Egy elveszettnek hitt húg...
Egy soha nem látott báty...
És egy család, melyről kiderül, hogy nem is az.
Maya élete egész könnyű volt. De csak egy bizonyos napig. 3.-os koráig Amerikában élt, ahol a legjobb barátja Shawn tartotta benne a lelket. Azt...
-Arra gondoltam, hogy... - kezdtem és jobban átgondoltam. - Tudod, van ez a Cameron Dallas, akit bár én nem ismerek, de gondolom te igen. És ha jól tudom van egy barátnője... csak nem jut eszembe a neve... Ki is az? - kérdeztem Shawnt tettetett tudatlansággal.
-Várj... gondolkozok - szállt be a játékba Shawn. - Hmm... valamilyen lány Bécsből?
-Nem, az Rachel! - vágtam rá.
-Ohh, tényleg - bólogatott és alig bírta visszatartani a nevetést.
-Na, szóval neki írhatnánk egy dalt Cameronról - bólogattam én is.
-Ez egy jó ötlet - mosolyodott el Shawn.
-Igen, csak tényleg nem tudom, hogy ki ő - néztem kínosan Shawnra.
-Küldök pár képet okés? - kérdezte.
-Köszi - néztem hálásan.
-Semmiség - vonta meg a vállát mosolyogva Shawn.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hű - néztem tágra nyílt szemekkel a képre. - Hány éves?
-20 - mondta Shawn.
-Valahonnan nagyon ismerős - motyogtam.
-Tessék? - kérdezte Shawn.
-Semmi - ráztam meg a fejem. - Rachel mostmár bújj elő - löktem meg a vállát. Nem jött válasz, ezért lehúztam a fejéről a takarót. - Elaludt - néztem a kamerába.
-Akkor menj ki onnan, mert mérges lesz, ha felkeltik - mondta suttogva.
Bólintottam és felkeltem az ágyról. Megfogtam a töltőmet és kimentem a szobából.
-És innen hova? - kérdeztem leginkább magamtól.
-Nem tudom, nem vagyok ott - nevetett fel halkan.
Mosolyogva a szám elé tettem a mutató ujjamat, hogy legyen csöndben. Shawn bólintott, így tovább mentem. Bementem a fürdőbe. Szerencsére a fürdőszoba nem volt kicsi és nem is vízhangzott, így miután kényelmesen elhelyezkedtem a földön Shawnra néztem.
