Váratlan pillanat |✓|

》39.fejezet - Váratlan Kanada》

Másnap indultunk tovább. Shawn, Rach és én nagyon izgatottak voltunk. Kanadában nőttünk fel (igaz én csak félig), és már nagyon hiányoltuk a megszokott környezetet. Talán ez volt a legjobb hely, ugyanis Shawn és Rach hazatérhettek.

-Minden oké? - kérdezte tőlem Johnson. - Nagyon idegesnek tűnsz.

-Csak régen találkoztam a Mendesek anyukájával és... ja - mondtam.

-Erről én nem is tudtam. Te... - kapta fel a fejét Gilinsky is.

-Kanadában éltem, mielőtt kilenc évesen Magyarországra költöztünk - bólintottam.

-Ja és így... - bólogatott Matt.

-Igen, így ismerkedtünk meg - bólintott Shawn.

-Azért öt éves korotok óta sok minden változott - utalt Nash arra, hogy már egy párt alkotunk.

-Hát, igen - néztem le mosolyogva az összekulcsolt kezünkre, aztán Shawnra, aki szintén engem figyelt.

-Hogy bírtátok ki egymás nélkül? - kérdezte Aaron.

-Mondhatni sehogy. Én két éven keresztül minden nap sírtam - mondtam.

-Mondanám, hogy én is, de hazugság lenne. Egészen máshogy reagáltam arra, hogy nincs többet Maya - mondta Shawn. - Nyílván szomorú voltam. Majdhogynem depressziós. Azután a nap után, miután Mayáék elköltöztek, szinte senkit nem engedtem magamhoz közel. Aztán 16 évesen, amikor befutottam, nekiálltam keresni. Csak őt kerestem. Minden emberben őt láttam és mégsem.

-És most nyáron a sors úgy hozta, hogy találkoztatok - mondta Sophie mosolyogva.

-És Shawn első látásra beleszeretett Mayába - tette hozzá Rach vigyorogva.

-Ez így volt - bólintott Shawn, mire mosolyogva a mellkasának dőltem.

Így utaztunk tovább. Én elaludtam az út felénél és csak akkor ébredtem fel, amikor Shawn elkezdett szólongatni.

-Maya... egy perc múlva ott leszünk - suttogta, miközben a karomat simogatta.

Kinyitottam a szemem, amit azonnal megbántam, ugyanis a nap pont oda sütött.

-Na, most megvakultam - morogtam, miközben a szememet dörzsöltem.

Elfordítottam a fejem és Shawn mellkasába fúrtam a fejem.

-Ne aludj vissza Maya - mondta kedvesen nevetve.

-Nem terveztem, de a hülye nap belesütött a szemembe - nevettem el magam.

Végül felemeltem a fejem és Shawn szemébe néztem, ami úgy csillogott az izgatottságtól, mintha egy csillag lenne.

-Mi az? - kérdezte mosolyogva, ugyanis még mindig a szemébe néztem.

-Semmi. Csak a szemed annyira csillog, mintha egy csillag lenne - mosolyodtam el. - Szeretem a szemed. Az mindig mosolyog.

-Kösz, szívem. Én is a tied - nevette el magát.

-Olyan hülye vagy - ráztam meg a fejem nevetve és abban a pillanatban megálltunk.

A gyomrom egy pillanat alatt rándult össze. Izgatott voltam. Egy hotel mellett álltunk meg, de kilépve a buszból lenyűgözött a táj.

-Mi most... - kezdtem Shawn felé fordulva.

-Igen - mosolyodott el. - Üdvözöllek újra itthon.

-Uramisten - kaptam a szám elé a kezem és bekönnyeztem.

-Szívem, minden oké? - ölelt át Shawn.