Váratlan pillanat |✓|

》22.fejezet - Váratlan békülés》

Tizenkét perc alatt tudta csak átküldeni a gépem Cameronnak a videót, egyrészt a fájl mérete miatt, másrészt a hotelben nagyon rossz volt a wifi. Nem csoda, hiszen Katherina-kur... na értitek, ott dolgozott (vagy dolgozik. Nem tartjuk a kapcsolatot, akármilyen csoda is😂).

-És most mit csináljunk? - kérdezte Shawn.

-Nem tudom - csuktam le a laptopomat.

Hátradőltem az ágyon. Shawn átölelt és becsukta a szemét. Elmosolyodtam rajta. Szegény nem sokáig "pihenhetett", mert Sophie berontott a szobába.

-Lejöttök a partra? - kérdezte. - Többet nem bújkálhattok előlünk - tette hozzá.

Shawn a fejére tette a párnát. Mosolyogva felültem.

-Szerintem mindjárt megyünk - bólintottam.

-Mi van Shawnnal? - kérdezte Sophie.

-Nem tudom. Talán csak fáradt - néztem a mellettem fekvő Shawnra.

-Akkor majd lent találkozunk egy órán belül - mosolyodott el, majd kiment.

-Nem akarok lemenni. Aludni akarok - motyogta Shawn, amikor egyedül maradtunk.

-Ennyire fáradt vagy? - kérdeztem.

-Aha - motyogta.

Visszafeküdtem mellé. Shawn újra átölelt. Csendben feküdtünk. Nem kellett 10 perc, hogy Shawn aranyos szuszogását halljam. Elaludt. Nem volt szívem felkelteni, ezért csak feküdtem mellette és a plafont néztem.

Fél óra múlva, már muszáj volt felkeltenem, ugyanis magától maximum este kelt volna fel.

-Shawn... - kezdtem suttogva szólongatni. - Drága, egyetlenem. Fel kéne kelni.

Végig simítottam az arcán. A következő pillanatban elkezdett ébredezni. Amikor kinyitotta a szemèt, azonnal vissza is csukta és a kezét a szeme elé kapta.

-Picit fényes van - motyogta, mire felnevettem.

-Nyár van. Nappal van. Mire számítottál? - nevettem.

-Most keltem - mosolyodott el, aztán lassan elvette a kezét a szemei elől.

-Gyere, mert le kell mennünk a partra - keltem fel az ágyról.

-Mennyit aludtam? - kérdezte, miközben felült.

-Fél óra. Többet sajnos nem hagyhattam - mosolyogtam, miközben előkerestem a fürdőruhámat és a strandolós ruhámat (egy lenge ruha).

-Lehetetlen - dőlt hátra újra az ágyon.

-Mi? - kérdeztem.

-Nem tudom. Sok minden - vonta meg a vállát.

Nevetve bementem a fürdőszobába és felöltöztem.

Kiérve Shawn már a törölközőjével a vállán várt.

-Mehetünk? - kérdeztem.

-Persze - bólintott.

Lementünk a lépcsőn és kimentünk a partra. A többiek már a homokban ültek, így odasétáltunk hozzájuk.

-Hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte Sophie.

-Shawn elaludt és nem volt szívem felkelteni - vontam meg a vállam.

-Nem csodálom - nevetett fel Rachel. - Mármint hogy elaludt.

Cameron felé fordultam. Engem nézett. - Beszélhetnénk?

-Beszélnünk kell! - mondta ezzel egy időben Cam.

Cameron felkelt és elindultunk a parton. Lassan sétáltunk.

-Figyelj - szólaltunk meg egyszerre, aztán elhallgattunk.

Beharaptam a számat. Végül Cameron kezdett el beszélni.

-Láttam amit küldtél... és... tulajdonképpen nem is az a bajom, hogy együtt vagytok - kezdett el hevesen gesztikulálni. - Nekem az a bajom, hogy nem mondtad el! Titkoltad! És ez fájt. Azt hittem, hogy te is érzed, hogy bármit elmondhatsz nekem. De nem! Titkoltad! Azt hittem tudod, hogy meghallgatlak és segítek. De nem! Titkoltad! Azt hittem érzed az erős köteléket köztünk. De nem! Titkoltad! Azt hittem, hogy lelkitársak lettünk. De nem. Te eltitkoltál valamit előlem! Miért? - fordult felém idegesen.

