Váratlan pillanat |✓|

》42.fejezet - Váratlan utolsó fellépés》

Annyi ihletem volt, hogy mit írhatnék a "színdarabhoz", hogy hirtelen azt se tudtam honnan kezdjem.

Végül úgy gondoltam, hogy az ÖSZTÖNre bízom ezt. És nekiálltam írni.

Shawn egy órával később lefogta a kezem.

-Fájni fog a kezed szívem - nézett mélyen a szemembe.

Igaza volt, mert abban a pillanatban megéreztem a fájdalmat a kezemben, amit az írás okozott.

Shawn meglátta a fájdalmat a szememben, úgyhogy a bőröndjéből előkapott egy fáslit.

-Van nálad fásli? - kérdeztem picit döbbenten.

Shawn egyelőre nem válaszolt, csak egy másik zsebből előhúzta a kenőcsöt, amit mindig használtam, hogy enyhítse a fájdalmat.

-Még krém is van nálad? - kérdeztem döbbenten.

-Még amikor utoljára voltál nálunk kiskorodban, be volt kötve a kezed, de mi levettük - kezdte, miközben letérdelt elém és elkezdte bekenni a kezem. - Emlékszel? - nézett fel rám, mire bólintottam. - És otthagytad. Tegnap találtam meg a szobámban és gondoltam szükséged lehet rá - Shawn szépen bekötötte a kezem. Jó szorosan, de mégsem annyira, hogy elszorítsa a kezem. - Kész - nézett fel rám újra.

-Köszönöm - csókoltam meg.

-Nincs mit szívem - mosolyodott el. - Hogy állsz vele? - kérdezte.

-Egész jól - mosolyodtam el. - Még egy kicsi kell és befejezem.

-Viszont most ne. Hagyd, hogy kicsit múljon a fájdalom - fogta meg a kezem, amikor újra felvettem a tollat. - Gyere, menjünk inkább sétálni egyet.

-De... - kezdtem, aztán átgondoltam. - Jó, menjünk.

Felálltam a székről, majd kinyújtóztam egy picit. Azonnal felszisszentem, ugyanis reflexből a csuklómat is hátrahajtottam.

Végül Shawn kezét megfogva elindultunk. Úgy terveztük, hogy lemegyünk a tengerpartra, de a srácok megláttak minket.

-Mi történt a kezeddel? - jött oda aggódva Cam.

-Csak sokat írtam - nyugtattam a bátyámat.

-Biztos? - kérdezte még mindig aggodalmas hanggal.

-Cameron, ha valami történt volna elmondanám - fogtam meg a vállát. - Nyugi jó?

-Jó - bólintott kifújva a bentartott levegőt.

Cameronon látszott, hogy még mindig aggódik, de láthatóan nyugodtabb lett, mikor Shawn is megerősített, hogy csak sokat írtam.

El sem tudom képzelni, hogy vajon mit mondott volna, vagy csinált volna, ha tudott volna a Shawn szülinapján történtekről.

Aznap végül csak úgy jutottunk le a partra, hogy az egész csapat lement. De nem volt vele gond, mert én így is nagyon örültem neki.

Másnap persze izgatottan keltem. Még a fellépés előtt be kellett fejeznem a forgatókönyvet, de Shawn azt mondta aludjak már egy picit még, simán megcsinálom. Ja, igen. Kb. 6:19 volt😅.

Végül visszafeküdtem mellé, de nem tudtam visszaaludni. Shawn viszont átölelve újra elaludt.

7:00-kor aztán újra kimásztam mellőle, ő pedig felsóhajtott. Tudta, hogy tovább nem tarthat vissza, így ő is felült az ágyban.

Shawnnak igaza volt, nem tartott sokáig megírni a befejezését. Már nagyon izgatott voltam.

Reggeli után elmentünk lefénymásoltatni pár példányban az irományomat. Direkt nem írtam hosszú dolgot, hogy a szereplők meg tudják tanulni.

Átadtam a többieknek a saját példányaiknak. Johnson nevetve olvasta végig, Gilinsky pedig felsóhajtott, mikor látta, hogy mit kell csinálnia.

