》3.fejezet - Váratlan hívás》

2.3K 102 109
                                    

-Nagyon - tettem hozzá és kiléptünk a repülőtérről.

Apa bérelt egy... kisbuszt (tudjátok ilyen 8-9 személyest😅) és miután beraktuk az összes csomagunkat a csomagtartóba (hozzáteszem, hogy nem fért be az összes, szóval mindenkinek az ölében volt legalább egy bőrönd), végre elindultunk a nyaralóba.

Kb. 10 perc kocsikázás után megérkeztünk. Hatalmas épület volt.

-Hű... - tört ki belőlem.

-Megérkeztünk - nézett hátra anya, miközben apa leállította a kocsit.

Na, most. A nyaraló két szintes volt. Tehát magasságra is elég nagy volt. De szélességre is. Ha bementél egyből egy hatalmas... hogy is mondjam... előszoba fogadott. Az előszoba befejezéseként ott volt egy lépcső, amely az emeletre vezetett. Na, de az előszobából jobbra nyílt egy étkező és balról pedig a konyha. Ha a lépcső mellett elmentél, egy kis folyosó vezetett a hatalmas nappaliba.

Még mindig az előszobában álltunk, amikor az emeleten kinyílt egy ajtó és kirohant egy lány. Levettem a napszemcsimet és jobban megnéztem magamnak. Eltátottam a számat, a lány pedig nevetve futott le a lépcsőn és a nyakamba ugrott. A legjobb barátnőm (szintén még Canadából) volt az.

-Jézusom Rachel... Régen láttalak. Mizu veled? - hadartam.

-Ííp... annyira hiányoztál Maya! Shawnnal rengeteget beszélgettünk rólad. Mindannyiunknak nagyon hiányoztál. Képzeld van barátooom! - hadarta egy oktávval magasabb hangon.

-Komolyan? - nevettem el magam, miközben Rach felfelé húzott a lépcsőn.

-Aha! A neve Cameron Dallas! - mondta és a szobába érve összevissza kezdtünk ugrálni.

-Neee - nevettem.

-Deee - nevetett ő is. - És imádoooom.

Na, igen. A legjobb barátnőm Rachel Mendes, Shawn húga. Mindössze egy évvel fiatalabb nálunk, de észre sem vesszük a kor különbséget. Gyorsan üzentem egyet Shawnnak, hogy: "Találkoztam a húgoddal, kösz a telefonszámot".

-És veled mizu? Mesélj Maya, mert kíváncsiiii vagyook - húzta el az i és az o betűket.

-Semmi különös. De komolyan. Kilenc évet végig unatkoztam - dőltem le az ágyra.

-Az nem jó. Ijj, olyan rossz, hogy itt hagytál. Shawn is szomi volt - mondta szomorúan.

-Nekem is nagyon hiányoztatok. Ajj Rach vissza akarok költözni. Elegem van a magyar sulikból, veletek akarok lenni - öleltem át szomorúan.

-Nekem is sokkal jobb lenne - ölelt vissza Rach.

Nem tudom, hogy meddig ültünk ott Rachellel, de arra eszméltünk fel, hogy megszólal a telefonom csengőhangja.

Gyorsan felkaptam.

-Igen? - szóltam bele.

-Szia Maya. Most láttam, hogy írtál. A... - kezdte Shawn, de Rach beleordított a telefonba.

-Most megzavartad a lelkizésünket Shawn! Ezt még visszakapod! - fenyegette meg a bátyját.

Kihangosítottam természetesen, hogy hallhassuk Shawn válaszát.

-Hogy mit csináltok? - nevetett fel Shawn.

-Lelkizünk Shawnie - nevettem el magam.

Rachel elnevette magát a beceneven.

Váratlan pillanat |✓|Where stories live. Discover now