Váratlan pillanat |✓|

》12.fejezet - Váratlan felismerés》

A szülinapom előtti, előtti nap. Na igen. Az, ami megváltoztatott bennem mindent. Szóval. Reggel megint előbb keltem. Csakúgy mint egy hete minden nap. Felöltöztem és lementem reggelit csinálni. Aznapra csak melegszendvicset és kávét terveztem. Megkentem egy kiló kenyeret. Hat fiúval vagyok körülvéve plusz két lánnyal, szóval kell is egy kiló. Ja, meg én. Szóval komolyan kellett ennyi.

Megcsináltam a szendvicseket, majd egyesével betettem a melegszendvics-sütőbe.

Éppen a kávét öntöttem ki bögrékbe, amikor két kéz fonódott a derekamra.

-Jó reggelt - mosolyodtam el és folytattam a kávék kiöntését.

-Jó reggelt - köszönt Nash rekedtes hanggal, ami azért volt, mert abban a pillanatban kelt fel.

-Mindjárt kész a reggeli, úgyhogy öltözz fel - böktem oldalba.

-Rendben - mosolyodott el, majd visszasétált a szobájába.

-Jó reggeelt! - jött be Rach ugrálva.

Esküszöm nektek, hogy Rachel azon a nyáron minden nap másképp jött be a konyhába. Volt, hogy görkorin gurult be, volt, hogy cigánykerekezve, volt, hogy ugrálva, csakúgy mint aznap reggel.

-Jó reggelt - nevettem és azonnal a kezébe nyomtam a kávéját.

-Kösz bogyóm - mosolyodott el és beleivott.

Ja, igen. Becenevek. Rach bogyónak hív, én pedig mazsolának. Shawnnál napsugár vagyok, ki tudja miért.

-Nincs mit mazsolám - nevettem, majd kivettem a melegszendvicset a sütőből és betettem az utolsót is sülni.

-Ma lemegyünk a tengerpartra? - kérdezte Rach.

-Felőlem - vontam meg a vállam.

-Oksi - mosolygott, majd kiment.

Kivettem az utolsó melegszendvicset és a nagytányérra tettem. Megfogtam a két tányért és kivittem az étkezőbe. Már mindenki ott ült. Letettem az asztalra a tányérokat, amit a fiúk azonnal letámadtak. Mindössze annyira volt időm, hogy kikapjak egyet a melegszendvicsek közül. Mosolyogva haraptam bele. Szerettem a reggeleket. Szerettem kávét készíteni és a reggeliket.

Megették a reggelijüket és kifelé menet mindenki vagy megölelt, vagy puszit nyomott az arcomra. Szeretem, hogy a fiúk hálásak, mert nem hagyom őket éhen halni. (😂)

Két óra múlva a lányokkal elindultunk a tengerpartra.

-Valakinek valami témája? - kérdezte Sophie.

-Játszunk kezek egy rakásont? - kérdeztem.

-Aha, de majd a parton - nevetett Rach.

Ja, igen. Imádjuk a kezek egy rakásont. A játék lényege, hogy egymásra tesszük mindkét kezünket össsze-vissza és valaki kérdez valamit a körből plusz mond egy számot, hogy hányadik kéz. És akinek a kezéhez ér, annak kell válaszolnia. Magyarul ilyen kérdezz-felelek.

-Az a baj ezzel, hogy akkor lenne jó, ha a fiúk közül legalább kettő jött volna. Hármasban nehéz - mondta Sophie, mire mindketten helyeslően bólogattunk.

-Akkor fürdünk egyet és haza megyünk. Otthon meg az egész csapat játszik egyet - javasoltam.

-Oké - mosolygott a két lány.

Fürödtünk egy órát, majd hazaindultunk. Visszafele elgondolkoztam. Amikor fürödtünk, egyszer a vízben magam előtt láttam Shawnt. Nem értettem, de nem szóltam senkinek.