Ghost Of You (5SOS fanfitcion)

15. Éjszaka

A srácok nagyon jó hangulatban voltak, még Mikey-tól is kaptam egy-két mosolyt, de még mindig nem szóltunk egymáshoz, ami bántott egy kicsit. Mivel úgy éreztem, hogy kicsit feszélyezem őket, úgy döntöttem, bemegyek és lefekszem, mert nagyon elfáradtam, és senki nem ellenkezett nagyon. Egy szállodában voltunk, ahol egy konkrét lakosztályt vettek ki, mert külön nem volt annyi szoba, amennyiben elfértünk volna kényelmesen. Mindenkinek volt egy saját szobája, egy nappali rész és egy fürdő tartozott a lakosztályhoz, amit maximálisan kihasználtunk, mivel öten voltunk bent. Másnap egy viszonylag közeli helyen volt koncert, így megengedték, hogy az éjszakát itt töltsük egy szállodában, ne pedig a turnébuszba zsúfolódjunk be, és elég volt tizenegykor elindulni, hogy odaérjünk és mindent elrendezzünk.

Meglepő módon szinte rögtön elaludtam, eléggé lefárasztott a nap, de valami hangos dörömbölésre ébredtem az éjszaka közepén. A pizsamámban, egy fekete rövidnadrágban és Calum egyik 5SOS-os pólójában botorkáltam ki a nappaliba, ahol nem várt látvány fogadott.

- Michael, minden oké veled? - kérdezgette tőle Cal, miközben a fiú az üvegasztal mellett feküdt a földön, ami szilánkosra tört. Ezzel, és a ténnyel, hogy épp nem beszélünk, mit sem törődve rohantam oda hozzá mezítláb, térdeltem a földre, és rögtön megnéztem, hogy mijét verhette be. A fejét több helyen felhasították a szilánkok, szivárgott belőle a vér, és a testét is megvágta pár helyen, de nem láttam nagyobb sérülést rajta egy az alkarján elhelyezkedő vágáson kívül, de nem lehettem biztos benne amíg tiszta vér volt mindene.

- Istenem, gyere, ezeket be kell kötni - húztam fel, és a fürdőszoba felé irányítottam őt. Ashton és Luke is velem akartak jönni, de aznapra elegem volt mindenkiből, úgyhogy kizavartam őket a fürdőből, és az elsősegélycsomagot elővéve kezeltem Mikey sebeit.

- Hogy a francba tudtál te akkorát esni, hogy összetört az asztal? Múltkor Luke nekifutásból ült fel rá és semmi baja nem lett - töprengtem a monoton mozdulatok közben. Teljesen kitisztult a fejem mire végeztem, Mikey azonban egyre rosszabbul lett.

- Nagyon fáj a fejem - simított végig az emlegetett területen. - Baszki, hányni - kezdett bele a mondatba, de befejezni már nem tudta, hanem lendületből felhajtotta a wc tetejét és mindent kiadott magából. A frász jött rám, mert nem tudtam eldönteni, hogy enyhe agyrázkódása van, csak túl sokat ivott vagy épp mindkettő, úgyhogy nem akartam egyedül hagyni, de ragaszkodott hozzá, hogy ne hívjunk mentőt hozzá.

- Most már jobb? Minden kijött? - kérdeztem, mikor öt perce csak a fejét támasztotta a wc-n.

- Jobb, de meg akarom mosni a fogam - nyöszörgött, úgyhogy felsegítettem, és megmostam a fogát, nagyon nem volt magánál.

- Most pedig lefekszünk, ott maradok veled egy darabig - közöltem vele. - Ti pedig azonnal abbahagyjátok az ivást, és mindenki elindul aludni - oszlattam fel a bulit csúnyán nézve az összes srácra, miközben a cuccaikat pakolásztam, amíg Mikey összeszedte magát annyira, hogy el tudjon indulni.

- Bekísérem a szobájába, ti aludjatok most már komolyan, mindjárt jövök - mondtam egy kis idővel később, és meglepő módon mindenki engedelmeskedett nekem.

