Váratlan pillanat |✓|

》17.fejezet - Váratlan utazás》

Egy héttel később Cameron egy lehetetlen ötlettel állt elő. Mindenki más helyen volt ezért a csoportba üzent.

Dallaska🙈: Mindenki a nappaliba! Beszélnünk kell.

Mi Shawnnal éppen sétálni mentünk, mert unatkoztunk. Senki sem gyanított semmit, hogy néha miért tűnünk el Shawnnal. Nem foglalkoztunk az üzenettel, mármint olyan szempontból, hogy nem válaszoltunk rá. Csak megfordultunk és kézen fogva visszasétáltunk.

Mielőtt bementünk gyors csókot váltottunk és elengedtük egymás kezét.

-Ugye nem kezdtétek el nélkülem? - huppantam le Rachel mellé.

-Meg nélkülem - ült le Shawn az egyik fotelbe.

-Nyugi, mindenkit megvártunk - nyugtatott minket Cam. - Szóval... azon gondolkodtam, hogy mivel már képtelenek vagyunk kitalálni, hogy mit csináljunk, elmehetnénk valahova máshova. Ki tart velem?

-Én mindenképp - mondtuk egyszerre Rachellel.

-Nekem haza kell mennem - tárta szét a kezét Jacob.

-Nekem is, de majd visszajövök valószínűleg - vakarta meg a fejét Aaron.

-Hiányolom Skyt. Úgyhogy én hazamegyek egy hétre legalább - gondolkodott el Hayes.

-Én veletek tartok - mosolyodott el Nash.

-Ahova ő megy, oda én is - nevetett fel Sophie Nashre utalva.

Nash Sophiera nézett.

-Ez édes volt Sophie - mondtam mosolyogva.

-De még mennyire - kacsintott Nash Sophiera, aki ettől elpirult.

Shawnra néztünk. Már csak ő volt kérdéses.

-Miért ne? - kérdezte Shawn mosolyogva.

Elmosolyodtam. Örültem, hogy ő is jön velünk.

-Nagyszerű! Akkor nekiállok helyet keresni - mosolygott Cam.

Mindenki szétoszlott. Csak Nash, Jacob és Sophie maradt. Én is elindultam, de még hallottam az első mondatot.

-Most kaptalak vissza és már elveszítelek? - kérdezte Jacob.

Jobbnak találtam felmenni a szobámba. Amint beléptem a szobámba, ledőltem az ágyra. Csak pár percig feküdtem, amikor Shawn berontott.

-Azért légyszíves hagyd az ajtót a helyén - mondtam felé sem nézve.

Shawn nem szólt semmit csak becsukta az ajtót és konkrétan rámdőlt.

-Shawn ez fájt - mondtam fájdalmas arccal.

-Bocsi - motyogta a nyakamba.

-Semmi baj - mosolyodtam el és nekiálltam piszkálni a haját.

-Esküszöm, hogy imádom, amikor ezt csinálod - nézett rám.

-Mármint? - kérdeztem vissza.

-Amikor piszkálod a hajam - mosolyodott el.

-Tudod Shawn... - ültem fel - valójában én is imádom - nevettem el magam.

Shawn elfeküdt az ágyon a fejét az ölembe hajtva.

-Olyan fura... - kezdte.

-Mi? - kérdeztem.

-Sosem hittem, hogy mi egyszer itt fogunk ülni egy párként.

-Ezzel nem vagy egyedül - mosolyodtam el.

-Nagyon hiányoztál.

-De most itt vagyok. És te is. Ennél nem lehetne szebb.

-Talán - mosolyodott el.

Feljebb ült és megcsókolt.

-Tévedtem - suttogtam, amikor szétváltunk levegő hiány miatt.

-Szeretlek - mosolyodott el.

-Én jobban - mosolyogtam vissza.

Shawn felnevetett. A falnak döntve a hátunkat ültünk. A fejemet a vállára hajtottam.

