Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Legelső találkozás•-

-Valami gond van?-Mikor felnéztél a hang irányába egy mosolygós,szürkés hajú fiúval találkozott a tekintetetek.

-Hát öhm...-Nem bírtál megszólalni, inkább a szemeddel jelezted,hogy mi a borús hangulatod oka. Szerencsére az ismeretlen hamar felfogta a helyzetet, és továbbra is jókedvűen vette le neked a kívánt ételt.

-Ez kellett,ugye?-Nyújtottá át neked, mire bólitva átvetted és a kosaradba tetted azt.

-Köszönöm!-Hajoltál meg előtte, és egy "Igazán nincs mit" után elváltak az útjaitok.

Tsukishima Kei:

Már megvettétek (L/Bnő/Név)-el a mozijegyeteket a Jurassic World-re, a legjobb barátnőd pedig felajánlotta,hogy amíg te elmész mosdóba, megveszi nektek a popcornt, s így is lett. Kicsit sietnetek kellett,de végül pont beértetek a film kezdésére csakúgy, mint egy szemüveges fiú. A kb 10 perces folyamatos reklámok közben elmotyogtál magadban egy "Hülye reklámokat", mire a fiú a szeme sarkából rádnézett.

-Tch, kezdődjön már...-Úgy látszott,hogy ő is már az idegesség határain van, mikor pedig végre elkezdődött a film immáron nyugodtabban lélegeztetek fel, (L/Bnő/Név) pedig ezt mosolyogva nézte végig.

Mikor vége lett a filmnek és felkapcsolták a fényeket az emberek nagy része már kint volt, láthatólag pedig nem igazán tetszett nekik a film. A te vigyorod viszont letörölhetetlen volt, az előtted sétáló szőke fiúéval egyaránt, habár ő ezt egyáltalán nem mutatta ki. Hazafele drága legjobb barátnőd folyamatosan szóba hozta őt, ami miatt párszor kupán is vágtad, hiszen sokszor jegyezte meg, hogy nagyon egy hangon voltatok.

-Lehet,hogyha legközelebb találkoztok elkéri a számodat!~

-Kötve hiszem,hogy lesz legközelebb. Az meg még valószínűtlenebb, hogy elkéri a számomat, (L/Bnő/Név). Alig beszéltünk pár szót!-Oktattad ki a melletted haladó lányt aki ezekre a szavaidra talán nem is figyelt igazán.

Yamaguchi Tadashi

Éppen ebédszünet volt, te pedig úgy döntöttél, hogy kimész kicsit levegőzni az udvarra. Kezedben tartottad kedvenc innivalódat, amibe néha-néha belekortyoltál. Leültél az egyik lépcsőre,ahol úgy gondoltad, nem leszel senkinek sem útban, egy arra repülő röplabda viszont mégsem úgy gondolta.

-Vigyázat!-Kiáltotta egy fiú, de már késő volt, a labda telibekapta az arcodat, és az innivalódat is kiejtetted a kezedből. Az előbbi fiú sietve rohant oda hozzád, és kétségbeesett arckifejezéssel tanulmányozta,hogy épségben vagy e.-Sajnálom! Ugye jól vagy?!

-Persze...-Motyogtad, a következő oillanatban viszont eleredt az orrod vére, és elkezdtél szédülni is. Mikor ránéztél az "elkövetőre" egy szeplős fiút láttál meg, aki rögtön felajánlotta,hogy elvisz téged a gyengéledőre. Mikor megérkeztetek az ismeretlen leült egy székre, és addig el nem ment onnan, amíg el nem maradt a vérzés, és jobban nem lettél.-Mostmár teljesen jól vagyok, köszönöm,hogy elkísértél.-Villantottál felé egy mosolyt, mire megint csak előjött az aggodó tekintete.

-Tényleg sajnálom, nem akartam...

-Nem, semmi baj sincsen! Amúgy én [Teljes Név] vagyok.

-Yamaguchi Tadashi.-Vett elő immár ő is egy nyugodtabb mosolyt.

Kozume Kenma