Ghost Of You (5SOS fanfitcion)

13. Próba

- Eljössz a próbára? - ült le mellém Ash a kanapéra. Épp a switch-en játszottam, és az addigi legnagyobb rekordomat döntöttem meg, de kicsit sem éreztem büszkének magamat, csak azt akartam, hogy teljen el valamivel az idő és végre hazamehessek.

- Nem akarok, felidegesíteném Michaelt - feleltem semleges, érzelemmentes hangon továbbra is a játékra koncentrálva.

- Leszarom Mikey-t. Itt most rólad van szó, azt szeretném, hogy kimozdulj a házból, kérlek - fordította a fejemet maga felé a kezével és hatalmas, kérlelő szemekkel bámult rám.

- Jólvan - rántottam meg a vállamat, hiszen igaza volt. Mi van, ha szarul érzem magam? Elviszem a switchet vagy a psp-t, és beülök az öltözőbe játszani, de mi van ha jó lesz? Miért hagynám ki ezt az élményt? Másfél hete turnéztak a srácok, én viszont még egyetlen koncertre sem mentem el, és az albumot sem hallgattam végig. Borzasztóan szarul voltam, elegem volt a világból, nem bírtam ilyesmivel foglalkozni, de akkor elpattant valami az agyamban Ash unszolására, és úgy döntöttem, végre emberi külsőt varázsolok magamnak, és kilépek a házból.

Gyorsan lezuhanyoztam, és az első kezem ügyébe kerülő ruhát kaptam fel, ami egy farmer volt egy fekete alapú, pici színes virágokkal teli, testhez álló és hátul kivágott pólóval, és egy fekete adidas cipővel, a kedvencemmel. Betettem a zsebembe a telefonom, magamra kaptam egy 5SOS-os fekete cipzáras és kapucnis pulcsit mert egyre hűvösebb volt odakint, és készen is álltam a próbára.

- Lyla, te is jössz? - vigyorgott rám lelkesen Luke, és átölelte a vállamat, majd nem is engedett el egy jó darabig

- Igen - válaszoltam egy erőltetett mosollyal, mert Mikey még mindig rám sem nézve sétált el mellettem, azonban a korábbi erőltetett mosolyom nem sokkal később igazi vigyorrá változott, mikor a dobok előtt ültem és Ashton mögöttem állva, a kezemet fogva játszotta el az egyik dalukat velem. Körülbelül egy órán át játszottak, amíg beállítottak mindent nekik, utána pedig amíg a koncert előtt volt egy kis pihenőjük, Ash megtanított nekem egy teljes számot, amit nem próbáltak el előtte, de mindenképp muszáj voltam addig ott ülni, amíg nem ment, és a göndör srác mellett csak úgy repült az idő, úgyhogy ezt nem is bántam.

- Na, hogy tetszettek a számaink? - kérdezte Calum lelkesen, miközben össze-vissza ugrándozott az öltözőjükben körülbelül fél órával a koncert előtt.

- Nagyon jók, főleg a harmadik, hát az valami elképesztő volt - áradoztam újra teljes embernek érezve magam. Címeket még nem tudtam, de nagyon reméltem, hogy ők megjegyezték, hogy aztán később meghallgathassam őket újra. A zene mindig segített, de sosem gondoltam, hogy az, ha én magam játszok ekkora hatással lehet rám.

- Igen, az a Youngblood volt - csillant fel Luke szeme. - Tudtam, hogy tetszeni fog neked!

- Na jólvan fiúk, indulás öltözni! - jött be egy stylist lány, azt hiszem Margaret volt a neve. Ő segített a fiúknak az időbeosztással, mindig bejött kiabálni, hogy épp mit kellene csinálniuk legalább tíz perce, én eddig nagyon jól elszórakoztam rajta/vele, és most is leült mellém, miután a fiúk elindultak az öltözködés hosszú folyamatának lépcsőin.

Mikor már teljesen készen álltak előttem, be kellett látnom, hogy Kellinnek igaza volt, ezek a srácok simán kisminkelték magukat. Ó, Kellin, csak gondolnom kellett rá, már csörgött is a telefonom. Facetime-on hívott az emlegetett szamár, én felvettem egy gyors beszélgetés erejéig.

- Helló Hoody, mi újság? - kiabált bele a telefonba.

- Semmi különös, Kellin, de ne kiabálj már, nem vagyok süket - vigyorodtam el rögtön. Akárhányszor éreztem magam rosszul az utóbbi napokban, Kellinre mindig számíthattam, állandóan felvidított valamivel.

- Nem? Pedig azt hittem már megsüketültél az őrjöngő kislányok sikolyaitól - kacsintott rám nevetve. - Jé, te mosolyogsz - jegyezte meg és rögtön kivirult az információtól. - Elképesztően csini vagy.

