Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Gyerünk, Todo. Játszunk már! Ez nem akkora tudomány! Segítek megtanulni" szóltál morcosan barátodra, forgatva szemeidet.
Ellógtatok egy órát a suliban és az egyik közeli sport pályára menekültetek, ahol volt egy kisebb csarnok, ahol lehetőség adódott pingpongozni, vagy játszani, viszont Todoroki bénának vallotta magát a pingponghoz és dacosan ellenkezett veled.
"Nem. Utálom azt a játékot, vagy sportot vagy hogy csúfolják!" közölte határozottan.
"Ha játszunk utána azt kérhetsz tőlem amit csak akarsz" ajánlottad fel neki, mire elmosolyodott.
"Miért nem ezzel kezdted?"
Csak grimaszoltál válaszképp. Végül beálltatok játszani végig magyaráztál, bemutattad a szervát, majd játszani kezdtetek, de Todoroki ott helyben lefagyott. Olyan volt mint akár egy robot, üres arckifejezéssel bámult, kezében ott volt az ütő, de nem mozdult. Végül felvette a labdát és szervált volna, de a labda helyett az ütő repült el melletted. Komolyan kihajította a kezéből.
"BAKAAAAAAAAA" kiáltottál rá. "A labdát kell elütni nem az ütőt! Az előbb magyaráztam el és még meg is mutattam!"
"Nincs érzékem hozzá" vonta meg a vállát.
Elkezdtél hisztizni.
"Miért vert meg a sors egy ilyen baráttal aki minden sportban bénaaa?" fakadtál ki.
"Miért vert meg a sors egy ilyen dráma királynővel?" vágott vissza Todoroki.
"Tch, nem lesz az amit te akarsz!"
"Tch, nem lesz az amit te akarsz!" utánzott előszeretettel, mire seggbe rúgtad.
"Hagyd abba, Todo!"
"Hagyd abba, Todo!"
És ez így folytatódott tovább az örökké valóságig. Talán nem kellett volna erőltetni azt, amit annyira nem is akart.
Kacchan
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