Tippem sincs, hogy mennyi ideig ültünk ott, de gondolkodásunkból Cameron rántott ki. Berontott a szobámba.

-Me... hát itt mi van? - nézett furán ránk.

-Legjobb barátos lelkizés - hazudtam.

-Aha... na, mindegy - rázta meg a fejét. - Ja, megvan a hely!

-Uu, hova megyünk? - ugrott Cam hátára Rach.

-Egy hotelbe, valahol egy erdő közelében, meg... mittomén', de tökéletes hely pihenni, meg kalandozni, meg satöbbi - magyarázta a bátyám.

-Aha... - jött be Nash és Sophie.

-És mikor? - kérdezte Sophie.

-Holnap - vágta rá Cam.

-Oké, akkor menjünk pakolni - javasolta Shawn.

Mindenki elvonult pakolni. Tulajdonképpen itt már nem is történt nagyon sok. Mindenki összepakolt. Shawnnal sajnos aznap többet nem tudtam kettesben lenni, így csak chaten beszélgettünk.

Másnap viszont elérkezett az utazás, illetve a búcsozkodás pillanata.

-Hát, akkor egy hét múlva valahol tali. Addig beszélünk a csopiban - köszönt el Cameron mindenkitől.

-Így van - mosolygott Aaron és fiúsan megölelte őt.

-Na, akkor szia - ölelte át Jacob Sophiet.

-Majd még találkozunk öcsi - mosolygott Sophie Jacobra.

Jó volt őket nézni.

-Szükségem van egy öcsire - szólaltam meg hirtelen.

-Vidd Hayest - legyintett Nash.

Mindenki felröhögött én pedig csak boldogan kitártam a karom a kisebbik Grier felé.

-Felőlem - vont vállat Hayes és mosolyogva megölelt. - Mindenesetre jobb nagytestvér leszel, mint Nash - motyogta.

Felnevettem és magamhoz szorìtottam.

-Megpróbálok jó? - kérdeztem még mindig nevetve.

-Jól van - nevetett ő is.

Elengedtük egymást, aztán mindenki elindult valamerre, ugyanis, amíg én és Hayes megbeszéltük, hogy ezentúl testvér-félék leszünk, mindenki elbúcsúzott mindenkitől.

Mi hatan (Sophie, Nash, Rachel, Cameron, Shawn és én) elindultunk a vasútállomás felé.

-Nem rossz nektek, hogy közülünk mindenki egy párt alkot? - fordult hátra Sophie.

Shawnnal összenéztünk, amolyan "ha ők azt tudnák" típusban, aztán én válaszoltam.

-Miért lenne rossz? Elvagyunk mi így is - mondtam.

-Ez így van - helyeselt Shawn.

-De most komolyan srácok - fordult hátra Rachel is.

-Komolyan nem érezzük magunkat rosszul - nevetett fel Shawn.

Többet nem beszélgettünk nagyon, és a többiek sem fordultak nagyon hátra, szóval Shawnnal foghattuk a kezünket, aminek nagyon örültem.

A vonat utat szinte végig aludtam, csakúgy mint Shawn. De szerintem mindannyian aludtunk legalább egy picit.

A hotelhez nem kellett sokat sétálnunk. De amikor odaértünk olyat láttunk, ami mindenkiből ugyanazt a reakciót váltotta ki...

♡♡♡♡♡♡♡
Van tippetek, hogy mit láthattak a srácok?😏
Tudom, hogy nagyon későn hoztam, de meg tudtam volna kukulni ma, olyan sok dolgom volt. Tudom, hogy nem ez volt a legizgalmasabb rész (sőt az eddigi legunalmasabb szerintem), de sajnos komolyan nem tudtam mit írni, hogy bevezessem nektek a követvező eseményeket, amik tuti elnyerik a tetszéseteket❤
Holnap valamikor rész😘
♡♡♡♡♡♡♡