Ghost Of You (5SOS fanfitcion)

20. Egy régi barát

- Micsoda? - értetlenkedett először, aztán rögtön láttam az arcán, hogy leesett neki a dolog és megértette a szavak jelentőségét is, mert elhomályosuló tekintettel ölelt át egy pillanatra, majd vigyorogva pacsizott a sráccal, és megdicsérte őt.

- Haver, tudnál nekünk egy képet csinálni erről? - adta a kezébe a telefonját. - Először úgy, hogy mi is benne vagyunk aztán csak a tetkók - mutogatott neki összevissza, túl lelkesen ahhoz, hogy rendesen viselkedjen.

Mellém állt, megfogta a jobb kezem, ujjainkat összekulcsolta és felemeltük őket, míg mindkettőnk karja kb derékszögben volt behajlítva és pontosan egy vonalban helyezkedett el egymás mellett a két tetoválás, és összeolvasva kiadták az idézetet, amit a levélből választottam magamnak: "To the moon and back."

Az első képen mindketten a kamerába vigyorgunk, a másodikon én csak visszafogottan mosolygok, Mikey viszont valami őrült fejet vág, aztán pedig csak a két tetoválást örökítette meg a srác, de azt hittem leszakad a karom, annyi ideig ott kellett állnunk, mert minél jobb felvételeket akart csinálni a fiú, akiről kiderült, hogy egyébként fotósként dolgozik a tetoválás mellett.

Mire végre végzett, eljutottam arra a pontra is, hogy a jobb alkaromra egy egyszerű, és gyönyörű virágot is tetováltattam, amit már ezer éve megterveztem magamnak, de mivel a terveim nem voltak nálam, a sráccal - mint később megtudtam, Nathannal együtt újra lerajzoltuk.

- Gyönyörű - simított végig a lefóliázott tetováláson Mikey, majd tovább is indultunk. Visszamentünk az arénához, ahol a srácok este koncertezni fognak, mert már ott voltak hogy egy megbeszélést letudjanak.

- Neked nem ezen a hülye megbeszélésen kellene lenned? - kérdeztem őt összeráncolt szemöldökkel, mikor rájöttem, hogy igazából ő is a banda tagja.

- Nem olyan fontos, én már beszéltem erről a srácokkal - legyintett, mikor kiszálltunk a kocsiból, és csöndben sétáltunk be a többiekhez. Én magamban vigyorogtam, elképesztően örültem a tetkóknak, nem bírtam ki, hogy ne nézzek rájuk minden percben.

- Na sikerült? - ugrott a nyakamba Cal amint beléptem az ajtón. - Mit választottál?

- Ők is tudtak róla? - kérdeztem, de már akkor tudtam a választ, ezek a srácok egyszerűen nem bírnak titkot tartani egymás között.

- Persze hogy tudtunk róla - nevetett fel Ashton. - Na mutasd - kért, mint aki biztos benne, hogy legalább a fél testem tetoválásokba borult a mai alkalom után.

Kicsit féltem a srácok reakcióitól, úgyhogy csak a virágomat mutattam meg nekik és Mikey is kibírta, hogy ne mutasson meg mindenkinek minden apró részletet rögtön, örültem, hogy egy pici időre a mi kis titkunk lehet ez a tetoválás.

Miután abbahagyták a karom tapogatását, végre mehettünk próbálni a srácokkal. Ma, mivel szülinapom volt, megengedték, hogy részt vegyek a próbán, pár számban én játszottam Ash helyett, amíg ő a többieket piszkálta, és még Mikey gitárján is játszhattam egy kicsit.

- Most pedig jön az én meglepim - ölelt át Calum szorosan.

- Mi? Cal, nem a turné volt az ajándék? - kérdeztem teljesen összezavarodva.

- De, az is, csak az közös volt a srácokkal - kacsintott. - Mégis csak ma vagy 21 éves, adjuk meg a módját, gyere - húzott a színpad felé, ahonnan a közönség soraiba ugrottunk - szó szerint, mert Cal lusta volt a lépcsőkig elmenni -, és ahol a legnagyobb meglepetés várt rám, amire sosem gondoltam volna.