- Hoody? - sétált mellém Ashton és alaposan szemügyre vette a képernyő másik oldalán egy kanapén fetrengő srácot.

- Á, igen- kapott kisebb rohamot Kellin már annyitól, hogy meglátta Ashtont, és hirtelen ez lett a maximum szókincse.

- Ne hajolj már ilyen közel hozzá, hát elájul - toltam hátrébb a srácot, és reméltem hogy Kellin túléli a napot. Rengeteget beszéltünk, tudta, hogy mi a baj, mert mindent alaposan elmeséltem neki, de ő is mellettem állt, szerinte már túlzás volt amit Mikey csinált, de nem tudott ettől többet segíteni.

Már mind a három srác mögöttem állt, és próbáltak beleszólni minden hülyeséget a telefonomba, Luke épp a haját mutogatta neki, mivel valami új balzsamot használtak rajta és  eperillatú lett, és "elképesztően selymes", Calum egy fényképet mutogatott neki a telefonját a kamerám elé tartva, Ash pedig csak röhögött és azzal szórakozott, hogy fentről behajolt a képbe, olt hogy csak a haja látszott, de néha a szemei is belógtak a képbe. Kellin mindeközben a legnagyobb erőbefektetéssel nem kezdett el sikítozni mert alaposan végighallgatott mindenkit, de sejtettem, hogy amint letettem a telefont, rögtön hozzáfogott.

- Na látod Cal, pontosan ezért nem beszélek senkivel telefonon amikor a közelemben vagytok - világosítottam fel, két napja kimentem telefonálni, mert mind a házban voltak, és egyből különböző elméleteket kezdtek gyártani arról, hogy kivel beszélhettem.

- Jó, ez a srác tényleg nagyon odavan értünk, ez tény - vigyorgott Luke magabiztosan. - De most már induljunk, gyere, megmutatjuk a helyedet ahonnan majd - hadart Luke miközben sietve a színpad hátsó részéhez mentünk, de Ash egy jól irányzott ütéssel elhallgattatta.

- Ahonnan a legjobb kilátás nyílik ránk - vette át a helyét Ashton rám mosolyogva, és a vállamat átkarolva sétált mellettem amíg oda nem értünk. Miért akar ma mindenki engem rángatni ide-oda? Nem lenne elég csak azt mondani, hogy "Gyere, Lyla, erre megyünk"? Na mindegy.

- Ügyesek legyetek - kívántam sok sikert, és egy szoros öleléssel búcsúztam el Asthontól, majd sorban megölelt a másik két srác is.

Aztán történt valami, amire senki nem számított. Mikey megállt velem szemben, mint aki mondani akar valamit, de nem jön ki hang a torkán, én pedig nem mertem megszólalni, úgyhogy inkább csak néztük egymást, amíg szó szerint fel nem lökték a színpadra.

Mielőtt Ashton eltűnt a szemem elől, még odaszólt, hogy maradjak itt végig, és integetve a dobokhoz szaladt. Én oldalról láttam rá a színpadra, jobb oldalon álltam. Mellettem Michael, Luke majd Calum álltak a színpadon nagyjából egy sorban, Ashton pedig hátul foglalt helyet a doboknál, őrjöngő sikítozással fogadták az első ütéseit a lányok, és amikor alaposabban szétnéztem, rá kellett jönnöm hogy azért srácok is állnak a közönségben.

Az első néhány számot végig vigyorogtam, Mikey és Cal néha hátrafordultak Ashtonhoz, elképesztő volt látni, hogy mennyire beleélik magukat és mennyire jók. A számokkal még mindig hadilábon álltam, de a közönség néha hangosabban énekelt mint ők az összes kihangosítással együtt, ami egy régebbi számuknál, a Jet black heart-nál nagyon meghatott engem, ezt még én is ismertem és a közönséggel együtt énekeltem, miközben próbáltam nem elsírni magam.

- Most viszont evezzünk egy kicsit vidámabb vizekre - kiltott Ash a mikrofonjába, és felállt a doboktól. - Szeretnék egy kis segítséget kérni, ehhez a számhoz szükségem lesz egy másik dobosra - indult el a színpad jobb oldala felé Ash, és a kezét nyújtotta felém. Pár operatőrön, fotóson és biztonsági őrön kívül más nem tartózkodott ott, úgyhogy sejtettem hogy értem jött, és teljesen összezavarodva álltam előtte pár másodpercig. 

Sziasztok!

Ez a hét sajnos a hétfő kivételével egyáltalán nem úgy alakult, mint ahogy terveztem, de végre itt vagyok az új résszel. Legrosszabb esetben heti egy részt fogok hozni a hétvégén, mert akkor van csak szabad időm, de beleadok mindent!

Köszönöm a támogatást, kommenteket, szavazatokat, sokat jelentetek nekem, legalább van okom sietni és írni a továbbiakban is.:)