie. Nem értett egyet abban, hogy Eric dolga lenne neki mindent elmondani, elég lenne, ha bízni a fiúban, de ezt sem teszi meg feltétel nélkül.
Csendben végigsurrant a folyosón, és bement a saját ajtaján. Megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a száját, amint belépett. Az ágyához sétált, és fáradtan dőlt le rá. A hátára fordult, és felnézett a plafonra, az arcán egy elégedett, levakarhatatlan mosoly jelent meg, és boldogan sóhajtott fel. Valahogy most nem tűnt annyira sötétnek, és borzalmasnak az előző pár nap, de még a jövő sem ijesztette meg annyira. Hiszen az együtt töltött estét sosem fogja elfelejteni. Bár még mindig érezte valahol azt a balsejtelmes érzést, hogy valami nem jó így, de nem törődött vele. Inkább bement a fürdőbe, és lezuhanyozott.