Végülis gyorsan telt az idő a fellépésig. Talán túl gyorsan is. Sokat gyakoroltunk és mindenki élvezte. Mindenki rontott, de csak nevettünk rajta.

És végül elérkezett az idő.

-Sziasztok srácok! - rohant fel Cameron a színpadra, mire a közönség sikítozni kezdett.

Cam feltette a kezét, mire mindenki elcsendesedett.

-Mint tudjátok, ez a turné utolsó állomása ezen a nyáron és legközelebb kitudja mikor lesz. Ezért szerettünk volna egy különleges előadást csinálni nektek. De először is itt van velem Nash Grier, - mondta Cam és Nash felszaladt hozzá a színpadra - Hayes Grier, Jack Johnson, Shawn Mendes, Jack Gilinsky, Aaron Carpenter, Maya Dallas, Matthew Espinosa, Rachel Mendes, Sophie Sartorius és Jacob Sartorius!

Aki hallotta a nevét felszaladt a színpadra. Hatalmas közönség gyűlt össze az utolsó fellépésre és mindenki izgatottan figyelt minket. Jó volt végignézni a közönségen.

-Az elejére egy különleges dolgot terveztünk, amihez szükségünk van tíz lányra - mondta Nash, mire mindenkinek a keze felröppent a magasba.

-No nem egyszerre - nevette el magát Matt. - Az első legyen az a szürke, Roxfortos pólós lány, barna, konytba kötött hajjal - mutatott egy harmadik sorban álló lányra. - Igen, igen. Gyere csak. Engedjétek át!

A tömeg egy kis sávban szétnyílt és a lány remegő lábakkal közeledett a színpad felé. Matt leugrott a színpadról és felsegítette a lányt a színpadra, majd ő maga is visszamászott.

-Mi a neved? - kérdezte Nash és a lány szájához tartotta a mikrofont.

-Sabrina - mondta a lány remegő hangokkal.

-No, ne félj. Nem harapunk - nevetett Aaron. - Szerencsés vagy, ugyanis te vagy az első, aki velünk hülyülhet egy szám erejéig, vagy énekelhetsz. Mit szeretnél?

A lány végül hülyült egyet a srácokkal. Boldogan ment le, miután kapott egy csoportos ölelést. Ezután persze mindenki szeretett volna feljönni a színpadra.

Minden lány boldogan jött fel a színpadra, akit a srácok kiválasztottak.

-Hadd én válasszam ki az utolsót! - szóltam. A srácok bólintottak, így megkaptam a mikrofont. - Van itt magyar lány? - kérdeztem.

A terem végében két kéz volt fent.

-Gyertek csak! - mosolyodtam el.

A lányokat nem láttam, de azt igen, hogy furakodnak át a tömegen. Amikor a színpad elé értek ledöbbentem.

-Dóri? Hanna? - néztem a két mostoha húgomra.

-Szia Maya - mosolyodott el Hanna.

Felhúztam őket a színpadra és ölelésbe zártam mindkettejüket.

A lányok énekeltek a srácokkal, majd mielőtt lementek volna a színpadról Rach levezette őket a színpad mögé a kérésemre.

A srácok, akik nem szerepeltek félreálltak és kezdetèt vette a színdarab.

Vagyis csak volna, mert ahogy a színpad széléhez mentem, beleakadt a lábam egy vezetékbe, amit előtte nem vettem észre és leestem a színpadról (ami megjegyzem elég magas volt). Szerencsére a fejemet nem vertem be, viszont a vállamra estem.

Shawn azonnal leugrott a színpadról. Nem bírtam felülni a fájdalomtól, majd elkezdett sötétedni a világ.

Az utolsó, amit hallottam, hogy Shawn idegesen felkiált:

-Hívjátok a 911-et!

Majd elsötétedett az egész...

♡♡♡♡♡♡♡♡
Ne haragudjatok, hogy így itt hagylak titeket😂 Imádok ilyen befejezéseket írni❤
Holnap megtudjátok, hogy mi történt Mayával❤❤
♡♡♡♡♡♡♡♡