𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

▵Amikor felvidítanak▵

Q: mi lenne, ha reader chan bipoláris lenne, s a fiúk kezelésbe vennék, amikor látják rajta, hogy újra depressziós vagy maga alatt lesz?

┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Kaneki, Kuroo, Kageyama, Kacchan, Oikawa, Karma, Hide

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

Kaneki

Kaneki érezte, s látta is rajtad, hogy kezdesz kissé magadba roskadni, hiszen egyértelmű jeleit mutattad neki felé. Nem kerested őt, ha ő keresett pedig inkább egyedüllétre vágytál, mintsem, hogy vele légy. Így aztán egyik nap átment hozzád. A takaró alatt bujkáltál, s szomorú zenékkel sanyargattad magad. Kaneki leült ágyad szélére, s lerántotta rólad a takarót. Nem mintha érdekelt volna téged.. semmit nem reagáltál rá. Megsimította oldalad, de semmi. Adott volna arcodra egy puszit, de eltoltad magadtól. Kaneki óvatosan vette ki fülesedet.

"Add vissza" szóltál rá szomorkásan.

Már csak attól, hogy hozzá kellett szólnod, rosszul lettél és majdnem sírva fakadtál. Annyira érzékeny voltál, hogy csak arra vágytál, hogy magad légy és ne beszélj senkivel..

"Hé, (T/N) chan, nincs semmi baj" suttogta Kaneki, megfogta mindkét kezed és ölébe húzott. Szorosan ölelt, s hátadat simogatta. Finom puszikat adott fejed búbjára. "Tudom, hogy nem vagy jól, nem kell beszélnünk, vagy ilyesmi, csak hadd legyek melletted, ha szükséged van egy ölelésre, rendben?"

"J-jó.." nyöszörögted karjaiban.

"Elengedjelek?"

"Nem, jó ez így... a karjaidban.."

Megnyugtatott a jelenléte és kicsit jobb kedvre is derültél attól, hogy melletted volt. 

Kuroo

Kuroo eléggé nyugtalanul aludt az esti beszélgetésetek után. Végig azon kattogott, mi lehet veled. Akkor már aggódni kezdett, amikor szembesült vele, hogy suliba sem mentél. Nap végén átment hozzád. Berontott a szobádba. Az ágyadon ülve néztél animét és próbáltál elveszni annak a világába, mintsem abban, amiben jelenleg élsz és vagy...

"(T/N), minden oké?" kérdezte Kuroo kétségbeesetten.

"Jól vagyok, Tetsu.. csak egy kis magányra vágyom.." felelted, ő pedig leült melléd.

"Mit nézel?" 

"Egy szomorú animét" vágtad rá, s lecsaptad laptopod tetejét.

"Megint elő tört az az érzés?" firtatta Kuroo.

Aprót biccentettél.

"Mi miatt?"

"Elfáradtam, Tetsu" néztél rá könnyes szemekkel. "Úgy érzem nem vagyok jó barát, jó barátnő, jó tanuló, akire büszkék lehetnek a szüleim é-és.. annyi minden történt, alig bírom felfogni. Annyira igyekeztem mindig, de úgy érzem nem jutottam egyről a kettőre" fakadtál ki keservesen.

Kuroo megfogta a kezed és megpuszilta kézfejed.

"Tudod, hogy nevezik ezt az állapotot, amit érzel most?"

"Hogy?"

"Rajtad van a szar szemüveg és nem látsz tőle tisztán. Jó barát vagy és jó barátnő. Mindig mindenkivel törődsz, már-már túlságosan is. Mindig mindent megteszel, ami tőled telik és jutottál egyről a kettőre.. szeretjük egymást, itt vagyok neked. Ha nem lennék, akkor lenne igazad. Tudom, hogy elfáradtál és feladtad most egy picit, de megpihensz és tudom, hogy jól leszel. Mert te mindig felállsz a padlóról.. értesz?"