𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

◤Elérhetetlen ♡ Suga x Semi ◢

Megmutattad magad Sugának, aki köpni nyelni nem tudott. Nagyon tetszettél neki, főleg az ajkaid, amik kedvenc szájfényedtől csillogtak.

"Biztos jó leszek így?" firtattad kétségbeesetten végig mérve magad.

"Pe-persze, (T/N)" helyeselt Suga, majd nyelt egy nagyot. Megköszörülte torkát, hogy kicsit magabiztosabban hangozzon. "Ha nem reagál jól a vallomásodra, akkor szimplán egy idióta!"

"Köszönöm, hogy segítettél. Sokat jelent. Most pedig megyek, szurkolj nekeeem!"

"Hajrááá, (T/N)!"

Mosolyogva váltál el tőle és siettél a Shiratorizawához beszélni Semivel. A megbeszélt helyre érve, jobban mondva a suli belső terére a foci pálya lelátójához, láttad, ahogyan ott ül és türelmesen vár. 

"Sz-szia!" szóltál neki remegő hangodon, mire feléd fordult.

"Szia" viszonozta kevésbé lelkesen. "Te írtad nekem a levelet?" firtatta, mialatt kezében lengette a papír darabkát.

"I-Igen.. A nevem, (T/N).."

"Tudom ki vagy" állított meg hirtelen.

"Tényleg?" csillantak fel a szemeid.

"A Karasunóból, igaz?"

"Igen!"

"És mit szeretnél tőlem?"

"É-én, cs-csak.. elakartam mondani, hogy.. hogy.." dünnyögted érthetetlenül, annyira izgultál.

"Hogy?"

"Nagyon tetszel!" szaladt ki a szádon és szinte letámadtad szavaiddal.

Semi a szemed láttára tépte össze a papírod.

"Nem kedvelem a hazugokat. Ez most egy poén akarna lenni?" kérdezte ridegen, megvető arckifejezéssel.

"Nem, dehogy!" tiltakoztál azonnal. "Miért kérdezed ezt? Én.. őszinte vagyok!"

"Ohh.. nos, nem szokásom olyan lányoknak esélyt adni, akik nem látják, mi van az orruk előtt."

"Ezzel mire akarsz célozni?"

"Az a feladó a Karasunóból.. nem a fekete hajú, hanem a másik.. láttalak titeket. Annyira szurkoltál neki, amikor felment a pályára. Láttam azt is, hogyan ölelkeztek, mosolyogtok egymásra. Ahogy a haját próbáltad beállítani.. ez neked nem egyértelmű?"

"De, az. Ő a legjobb barátom már vagy ezer éve. Még jó, hogy gondoskodom róla."

"Ezt barátságnak hívod? Érdekes egy lány vagy az tény. Bárcsak rólam is így gondoskodna valaki.. nem akarok esélyt adni, hogy aztán később jöjj rá, mennyire szerelmes vagy abba a srácba" közölte veled, majd ellépett mellőled. "Különben is, alig tudsz rólam valamit, lehet kiábrándítottalak volna.." jegyezte meg utoljára, de te ott helyben lefagytál.

Sírva rohantál el onnét, egyből Daichihoz, hiszen ő ismeri a legjobban rajtad kívül Sugát. Amikor a háza elé értél lázasan csöngetni kezdtél, akár egy eszelős.

"(T/N)?" döbbent le Daichi, mikor meglátott.

"Beszélnünk kell" csuklott el a hangod, de próbáltad tartani magad.

Daichi aprót bólintott. Beinvitált a szobájába és elmesélted neki a történteket. Daichi elnevette magát.

"Igaza lehet" mondta Daichi bohókásan. "Ők ketten külsőre nagyon hasonlítanak, ha nem vetted volna észre."

"Na és? Annyira össze vagyok zavarodva. Most, hogy így visszautasított, már nem is vágyom utána.." 

"Mert talán igaza volt?"

"Nem volt!" ellenkeztél lázasan.

"Miért tagadod le?"

Ajkaid megremegtek, amikor az ajtó felé indultál, hogy távozhass.

"Nincs még egy olyan barátom, mint Suga. Fájna elveszíteni" közölted vele, majd eljöttél tőle.

Otthon leperegtek a közös emlékeitek Sugával. Igazából mindig törődtetek egymással, mindig fontos volt, hogy támogassátok a másikat, legyen az bármilyen nehéz. Néha az ember nem gondol bele, mennyire fontos számára a hozzá legközelebb álló személy. Hogy mennyire mély érzéseket táplál iránta, amiket már szinte természetesnek vesz..

.. erre pedig te is rájöttél.

Rá következendő nap kerültél mindenkit a fiú röpi csapatból. Jóban voltál velük, de nem akartad, hogy viccelődjenek azon, hogy kikosaraztak vagy csak hogy felhozzák a témát. Így suli után a cseresznyefán ülve, zenét hallgatva azon gondolkoztál, milyen is lenne Sugával járni, de végtelenül féltél attól a kimeneteltől, hogy esetleg.. elhidegültök egymástól és sosem lesztek többé barátok. Még is, vonzott a gondolat, hiszen.. mindig is helyesnek gondoltad, most pedig végképp.

Suga levette fejhallgatód.

"Miért kerülsz?" vont kérdőre és egész közel hajolt arcodhoz, választ várva.

"É-én.. csak.. felsültem és ennyi" vallottad be őszintén.

"Ohh, sajnálom. Vagy is annyira nem."

"Ha?"

"(T/N), elhatároztam magam. Mégpedig őszinte leszek hozzád."

"Whoooaaa, lassíts!" szóltál rá. "Miről akarsz beszélni?"

"Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy hasonlóan érzek, mint te Semi iránt..?"

"Igen.. na és?"

"Ne aggódj, engem sem szeretnek viszont."

"Kiről is van szó egyébként?"

"Ohh.. egy lányról, aki könnyen szerelembe esik, aki néha bohókás, még is mindig számíthatok rá, aki ha beteg vagyok a kedvenc dolgaimmal állít be, aki mindig aggódik értem és szurkol nekem.."

Egyre nehezebben vetted a levegőt.

"Aki mindig mellettem áll" mondtátok ki egyszerre, egymás szemeibe nézve. 

Suga elnevette magát, ahogyan te is.

"Semi felnyitotta a szemeim.." 

"Miről is?"

"Hogy.."

"Hogy?"

"Nem mondhatnánk ki egyszerre, Suga?"

"De."

Elszámoltatok háromig, majd kikiáltottátok.

"Szeretlek."

Suga szívéhez tette kezét.

"Hála az égnek, már féltem, hogy nem ezt fogod mondani!"

"Rájöttem, hogy mindig is te voltál az, akit.. szerettem, csak annyira természetes volt, ahogy bántunk egymással és.. félek egy kicsit, úgyhogy kérlek, ígérj meg valamit!"

"Ennek örülök. Bármit. Mondd!"

"Sose, hagyj el. Mindig maradj a legjobb barátom és.. a szeretőm!"

"Szeretőd?" nevette el magát. "Rendben. Megígérem!"

"Tutira?"

"(T/N), elég a beszédből, csak engedd, hogy végre megcsókoljalak!"

Aprót bólintottál, Suga pedig egyből lecsapott ajkaidra. Szíved fájdalmasat dobbant közben. Ez a csók pecsételte meg sorsotokat, hiszen végleg átadtad magad neki. Ekkor tudtad, hogy végtelenül, reménytelenül belé szerettél.