- Nem akarom, hogy itt hagyj - suttogta Michael halkan, miután segítettem neki leülni az ágy szélére.

- Még nem is foglak, átöltözünk, aztán itt leszek amíg el nem alszol - nyugtattam meg a földre ledobott bőröndjében turkálva. - Miben szoktál aludni?

- Semmiben - vágta rá vigyorogva. - De ha itt maradsz velem, felöltözök - nézett a szemembe komolyra váltva.

- Hát ez nagyon kedves tőled - mosolyodtam el. Tudtam, hogy Mikey utál ruhában aludni, de akárhányszor velem aludt korábban, rendesen felöltözött. Nagyon meleg volt, úgyhogy csak egy pólót vettem elő a bőröndjéből, és az épp rajta lévőt próbáltam lecserélni erre.

- Emeld fel a kezed légyszi - kértem, és lehúztam róla a felsőjét. Nem volt új őt félmeztelenül látni, mégis valahogy más volt ez, mint eddig bármikor, nem volt körülöttünk a többi srác és nem a tengerparton voltunk, mint otthon, úgyhogy gyorsan ráadtam a másik pólót, és hagytam, hogy végre lefeküdjön.

- Forog a szoba - forgatta a fejét a plafont bámulva. - De jó.

- Nagyon - mondtam gúnyosan. Mondjuk ő lehet hogy jól érezte magát, de én túl feszült voltam most ehhez, nagyon megijedtem hogy valami baja esett. Odasétáltam az ablakhoz, és szélesre tártam, hátha a benti fülledt meleg levegőn enyhít a kinti hűvösebb este, és leültem az ágy szélére mellé.

- Ledőlsz mellém? - kérdezte pár másodperc csönd után.

- Igen - egyeztem bele rögtön, nehéz volt az ágy szélén egyensúlyozni, nagyon fáradt voltam. Felmásztam az ágyra és mellé feküdtem, én is a plafont kezdtem vizslatni, hátha van valami érdekes rajta.

- Mi a helyzet veled? - kérdezte, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe, olyan megkönnyebbüléssel fogadtam a tényt, hogy Michael kérdezett tőlem valamit, ismét hajlandó hozzám szólni, hogy nem bírtam visszafogni az elmúlt hetek feszültségét, sírni kezdtem.

- Annyira szeretlek, Michael - öleltem át. Hozzábújtam az oldalához, és halkan sírva hagytam, hogy simogassa a hajamat, hiába hogy nem szerettem, ha valaki a hajamat piszkálja.

- Én is szeretlek, nem is tudod mennyire - suttogta a hajamba.

- Szóval nincs harag? - kérdeztem félve tőle.

- Nincs - nyomott egy puszit a fejemre, és halkan elnevette magát. - Azért örülök, hogy nem hazudtál arról, hogy mennyire fontos vagyok neked. Szar ember vagyok, de csak így tudtam megbizonyosodni róla, hogy nem hazudsz nekem - sóhajtott.

- Csak így? Hallottál te már valaha bizalomról? - háborodtam fel egyből.

- Igen, de ez sokkal fontosabb volt attól, hogy a saját gondolataimban bízzak.

- Mi volt fontosabb? - érdeklődtem.

- Az, hogy tudjam, hogy szeretsz és fontos vagyok neked - vonta meg a vállát, mintha értenem kéne ezt az egészet. Ezerszer elmondtam neki, és szerintem tettem is érte, hogy elhiggye, de ha őt az tette boldoggá, hogy néhány hétig szenvedni látott, hát legyen. Én is tanultam a hibámból, ő is rájött, hogy igazat beszélek pár éve... Tiszta abszurd ez az egész.

- Jól vagy? - törte meg a csendet.

- Most minden rendben, a lehető legnagyobb rendben - mondtam és komolyan is gondoltam. Imádtam Mikey-t, és ezt semmilyen vita vagy összeveszés nem tudta felülírni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy azt sem vettem észre, hogy Mikey elaludt, és békésen szuszogott mellettem.

Mindjárt felkelek és átmegyek a saját szobámba, csak egy pár percig nézem még, annyira jó így feküdni mellette.