-Én... én féltem, hogy hogyan reagálsz. Nem akarlak megbántani. Érted? Nem akarlak szomorúnak látni! Az nekem a lehető legrosszabb érzés! Alapból utálom, hogyha az emberek szomorúak körülöttem! Rossz érzés. Mindenhol azt látom, hogy a mai lányok depressziósak és azon gondolkodom, hogy ez hülyeség! Miért nem tudnak valami olyat csinálni, olyanra gondolni, amitől boldogok lesznek? Mindenki ilyeneket rak ki és csodálkozol, ha egyszer olyan dolgot látsz, ami meg tud nevettetni és boldog leszel! Én egyedül akkor érzem magam depressziósnak, ha TE haragszol rám. Akkor vagyok szomorú, ha TÉGED szomorúnak látlak. Mert az azt juttatja eszembe, hogy esetleg valamit elcsesztem. Érted? - néztem rá könnyes szemekkel.

-Figyelj - fogta meg a vállam. - Nyugi. Talán tényleg túl reagáltam. Igen, nyílván rosszul esett, hogy nem mondtad el. De te nem csesztél el semmit. Akár hiszed, akár nem, én nagyon szeretlek. Úgyhogy... ha megígéred, hogy ezentúl mindent elmondasz nekem, mert csak egymásra számíthatunk, mert nincsen családunk, akkor ígérem, hogy minden rendben lesz.

-Kisujj-eskü? - kérdeztem feltartva a kisujjamat.

-Kisujj-eskü - mosolyodott el és megfogva a kisujjamat a kisujjával, megrázta azt.

-Szeretlek tesó - öleltem át.

-Én is - szorított magához.

Hallottuk, ahogyan a barátaink tapsolni kezdenek. Felnevettünk.

-Bolondok - motyogtam mosolyogva.

-Mindenki az - nevetett Cameron. - Amúgy hogyan tudtál ennyi képet és videó részletet összeszedni? - tolt el magától kicsit.

-Tudod mennyi fan által készített videó van rólad? - nevettem fel.

-Jajj - nevetett ő is.

Cameron egyszercsak megfogott és beledobott a vízbe. Hirtelen ért, de minden rendben volt. Röhögve jöttem a víz tetejére.

-CAMERON ALEXANDER DALLAS! - kiabáltam rá.

-Honnan tudod a középső nevemet? - kérdezte röhögve.

-Mondjuk úgy, hogy ráhibáztam - kacsintottam, mire lefröcskölt.

Ekkor már mindenki a vìzben volt és nekiálltunk egymást fröcskölni. Mindannyian jól éreztük magunkat. Cameronnal kibékültünk, ami mindenkinek jó volt.

Azon a délutánon még a vízben tesók csatáját is nyomtunk. Én Cameron nyakában ültem, Rachel pedig Shawnéban. Mindenki csatázott mindenkivel. Nash Sophiet vette a nyakába, így velük is játszottunk. A Nash-Sophie csapat vesztett a Mendes csapat ellen, de aztán a Mendesek vereséget szenvedtek a második menetben. A Dallas csapat viszont verhetetlen volt. Cameronnal taroltunk.

Összességében egy nagyon jó délutánunk volt. Néha hiányolom is azt a napot.

♡♡♡♡♡♡♡
Igen, tudom, hogy mennyi az idő és sajnálom, hogy ilyen későn van rész, de sajnos nem volt nagyon ötletem a történethez. És innen nincs is nagyon ötletem, de majd csak összehozok valamit... remélem.
Viszont lassan itt a trilógia első részének vége. Még pár rész (tippem sincs mennyi, talán 5-10) és vége a Váratlan pillanatnak. De ne aggódjatok, mert a Dallas-trilógia folytatódni fog :)
♡♡♡♡♡♡♡