- Kellin - sikkantottam fel, ahogy megláttam a barátomat elveszetten ácsorogni Luke mellett egy egy operatőrt bámulva.

- Lyla - váltott egy ezer wattos vigyorba az arckifejezése és rögtön megölelt.

- Nem is tudod, mennyire hiányoztál - suttogtam a vállába. Eldöntöttem, hogy nem fogok sírni, mert így is állandóan azon vagyok, hogy ne sírjak, és borzasztó nehezen, de sikerült véghez vinnem ezt. Nem tudtam, Kellin mennyi időre jött, de nem akartam elrontani a hangulatot és elvesztegetni az időnket, úgyhogy vigyorogva vezettem körbe, hagytam, hogy beszélgessen a fiúkkal egyet és beszélgettem vele én is.

- Milyen ez az egész, hogy viseled a turnét? - ült le mellém az egyik lelátó aljára.

- Nehéz, meg vagyok teljesen őrülve - sóhajtottam fel gondterhelten. - Imádom minden percét, és le merném fogadni hogy örökre hiányozni fognak ezek a napok, de borzasztó nehéz a négy srácra és magamra is odafigyelni. Szerencsére Ashton nem nagyon szólogat már be, és jól kijövünk - magyaráztam, aztán rájöttem valamire.

Ashton igenis furcsán viselkedett, kedves volt velem, és próbáltunk barátkozni, de minden alkalommal volt benne valami gát, ami megállította, akárhányszor közelebb kerülhettünk volna egymáshoz. Mindig elkerült, ha nagyon érzelgős kedvemben voltam, sosem beszélgetett velem túl sokáig.

- Jól kijöttök? - horkant fel Kellin a haját megigazítva. Még hosszabb volt, mint mikor legutóbb láttam, már a vállát súrolták a tincsei. - Valami nagyon furcsa dolog van ezzel a fiúval, csak még nem sikerült rájönnöm, hogy mi, de ha adsz egy kis időt, elgondolkozok rajta - erősítette meg a gyanúmat, miszerint valami nincs rendben.

- Ugye, hogy furán viselkedik - kaptam fel a fejem.

- Igen - bólogatott, de nem folytathattuk a beszélgetést, mert ideje volt részt vennünk a koncerten.

- Gyere, mielőtt mindenki bejönne foglaljuk el a helyünket - intett nekem és a kezét nyújtva felhúzott.

- A helyünket? - értetlenkedtem.

- Igen, a srácok az első sorba szóló jegyeket adtak nekünk - virult fel a srác egy másodperc alatt. Sosem néztem még első sorból a koncerteket, sőt, semmilyen koncertet, úgyhogy egyben voltam izgatott és féltem is az egésztől, de megragadtam a lehetőséget, és beleegyeztem a dologba.

Kellin oldalán sétáltam a színpad előtti sorba, és a jegyként szolgáló karszalagot feltéve vártuk a kezdést. Az előzenekar koncertje alatt már nagyon jól éreztem magam, megszoktam, hogy több ember nyomódik hozzám minden oldalról, mint eddig összesen, és arra is ráéreztem, hogy hogy kell távol tartani a lökdösődő lányokat, akik megpróbáltak a helyemre, vagy épp elém beférkőzni. A rengeteg dobolásnak köszönhetően elbírtam mindenkivel, még Kellint is sikerült megvédenem egy nagyobb csapat lánytól.

- Ezt fogjátok meg légyszi, és majd világítsatok át rajta a vakuval mikor jön a Ghost of you - nyomott a kezünkbe egy lány egy-egy kék szívet. - Nem cserélhetitek el senkivel, kell a mintához - intett még egyszer visszafordulva, majd tovább nyomakodott a tömegben, hogy mindenkit megtaláljon, akinél nem volt még papír.

- Ó, tehát egy fan project-ben is benne leszünk? Ez biztos jó lesz - lelkesedett be Kellin teljesen, lelőni sem lehetett volna, és mikor Ashton elsőként felsétált a színpadra, majdnem elájult.