Raboskodó Angyal trilógia

III./23. fejezet

Josh az irodájában ült és végezte a papírmunkát. Átnézte a nephilimek jelentéseit a küldetéseikről és összesítette a kiadásaikat. Nem szerette ezt a munkát, de valakinek muszáj volt elvégeznie.

Éppen az egyik papírt tette fel a stóc tetejére, amikor megszólalt a lakásriasztója, ami azt jelentette, hogy démon tartózkodik a lakásban. Kinyitotta az egyik fiókját és két kardot kapott elő, aztán már szaladt is kifelé, hogy megnézze, mi történt.

– Kikapcsolná valaki? – tapasztotta a fülére a kezeit Chris az előszobába.

– Mi történt? – kérdezte Josh.

– Hoztam egy vendéget – mutatott a földre, ahol egy megkötözött fiú feküdt Ifaril lábainál.

Közben abbamaradt a kegyetlen sípolás, valamelyik testvér kikapcsolhatta, Chris nem tudta volna megmondani, hogy melyik.

– És mégis ki ő? – a fiú kezdet ébredezni. A szája be volt kötve, csakúgy, mint a keze és a lábai.

– Timothy, nephilimvadász, Saiker embere – ismertette röviden Chris. – Gondoltam, megtudhatunk tőle valamit. A pincében elfér.

– Ahol a fegyvereket tároljuk? Biztos jó ötlet ez? – bizonytalankodott még mindig Josh.

– Ifaril tesz rájuk egy pecsétet, csak az érhet majd hozzájuk, akiben angyal vér folyik, így Tim nem – mondta Chris, megmutatva, hogy ő már mindent kitalált. – De vihetem Vicktorie-hoz is, viszont akkor én is költözök.

– Nem, maradhat – legyintett Josh és visszaindult az irodájába, de még mindig elég hitetlennek tűnt.

– Lassan túl sokan leszünk ebben a házban – jegyezte meg Felisz, aztán ő is otthagyta őket.

– Hol van Eric? – vette észre az öccse hiányát végre Chris.

– Randin – vonta meg a vállát Alex. A báty szemei elkerekedtek, majd Ifarilre kapta őket, de az angyal Timet mustrálta mindenre felkészülten. Megérezte, hogy Chris nézi, mire kérdőn felpillantott rá.

– Hát jó – vonta meg a vállát ő is. – Helyezzük kényelembe a vendégünket.

Chris ott ült Timothyval szemben mikor az teljesen magához tért. Bár egyedül volt bent az edzőteremben Jason és Vicktorie az ajtó mögött füleltek, arra az esetre, ha valami rosszul sülne el. A kötést levette a szájáról ugyan, de a székhez odakötözték.

– Vizet? – kérdezte Chris, amint a fiú kinyitotta a szemeit. Szőke hajába egy kis vörös vegyült, mivel Vicktorie fejbe vágta. De a sebét ellátták.

– Miért nem öltél meg rögtön? – hagyta figyelmen kívül az ajánlatot. A hangja kicsit érdesebb volt, mint először.

– Nem akarlak megölni, a barátom vagy – vonta meg a vállát, mire a megkötözött vadász felröhögött.

– Barátod mi? – rázta a fejét. – A barátot nem szokás elárulni! – kiáltott rá mérgesen.

– Téged nem árultalak el – felelte higgadtan Chris. – Saikert árultam el, senki mást.

– Amikor őt elárultad minket is elárultál – nézett a szemébe dühösen a szőke fiú. – Engem, Nicket, Tanyát... Mindenkit!

– Érdekes, amikor azt hitted, hogy meghalt nem nagyon zavart az árulásom ténye – emelkedett meg Chris hangja is.

– Elég jól megtanultam, mi lesz az árulókkal – felelte, most ő vette visszább a hangerőt. – Mindannyian bűnhődtünk, te is tudod. A pokolba mentünk érted, és rohadtul nem képletesen mondom!