Raboskodó Angyal trilógia

II./ 8. fejezet

Sziasztok!

Bocsi, hogy kicsit ritkábban vannak részek, de nekem is elkezdődött a suli, így kevésbé van időm, de majd igyekszem. 

Jó olvasást!

Puszi :)

8. fejezet

Chris egy hideg cella, nyirkos padlóján kuporgott. Az ölében lévő kezein méretes bilincsek díszelegtek, kikezdve a csuklóját, a vére csíkokban folyt végig a bőrén. Az inge több helyen elszakadt. Felrepedt a szája, és valószínűleg megrepedt az egyik bordája is, fájdalom hasított az oldalába minden egyes mozdulatnál. Felemelte a karját, és nézte, ahogy a vér végig csurog rajta, és lecsöpög a padlóra.
Egy sötét alak jelent meg hirtelen pár méterre tőle. Nem lepődött meg, gyakran csinálta ezt. Most is a fején volt a sötét köpenye, hátrahajtotta, hogy láthassa őt a fiú. Öles léptekkel indult felé, és megállt előtte, előre nyújtotta a kezét, és végig simított az arcán, Chris elrántotta a fejét, de a hirtelen mozdulattól felszisszent, és könnybe lábadt a szeme egy pillanatra.
Saiker nem szólt semmit, nem reagált az előbbi mozdulatra, csak nagyot nyelt. A fiú nem nézett rá, a másik falat fixírozta.
- Sajnálom, hogy James ilyen csúnyán elbánt veled - szólalt meg végül. - Gyűlölöm, amikor bántják a gyermekeim, még akkor is, ha azok elárulnak. Minden fiú megbotlik néha, nem igaz?
Chris felhorkantott, de nem volt hajlandó válaszolni. Bárhogy is tagadta volna, előbb tartotta ezt a démont az apjának, mint a vér szerintit. Ő látott benne valamit, amit az igazi apja sosem, és ez imponált neki, még ha közben szörnyeteget is nevelt belőle.
- Ahogy vesszük, én is vér szerinti vagyok - szakította meg a gondolat menetét a démon. Chris egy gyűlölködő pillantással jutalmazta érte, de hamar elkapta róla a tekintetét. - Tudom, utálod, hogyha ezt csinálom, de ha nem vagy hajlandó velem kommunikálni...
- Gyerünk szólalj meg! - kiáltotta a fejében egy hang, ő pedig felüvöltött a halántékába vágó fájdalomtól. A kezeit a fejéhez kapta, a láncok hangosan verődtek össze a csuklóin.
- Miért nem ölsz már meg? - szűrte a fogai közt.
- Tudod, a rosszfiúkat megszokták büntetni az apák, hogy megtanulják, a tetteiknek következményei vannak - mondta negédesen Saiker. - Meg fogod tanulni te is!
Égető piszkavas, erre emlékeztette az érzés, ami a fejébe lüktetett, mikor a démon megszólalt. Átnézte az emlékeit, a vágyait, az álmait, az összeset, egytől egyig, nem hagyva nyugtot neki. Minél régebbiekhez ért annál mélyebbre lökte a tüzes vasat a tudatába, amitől Chris látása elhomályosodott. Kiverte a hideg verejték, és nem hallott mást csak a saját sikolyait. Ilyen fájdalmat még csak egyszer érzett, azon az éjszakán. Akkor megfogadta, hogy soha többé nem engedi, hogy ezt tegyék vele, most mégis kénytelen volt átélni ugyanazokat a borzalmakat.
- Az öcséd keres téged - mondta miután elengedte a fiú elméjét. Chris zihált, és alig bírta nyitva tartani a szemeit, ólomsúly nehezedett rájuk. - Kicsit kellemetlen, hogy kényére-kedvére öli az embereimet. Nem egyszerű ám őket átváltoztatni. Nem is tudom melyikőtök ragaszkodása az idegesítőbb?
A démon leguggolt elé, az álla alá tette a kezét, hogy muszáj legyen ránéznie. Meglepően óvatosan fogta a tenyerébe a fiú arcát. Chris tekintete a sötét szempárba fúródott, ami feneketlen volt, és üres. Üveges volt, mintha nem lakozna benne élet, mindig rettegés fogta el a ridegségüktől, nem sok mindentől félt, de ezektől a szemektől igen.
- Mindig azt hittem, hogy te leszel a gyengébb - magyarázta a démon. - Emlékszem napokig sírtál miután elhoztalak. Azt hittem, ez a gyengeség jele, tévedtem. Mindig is te voltál az erősebb. De mindjárt meglátjuk, mennyire is vagy erős. Vajon meddig bírsz ellenállni? - lángolt fel a tekintete dühösen, durván eltaszította magától a fiút. Majd a halántékéhoz nyomta a mutatóujját, Chris felüvöltött az elméjébe fúródó fájdalomtól.